I.Kötet.23.Fejezet~Barátból barátnő

 Sziasztok. Szintén gyorsan jött az új rész. Igazából már nagyon vártam erre. Ezért egész gyorsan meg is írtam. Ismételten ha van benne helyesírási hiba kérlek ne vegyétek figyelembe :D (Túl gyorsan akarok írni) Nem tudom, hogy fog tetszeni ez a rész, de igyekeztem. A kommenteket most is szeretettel fogadjuk. Elég hosszú lett így jó és türelmes olvasást.
                                                                                        XxViki&Petra


VIKI SZEMSZÖGE:

A szilveszter egész jól telt. Persze, jobb lett volna ha mindenki itt van a csapatból. De így is nagyon örültem, hogy Liam itt volt. Közbe megtudtam, hogy innen pont New York-ba repül, mert ott kezdődik a turné. Mindenről kifaggattam barátnőm ˝Rómeóját˝. Egy szép kis szállodában lesznek aminek a nevét le is írtam.

*

Január 11-e. Az én napom. És nagy valószínűséggel életem egyik legmeghatározóbb napa is. Péntek van de egész nap az estére készültem. Már nagyon elegem lett abból, hogy nincsenek velem a fiúk így úgy döntöttem elmegyek itthonról. Mindent megtettem a terv érdekében. Lefoglaltam a repjegyemet is ami este tízkor indul New York-ba. Szerencsére olyan járatot fogtam ki amin nem kell átszállni. A vonat Pestre háromnegyed hatkor indul. A napom felét végig aludtam. Mikor felkeltem még lezuhanyoztam. Majd megszárítkoztam és a hajamat is kivasaltam. A körmömet most kivételesen rózsaszínre festettem. Felvettem a kedvenc szürke pulcsim egy kék nadrággal. Beraktam a halálfejes fülbevalóm is. Szintén rózsaszín cipőm is felhúztam majd az egyik oldal táskámba belepakoltam a legfontosabb cuccaimat. Az az a telefonom, füles, egy póló, a laptopom meg az ilyen általános kis dolgaim. A gitárom is elraktam a hordozó táskájába. Felkaptam magamra a Zayn-től kapott pulcsim amit amúgy kabátnak használok. Egy világos kék sapkát húztam a fejemre és egy kék-szürke sálat kötöttem a nyakamba. 

Még bedobtam a táskámba a pénztárcám és az útlevelem meg persze a jegyeket is. Még egyszer körülnézetem a szobámba. Elővettem az ablakom kulcsát amit még tegnap kerestem meg a házban. Kinyitottam és ilyenkor adtam hálát, hogy az ablakom alatt pont egy tűzlépcső vezet le az útra. Lemásztam majd elindultam. Szemeim könnybe lábadtak még sietősen lépkedtem a vonatállomás felé. Persze nem tervezem, hogy soha többé nem jövök vissza csak egy jó időre távozok. Olyan 4-5 év. A vonatra egyáltalán nem kellett várnom már szálltam is fel. Egyszer jött a kalauz és ellenőrizte a jegyemet. Egész úton zenét hallgattam. A pesti vonatállomásról kb. 20 perc alatt értem ki a reptérre. Már éppen be chek-oltam amikor hívtak. Természetesen Petra volt az.
-Szia. -köszöntem neki
-Szia. Hol vagy??? -ordított a telefonba.
-Ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek elmondom.
-Persze csak kérlek áruld el!
-A reptéren. -válaszoltam.
-Hogy hol? -akadt ki unokatesóm.
-A pesti reptéren.
-De-de miért? Hova mész?
-Ki megyek a fiúkhoz. Nekem elegem lett ebből. Szóval nem sokára indulnom kell a géphez ami kivisz New York-ba.
-De vissza se jössz?
-Nem tervezem egy jó pár évig. Viszont majd Te jössz utánnam.
-Hogy?
-Majd küldök jegyet, hogy kigyere.
-De engem nem fognak csak úgy elengedni.
-Majd megoldjuk.
-És mennyi az út oda?
-Hát úgy mondták kb 16 óra. Szóval magyar idő szerint délben leszek kint, de ugye ott 6 óra az időeltolódás így ottani idő szerint reggel hatkor landol a gépem.
-De kérlek nagyon vigyázz.
-Rendben. De most már tényleg mennem kell.
-Jó jó de majd hívj!
-Ez alap dolog. Na Szia! -köszöntem el barátnőmtől.
-Szia. -mondta és már ki is nyomtam a telefonom. Remélem tényleg nem mondja el a szüleimnek, hogy hova mentem. Bár mindig tiszteletben tartottuk egymás kérését. Miután leraktuk meg durván egy és fél óráig várakoztam mire elindult a gép. "Innen már nincs visszaút"- gondoltam magamban. Direkt ablak melletti ülésnél foglaltam a jegyemet. Mellettem pont egy szerelmespár ült akik nászútra mentek. Egész kedvesnek tűntek. Annyi volt benne a rossz, hogy kb. két percenként csókolóztak, 16 órán át. Én egész út alatt az ablakon bámultam ki és gondolkoztam. Mit fognak szólni a fiúk amikor oda érek? Örülnek majd egyáltalán? Rengeteg kérdés futott át az agyamon. Elgondolkodtam Zayn-en is. Mindenen ami csak megtörtént velem vagy csak meg fog. Attól függetlenül, hogy szüleimmel elég sokat veszekedtünk most nagyon is reméltem nekik sem lesz semmi bajuk. A szemem már majd leragadt hisz utoljára délután egykor aludtam. Már majdnem elaludtam amikor bemondták a hangszóróba, hogy a leszállást elkezdték. Becsatoltam az övem majd vártam, hogy végre megékezzünk. A gép sikeresen landolt és leszállhattunk. Már rögtön mehettem is el, mert a gitárom, és a kis táskám kézi poggyászként vittem fel. Amikor kiléptem az épületből különös hideg csapott meg. New York-ban még decemberben is rövid pólóban lehet járkálni, de ahogy éreztem ide is elért a különösen hideg idő. Fogtam egy taxit majd elmondtam melyik hotelhez is szeretnék menni. Láttam az arcán, hogy nem lepődött meg. Az út kb 1 óráig tartott. Amikor megérkeztünk kifizettem az utat majd láttam, hogy a hotel előtt több mint 300 rajongó áll. Ezzel bizonyosodtam meg, hogy nem rossz helyre jöttem. Megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő. Itteni időzóna szerint 7.30 volt. Mivel nemtudtam bejutni ott álltam a többi lány között. Voltak akik egy idő után elmentek, de Én onnan el nem megyek az biztos, hiszen ez az egyetlen hely ahova jöhetnék. Már délután kettő körül járt az idő és még mindig mínuszban járt az idő. Azt hittem ott fagyok ketté. Éreztem, hogy a szám kezd lilulni és a kezem kezd megfagyni. Az álmosság megint eluralkodott rajtam. A lábam is zsibbadt az egyhelyben állástól. Idővel az elkerítő korlát első sorába jutottam. Volt idő amikor a lányok elmentek és volt amikor mégtöbben jöttek. Talán már délután négy óra lehetett és itt is kezdett sötétedni. A fejemet lefelé tartottam és a földet bámultam. A hotelból is ki-be sétáltak az emberek így semmire nem figyeltem fel. A hangom is elment, de nem tudom hogy. Egyszer csak szintén jöttek ki a hotelból de nagy nevetéssel. Nem figyeltem fel csak akkor mikor egy nagyon ismerős hangot hallottam meg. Harry mondta, hogy hoztak pokrócokat meg forró csokit, mert nagyon hideg van és nem szeretnék ha miattuk fáznának meg a rajongóik. Rögtön felkaptam a fejem és néztem őket. Harry, Liam és Louis elindultak a másik irányba majd Niall és Zayn jött a mi csoportunkhoz. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Mindenkinél volt egy nagy tálca amin kb 20 bögre lehetett. A lányok csak úgy sikítoztak, hogy azt hittem megsüketülök. Némelyik annyira ugrált, hogy a forrócsokiját a földre öntötte. Mindenki elkezdett lökdösődni. Majdnem átborultam a korláton. Szinte káosz tört ki a fiúk jöttétől. Figyeltem, hogy melyik fiú ér hozzám hamarabb. Niall vagy Zayn. Az utóbbi ért ide.
-Zayn. -csak suttogni tudtam még is felkapta a felyét. Az összes bögre kisett a kezéből. Szerencsémre felismert mégsem hittem volna, hogy ilyen nagy sikongatások közt meghallja. De egyik pillanatban megfogta a derekam és átemelt a korláton.
-Ez életem legeslegjobb születésnapi ajándéka. -súgta a fülembe miközben letett. Hallottam, hogy a lányok még hangosabban sikongatnak meg ordítoznak, hogy ki ez a lány. Már annyira fáradt volam, hogy megszédültem így Zayn felkapott. Megfogta a térdem és a hátam.
-Niall!! -ordította el magát, majd az ír manó erre kapta tekintetét és a tálcáját átadta az egyik őrnek. A szőkeség rögtön ide rohant. Zayn a kezébe adta a gitáromat és a táskámat.
-Mi történt? Zayn mondj már valamit. Ki Ő? -kérdezte döbbenten.
-Niall, majd fent elmondom. - Közben kezemmel átkaroltam Zayn nyakát majd elindult velem a hotel felé. A szemem csak résnyire volt nyitva, de láttam, hogy Liam szája tátva marad és olyat mondhat : ˝Istenem.˝ Majd oda adta a maradék bögréket a rajongóknak és elkezdett utánnunk rohanni. Harry és Louis nem értették mi történik, de Ők is ahogy tudtak jöttek. Éreztem, hogy ˝megmentőm˝ már szinte rohan velem. Láttam, hogy beszáll velem a liftbe, de egyik fiút sem várja meg míg utól érnek minket.
-Viki. Hogy kerülsz ide? -kérdezte tőlem aggódva, de nem tudtam válaszolni, mert már alig voltam ébren. Konkrétan arra, hogy kiszállunk a liftből már nem is emlékszem. A következő amire emlékszem, hogy egy nagy szobában vagyok betakarva. Lassan nyitottam ki a szemeimet. Láttam, hogy senki sincs a szobában így felkeltem. Már nem az a ruha volt rajtam amibe elindultam hanem egy nekem comközépig érő ˝Bob Marley˝ felirató póló. Meg egy fekete mackó nadrág szerű ami szintén nagy volt rám. Körül néztem majd megtaláltam az ajtót. Lassan és halkan nyitottam ki. Közben elgondolkodtam, hogy reagáljak ha meglátom a fiúkat. Vagyis leginkább Zayn-t. Semmi nem jutott eszembe amíg kiértem a nappaliba ahol a tévé volt. Velem szemben egy ajtó éppen nyitódott. Nagy kerek szemekkel néztem az egész lakosztályt amikor megláttam, hogy fekete hajú barátom jön az ajtón. Mikor meglátott nagyot mosolygott majd mint valami párduc a nyakába ugrottam. Ő derekamnál átkarolt és el sem engedett.
-Mit keresel itt? Egyáltalán, hogy jutottál el ide?
-Repülővel. Mivel mással? -válaszoltam.
-De miért jöttél? -kérdezte tőlem nagyra nyílt szemekkel.
-Azért, mert hiányoztál. -öleltem meg ismét.
-Te is nekem. Nagyon. -súgta.
-Viki? -hallottam hátam mögül Liam hangját. Seperc alatt megfordultam és nagy mosollyal az arcomon néztem rá. Melette mind a négy fiú tátott szájjal fogta föl, hogy ki is vagyok.
-Igen Liam? -kérdeztem nevetve.
-Te iszonyatosan hülye vagy. -mondta már Ő is nevetve.
-Neked ez még újdonság? -tette hozzá Zayn mögüllem. Majd oda mentem és szorosan megöleltem Liam-et is.
-Szia Loui. -köszöntöttem lökött barátunkat.
-Szia. - szerintem még most sem bírta felfogni a történteket, de ezek ellenére Ő is megölelt.
-Jajj hát ki ez a szőkeség? Ja persze.. Niall Horan akit nyár közepe óta nem is láttam.
-Te is hiányoztál. -mondta majd megpörgetett a levegőben.
-Na jó-jó azért tegyél le mert megint megszédülök. -abban a pillanatban lerakott amikor kimondtam ezt a mondatot. Már csak egy embert nem köszöntöttem az pedig Harry. Mióta úgy érze, hogy Zayn a szerelmem semmi próblémát nem okoz róla beszélni vagy most éppen vele beszélni. - Szia Harry. Rég láttalak. -mondtam majd Őt is megöleltem pont úgy mint  többieket.
-Na. Hogy végre mindenkinek köszöntél. Egy dologra lennék kíváncsi...az az kettőre.
-Mondjad.
-Az első, hogy kerülsz ide? És miért jöttél?- kérdezte Liam.
-Repülővel jöttem és azért jöttem, mert elegem lett a szüleimből meg abból, hogy nem láthatlak titeket. Ilyen egyszerű.
-És ezt Petra tudja?
-Persze. Még Magyarországon beszéltem vele.
-Akkor jó.
-És most hány óra van?-kérdeztem
-Pontosan 6.
-Akkor már csak egy óránk maradt a buliig. -mondta Zayn
-Milyen buli?
-A szülinapi bulim. Ma lesz. Egy óra mulva kezdődik. Eljössz?
-Persze de nekem nincs itt egy ruhám se. -biggyesztettem le a számat.
-Nyugi. Itt van Eleanor néhány cucca. Ha gondolod válogass. -ajánlota fel Louis.
-De nem fog meg haragudni?
-Dehogy. Ő is ezt tenné.
-Akkor köszi. -mondtam majd elindultam mókamesterünk vezetésével ruhát választani. Sokáig válogattam majd cipő után keresgéltem.
-Ez nemigaz. El-nek csak magassarkúja van? -kérdeztem az ajtó másik végén várakozó Loui-t.
-Én azt nem tudom. -válaszolta és ezzel le is rázott. Végül egy szürke pólónál maradtam amin egy szív minta volt. Választottam hozzá egy világoskék farmert majd egy hozzám illő fekete szögecses magasarkót. Rajtam volt a Petrától kapott nyaklánc és a Zayntől kapott karkötő. Még gyorsan berohantam a fürdőbe és kisminkeltem magam.

Kinyitottam az ajtót, de már csak Louis várt rám. Mondta, hogy a többiek már lementek és kint várnak a hallban. Felvettem kabátképpen a Malik-os pulcsim és indulhattunk is. Barátom bezárta az ajtót majd liftel lementünk. Miután kiléptünk a hotelből még egy egész hosszú lépcsősor vezet lefelé. Megáltam a lépcső előtt körülnéztem és láttam, hogy mindeni engem néz. Beleértve a fiúkat is a lépcső alján. Louis már leért mikor én elindultam. Amennyire csak tudtam szexisen jöttem le majd megálltam Zayn mellett.
-Szép vagy. -mondta.
-Köszönöm. Te meg sármos. -válaszoltam és ezen is egy jót nevettünk.
-Látom hordod a pulcsit amit adtam.
-Kedvenc. -mondtam mosolyogva. Igazán boldog voltam, mert azokkal lehettem akik igazán fontosak. Csak Petra nem volt itt. Vele lett volna teljes a csapat. És végül még a terv is sikerült. Kijutottam és meg is ismertek így nem kellett még napokat töltenem odakin. Zayn is itt van mellettem. Így már nem lehet semmi. baj. A kocsihoz ahoz képest elég sokat kellett menni, mert annyi Directioner volt az épület előtt, hogy nem tudtak közelebb állni.  Miközben mentünk megint hallottam a sok lány ezernyi kérdéseit. ˝Ki ez a lány?˝ ˝Ez nem az akitpár órával ezelőtt vitt el innen Zayn? ˝ És ehhez hasonló tömérdeknyi kérdés. Nem foglakoztam vele, mert egyszerűen nem érdekel. Paul ott ált a kocsinál és érdeklődve figyelt engem.
-Fiúk. Ki ez a lány? -kérdezte kicsit szemrehányóan.
-Ő a legjobb barátunk. És kijött utánunk, hogy velünk legyen. -válaszolt Zayn.
-Valóban? Mióta is vagytok barátok?
-Öhm tavaly nyár eleje óta. -válaszoltam nagy mosollyal az arcomon.
-Jajj tényleg. Viki. Régen láttalak. Sokat változtál, de nagyon szép vagy. -szólt hozzám kedvesen Paul majd adott két puszit.
-Köszönöm. És amúgy hol is lesz a bulid? -fordultam Zayn-hez.
-Majd meglátod. -válaszolt.
-Ha nem mondod el most azonnal elmegyek. -kíváncsian néztem, hogy regál.
-Nem nyugszol még meg nem kapod amit akarsz igaz? -kérdezte és a szemembe nézett. -Szívás, mert Én se.
-Jól van. Niall, hova megyünk?
-Zayn New York-i házába.
-Ennyi. És már tudom is. És így Te nem mondtad el így nyertél, de Én meg megtudtam szóval nyertem.-mosolyogtam. -Így megfelel?
-Meg. -mondta nevetve. Az út viszont elég sokáig tartott már csak azért is, mert a lányok futottak a kocsi után. Mikor viszont megérkeztünk egy nagyon szép és óriási ház fogadott minket egy medencével. Mikor bementünk 100%-osan Zayn stílusát tükrözte a ház. Mondtam, hogy bemegyek a konyhába inni és mire visszaértem tele volt a ház. Persze hírességekből sem volt kevés. Jobbnál jobb zenék voltak. Idővel megtaláltam a piás pultot is. Soha nem szerettem magam leinni és most sem tettem, mert szeretnék emlékezni bármire ami ma történik. Éppen egy pörgős zenét játszottak, amikor hirtelen egy lassú szerelmes dalhoz értünk. Zayn állt előttem és kezét felém nyújtotta, hogy táncoljak vele. Persze elfogadtam. Kezeimet átkulcsoltam nyakát és fejem a vállára hajtottam. A dal egyszer csak véget ért és hozták a nagy tortát a szülinaposnak. Nagyon jól nézett ki. Persze erre az is közrejátszott, hogy a saját arcképe volt rajta. Ezen mindenki jót nevetett.
-Mielőtt elfújod a gyertyákat kívánj valamit. -tettem hozzá mielőtt megteszi.
-Biztosan? Nem néz az ki hülyén?
-Nem. Csak kívánj valamit. Semmit nem veszítesz. -mondtam és láttam, hogy becsukja szemeit majd valószínűleg kíván és elfújta a gyertyákat. Persze ha már azt nézzük kívánni cink akkor az ember 20. születésnapján tortát vágni nem fura? Miután mindenki evett, ha akart a bulit is tovább folytatták. Jöttek sorra a jobbnál jobb zenék. Volt köztük Dubstep vagy éppen rock is.Nagyon jól éreztem magam. Táncoltam mindenkivel. A telefonomban minimum 50 új telefonszám került be melynek nagyobb része híresség. Éjfél előtt 5 percre járt az idő. Az egész bulit végig partyztuk amikor megszólalt a DJ.
-És jöjjön egy nagy kedvec az ünnepelt kedvéért. -mondta majd egy One Direction számot rakott be. Az első hangból felismertem. They Don't Know About Us. Tényleg nagyon szeretem ezt a számot, de mindig eszembe jut róla Zayn és, hogy valamelyik lánynak írta.Pont amikor ez eszembe jutott valaki megfogta a karom és elkezdett az emelet felé húzni. Mikor felértünk behúzott egy szobába. Zayn volt az.
-Emlékszel még arra amikor decemberben beszéltünk erről a dalról?
-Persze. És beszéltél már azóta a lánnyal?
-Most teszem. -Mikor ezt kimondta a szám tátva maradt.
-Te most arra célzol, hogy.....
-Igen. Neked írtam a dalt, mert szeretlek. De nem mertem elmondani.
-Zayn nem tudom, hogy mondjam el neked. De...
-Tudom tudom. Te csak barátként tekintesz rám.
-Nem. -mondtam. -Én csak...
-Bármi is legyen de szeretném ha ez a pillanat lenne a nap csúcs pontja. És szeretném veled zárni a napot és a másikat veled kezdeni. -mondta és... és megcsókolt.