I.kötet. 17.Fejezet~ A változás ára

PETRA SZEMSZÖGE:
-Ki hívott?-kérdeztem nem túl meglepetten, mert tudtam, hogy ki hívta.
-Zayn.De honnan tudja a számomat?
-Én adtam meg. Tudtam, hogy nagyon hiányzik a banda és ő volt az egyik legjobb barátod.
-Köszi-mondta meghatottan.
-Ugyan… Bárcsak nekem lenne új számom…
-Miért?-kérdezte Viki meglepetten.
-Hívott.
-És mit mondott??????????
-Semmit, mert nem vettem fel-mondtam könnyes szemmel.
-Miért nem? Tisztáznotok kéne ezt a Danielle-ügyet.
-Nem kell ezen semmit sem tisztázni.Szereti és kész.
-Oké te tudod….És tényleg az volt a csomagban amit láttam?
-Igen, a fiúk jönnek Magyarországra és küldtek két VIP jegyet.Amúgy..-kezdtem- tudtad, hogy Zaynnek van barátnője?
-MI?!-lepődött meg-Ezt eddig miért nem mondta? Hogy hívják? Hogy néz ki?
-Hát, a neve Perrie Edwards és a Little Mix énekesnője. Eddig szőke haja volt, de most ha jól tudom lila haja van.
-Lila?! Komoly? És Little Mix? Az mi?
-Asszem egy brit banda.
-Oké, de lila? Zaynnek hol van az esze? Várjunk csak! Most gondolom át a dolgokat és én hogyan fogok elmenni a koncertre?
-Öhm… A szüleid nem engednének el?
-Nem. Ezt el is felejthetjük. És ha megszöknék?
-Nem, mert akkor nagyobb bajba kerülnél a szüleid előtt.
-Igaz. Akkor nem megyek. Talán odaadhatnám a jegyemet valakinek, hogy valakinek öröme legyen.
-Kinek? Várjunk! Nekem van egy barátnőm aki talán megemlítette, hogy Directioner. Tudod Eszter, a volt osztálytársam.
-Igen, rémlik valami. Akkor menj el vele.
-De veled jobb lenne.És biztosan odaadnád neki?
-Persze. Akkor legalább nem látom a jegyet és nem bosszankodok, hogy nem bírtam elmenni.
-Figyu, le kell tennem, mert sok lesz a telefonszámlám. Szia!
-Szia!-köszönt el, majd letettem és egyből tárcsáztam Eszter számát.
-Szia!Ugye említetted, hogy Directioner vagy.Na igen, és lenne egy jegyem amit oda tudnék adni, mert a fiúk jönnek Magyarországra. Igen, tényleg nem viccelek, csak légyszi ne sikíts!Rendben. Szia-mondtam, majd letettem.Alig, hogy ledobtam a telefonom, elkezdett csörögni. Remek, megint Liam hív. Miért nem tudja megérteni, hogy vége?Mint máskor most is foglalt jelzést küldtem. Miért kéne beszélnem vele?
VIKI SZEMSZÖGE:
Petrával befejeztem a beszélgetést, mert már sok lesz a számlája. Miután leraktuk már feküdtem is.
*
Hétfő reggel. Ezt a napot utálom a legjobban. Korán kelni a pihenős hétvége után majd bemenni a suliba és ott gyötörni magad az órákon. Utálom. És még az érettségim hátra van. Elmentem zuhanyozni és megmostam a hajam. Ki sminkeltem magam és minden kiegészítőm felvettem. Felvettem egy fekete pulcsi szerű pólót és egy piros nadrágot. A kék-lila Vans cipőmbe bújtam bele. Felkaptam a táskám és leindultam. Megnéztem a telefonomon mennyi az idő és szóltam apámnak, hogy indulhatunk. Beszálltunk a kocsiba majd kivitt a sulimhoz.

-Az óráid után jövök érted. A kapunál várj. -mondta majd el is hajtott. Lassan és nyugodtan sétáltam be a terembe.  Leültem a padomhoz ami leghátul van az ablak mellett.A tanár még nem jött, ezért kicsit még telefonoztam, majd halottam, hogy csapódik az ajtó.Az osztályfőnököm jött a terembe, aki a történelem tanárom is egyben.
-Jó reggelt!-nézett végig az osztályon, majd megakadt a szeme rajtam-Viki! Te meg hogy nézel ki?! Most azonnal menj az igazgatóhoz!
Feltápászkodtam és unottan elsétáltam az igazgatói irodába.
-Viktória, mégis mit képzel? Hogy néz ki? Felhívom az édesapját!-osztott ki, majd a telefonjáért nyúlt és tárcsázta apa számát.
- Igen, Viktória kinézetéért hívom. Ezzel a külsővel ki kéne csapnom az iskolából, de nem teszem, mert minden diáknak kell esély, hogy tanulhasson. Igen az remek ötlet, akkor legyen magántanuló! -egyezett bele az igazgató, mire én elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Nos -kezdte miután letette a telefont- Akkor az édesapjával úgy egyeztem meg, hogy magántanuló lesz!Értette?
-Igen-mondtam unottan.
-Most viszont várjon a kapu előtt, mert az édesapja pár percen belül itt lesz önért és hazaviszi.
-Ok. Viszlát. -válaszoltam majd ki is mentem az igazgatóm ajtaján. Mikor leértem a kapuhoz még nem volt ott az apám szóval vártam. Egy két perc múlva viszont ott állt előttem a kocsival. A táskámat beraktam a hátsó ülésre majd Én beültem az anyós ülésre az az apa mellé. Az egész hazafelé vezető úton nem szólt semmit. Ez pont olyan mint a vihar előtti csend. Amikor hazaértünk akkor adta ki magából amit eddig tartogatott nekem.
-Most mond meg. Ez mire volt jó? Majdnem kicsaptak az iskolából csak ezért az emós külsőd miatt. És ez is amiatt a fiú miatt van.
-Apu. Az nem emós hanem emo-s. És képzeld igen. Részben miatta, de részben miattatok is. Miért nem tudjátok megérteni?
-Holnap visszamegyünk a fodrászhoz és megcsináltatjuk a hajad. Meg vedd ki az orrodból az a kis csillogó micsodát.
-Nem.
-Hogy mi?
-Nem veszem ki és nem csináltatom meg a hajam. Én ilyen maradok ha tetszik ha nem. Most pedig felmegyek a szobámba ha nem nagy gond. -mondtam majd távoztam.  Anyum olyan délelőtt tízkor ért haza a bevásárlásból. Apa tévézett szóval mentem ajtót nyitni.
-Szia anya.
-Szia lányom. -mondta majd ment tovább. -Várjunk. Mi? Mit keresel Te itthon?
-Hát a külsőm miatt ki akartak rúgni de apa megbeszélte az igazgatóval, hogy lehetek magán tanuló.
-Ahha. És hol van apád?
-A nappaliban tévézik. Beszélj vele szerintem. -mondtam majd távoztam. Felmentem a szobámba és megint gitároztam egy kicsit. Véleményem szerint egyre jobb leszek. Sőt már egy saját dalszöveget is írtam. Igaz még annyira nem tudok jól gitározni, de senki sem egy csattintással tanulta meg. Következőleg délben láttam a szüleim amikor ebédeltünk. Olyan anya féle húslevest ettünk meg sima rántott húst. Ebéd után is elvonultam. Most elővettem a könyveim majd azokat bújtam mikor eszembe jutott valami. Le is rohantam a szüleimhez.
-Lenne egy ötletem. -kezdtem bele a témába
-Mondjad. -válaszolt anya kíváncsi szemekkel apa viszont olyan képet vágott mintha ezt mondaná: ˝Bármit akarsz NEM.˝
-Mivel magántanuló lettem nem lehetne, hogy Petrához megyek tanulni? És akkor az érettségihez is feltud készíteni.
-Na ez nem rossz ötlet. -adott véleményt anya
-Szerintem viszont rossz ötlet. Legjobb barátnők vagytok. Honnan tudjam, hogy tényleg tanultok és nem trécseltek?
-Ebben apádnak igaza van.
-Ennyi erővel azt honnan tudjátok, hogy itthon fogok tanulni? Ugyanannyi sőt nagyobb az esélye hogy egész nap elleszek tanulás nélkül…
-Legyen. Beszéld meg vele, hogy hánytól hányig leszel nála. De csak tanulás. Értve vagyok?
-Ja. -mondtam majd felmentem a szobámba és reméltem, hogy Petra otthon van. Megcsörgettem a telómról majd kinyomta. Egy-két perc múlva felcsapódott a szomszéd redőny és megláttam Petrát. Kinyitottam az ablakom, mert visszakaptam a kulcsát azzal a ténnyel, hogy a telefon számlám növeljem mikor így is tudunk beszélni? Szóval megbeszéltem vele, hogy holnap nyolcra megyek át teljesen délután ötig. Ebben az időben benne lesz a rendes órák anyaga meg az érettségire való készülések is.