I.kötet. 20. Fejezet~Szeretet vagy szerelem?

-Ó te jó ég!
-Öhm.. Ez nem az aminek látszik!-tiltakozott Harry- Csak egy baráti puszi.
-És mióta vagytok barátok? 10 perce ismeritek egymást!
-Szerelem első látásra.....-mondta Harry feltűnően magas hangon.
-Ahha, persze. Arra nem is gondolsz, hogy ezzel fájdalmat okozol Vikinek?-teremtettem le 'Göndörkét'.
-Miért? Ő most jobban megvan Zaynnel -mondta, mire a szám elé kaptam a kezem a meglepetéstől.
-Honnan tudod?-kérdeztem tőle, majd láttam, hogy Liam nem nagyon érti, hogy miről beszélek.
-Próba előtt beszéltek és én pont akkor mentem be.
-Biztosan nem hallgatóztál?-amikor ezeket kimondtam, beléptek a többiek is az öltözőbe.
-Vas Happeniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin'?-kiáltotta Zayn és odarohant Harry-hez, hogy ő belecsapjon a tenyerébe, de miután látta, hogy feszült a levegő inkább letette a kezét- Mi történt?
-Öhm.. Inkább hagyjuk-legyintett Harry.
-Igen? Hagyjuk azt, hogy megcsókoltad a barátnőmet és az sem érdekel, hogy akár meg is bánthatod az unokatesómat?
-Hogy mit csináltál?-kérdezte Niall döbbenten és Harry-re nézett.
-Nem fogjuk még egyszer elismételni!-mondta határozottan Hazza aki még mindig a barátnőmet ölelgette.
-Figyeljetek, bocsi, hogy ilyen feszülten rátok kiabáltam, de ha ezt Viki megtudja, teljesen maga alatt lesz! Szóval inkább ne mondjuk el neki, rendben?
-Rendben!-ment bele mindenki, csak Liam értetlenkedett.
-Bocsi, de miről maradtam le?-nézett rám.
-Szóval akkor kezdjünk mindent az elejéről. Amikor hazamentünk, Vikit eltiltották a szülei tőletek. Új telefonszámot kapott amit csak én és a szülei tudunk. És hát.. én azt a telefonszámot odaadtam Zaynnek -amikor ezt kimondtam Harry elképedt.
-Mit csináltál? És nekem nem adtad oda?-háborodott fel.
-Bocsi, de Viki nem igazán akart veled beszélni.
-Ó-húzta el a száját-Akkor értem.
-Héj Harry, tényleg, bocsi, hogy nem mondtuk el-mondta Zayn.
-Semmi baj,haver-mondta majd most bepótolták azt az elmaradt pacsit.
-De akkor most ti együtt vagytok?-kérdezte Liam Eszteréktől.
-Úgy néz ki-mondta Harry és rámosolygott Eszterre.   A barátnőm majd' elolvadt örömében. Hát most, hogy így nézem őket, nem is mutatnak rosszul. Csak ha majd ezt Viki megtudja....
-Csajok, meddig maradhattok?-kérdezte Niall.
-Hát a vonatunk fél tízkor indul... és még az állomásra is le kell mennünk.. az egy félóra.
-Akkor már csak félórátok van-mondta szomorúan az ír manónk.
-De addig mit csináljunk?-kérdeztem.
-Öhm... Kajáljunk!
-Niall, ne már! Senki sem éhes-mondta Louis.
-Akkor én senki vagyok?-szomorodott el.
-Izéé... Hol van Eleanor?-kérdeztem.
-Tényleg, hol van?-kérdezte Lou.
-Haver, a te barátnőd-mondta Zayn.
-Te az nem azt jelenti, hogy mindig tudom, hogy hol van!-jelentette ki határozottan.
-Oké, keressük meg!
Nem kellett az egész arénát bejárni, mert Eleanor a büféasztalnál volt és ránk várt.
-Nemár! Engem nem is vártál meg?-rohant oda Niall a sok édességhez. Mosolyogva néztem El-re, majd egyből lelankadt a nagy vigyorom, ugyanis mellette ott volt Ő. Csupa nagybetűvel. Danielle kivasalt hajjal, spagetti pántos pólóban és shortban nagyon jól nézett ki. Élőben teljesen máshogy festett.
-Szia! Hallom te vagy Petra! Liam már sokat mesélt rólad-mondta mosolyogva nekem.
-Szia! Igen, mér én is hallottam rólad-mondtam műmosollyal.
-Igen és figyelj, nem akartam, hogy miattam szakítsatok! Gyönyörűen mutattok egymás mellett! Szóval, hajrá Piam!
-Piam? Az meg mi?-kérdeztem.
-Tudod, a rajongók minden párnak adnak ilyen neveket, melyben a két fél nevét összemossák. Ti kaptátok a Piam nevet. 
-Wow. Ez tetszik-mondtam bólogatva.   
-Nekem is -mondta Liam mögöttem, mire én hátrafordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-És, hogy tetszett a koncert?-kérdezte Eleanor tőlünk.
-Fantasztikus volt!-mondtuk egyszerre Eszterrel.
-Igen, tudjuk, hogy most nagyon örülsz-mondtam Eszternek mosolyogva.
-Minek örül?-kérdezte El értetlenül.
-Nekem!-kiáltotta el magát Harry.
-Miért örül neked?
-Mert a barátnőm lehet-na ez a kijelentés még egy kicsit nekem is fájt, de akkor Vikinek milyen érzés lesz?
-Igen?-ezután mindenki kicsit hallgatott, amikor eszembe jutott.
-Fiúk, nektek nem kéne Meet & Greet-et tartani?
-Ó, teljesen elfelejtkeztünk róla!-csapott a fejére Niall.Ezután mindenki kisétált a találkozás helyszínére és fotózkodtak minden rajongóval aki csak szeretett volna egy képet. Fél óra múlva megpróbáltam szólni a többieknek, hogy nekünk mennünk kell, de sehogy sem bírtam a közelükbe jutni, ezért nem találtam jobb megoldást, megcsörgettem Liamet.
-Halló?
-Mennünk kell!-mondtam szomorúan.
-Miért nem jöttél ide? Itt vagy tőlem 2 méterre.
-Sok a rajongótok.
-Oké, megyünk-és ezzel le is tette, majd a rajongósereg egyszer csak két csoportra tömörült, ezzel utat teremtve a fiúknak.
-Máris mentek?-nézett ránk szomorúan Niall-Alig láttalak titeket.Sőt, Vikit még nem is láttam.
-Bocsi, de le fogjuk késni a vonatot!-mentegetőzött Eszter.
-Jól van. Sziasztok!-köszönt el Liam, majd odajött hozzám és adott egy "jó darabig még nem látlak" csókot- És Szilveszterkor találkozunk!
-Remélem is-feleltem mosolyogva. Ezutánelköszöntem mindenkitől, majd a barátnőm is elköszönt az új barátjától és már mentünk is az állomás felé. Nem kellett sokat várni a vonatra, ezért felszálltunk.
-és mi történt addig az öltözőben, aíg én nem voltam ott?-vontam kérdőre Esztit.
-Hát, Harry bókolt nekem, meg azt mondta, hogy tök szép lány vagyok.Meg ilyenek.
-Értem-mondtam-De Vikinek semmit nem szabad elmondanunk! Most lesz a szülinapja és az nem lenne túl jó. Így is nehezen dolgozta fel a szakításukat.
-Rendben.Tényleg sajnálom, hogy miattam kell hazudnod.
-Nem, valójában nem hazudok, csak elhallgatok egy kis apróságot-próbáltam szépíteni a dolgot. Az út további rész csendesen telt, mert mindketten rátaláltunk a vonaton lévő WI-FI-re. Kicsit rámentem a Twitteremre, amikor megláttam, hogy Liam pár perce írt:

Most miért írt? Hogy még jobban hiányozzon nekem? Hát ez sikerült.
-Minden rendben?-kérdezte Eszter látva a szomorú arcomat.
-Persze.. Csak hiányzik-feleltem, mire letöröltem egy könnycseppet az arcomról.Látta, hogy most nem vagyok beszédes kedvemben,ezért az egész út csendben telt.
*
Két óra múlva már otthon voltam, mert még elkísértem haza Esztert is, szóval éjjel 1-re végülis hazaértem. Anyuék még nem aludtak, mert mindenképpen meg akarták hallgatni a beszámolómat a koncertről.
-Na, milyen volta koncert? Élvezte Eszter?-kérdezte apu.
-Jó volt és még szép, hogy élvezte. Talán jobban is, mint kellett volna.
-Ezt most nem értem-húzta el a száját anyu.
-Nem baj, nem lényeges. Amúgy csak mondom, hogy Liam szilveszterkor itt lesz, rendben?
-Várj, te nem szakítottál vele?-esett le apu álla.
-Hát úgy volt..... de tisztáztuk a helyzetet-magyaráztam.
-Rendben. Legalább jobban megismerjük.
-Már ne haragudj, de mint tudjátok nem beszél magyarul. Akkor hogyan fogjátok megismerni?
-Á, amiatt ne aggódj, mert anyád nyár óta elég sok angolórán vett részt és már egész jól beszél angolul.
-Okééé -próbáltam úgy titulálni, hogy ez normálisnak számítson, de nem igazán sikerült- Na, felmegyek a szobámba.
Amint felértem a hálómba, egyből fel is hívtam Vikit.
-Sziaaaaa -üvöltöttem bele a telefonomba-
-Szia! Öhm.. A hangodból ítélve valami jó történt-nevetett bele a telefonba- Na, halljam, mi történt?
-Hát én is Liam újra együtt vagyunk!
-Tényleg?-kérdezte meglepetten-És hogy hogy?
-Majd személyesen elmondok mindent rendben?
-Rendben. Holnap átmehetek?-kérdezte félve.
-De holnap vasárnap van, olyankor nincsen suli.
-De ha azt mondom anyuéknak, hogy plusz óránk lesz, akkor biztosan átengednek-fejtette ki az elméletét.
-Cseles. Akkor természetesen átjöhetsz! Ó, nem is mondtam, hogy kit ismertem meg!
-Na kit? Ne tegyél már kíváncsivá!-kérlelt Viki.
-Danielle-t! És szerintem kedves.
-Mióta lehet az kedves aki elvette a barátodat?
-Nem vette el, csak félreértés volt-magyaráztam meg.


*
VIKI SZEMSZÖGE:

Ma December 4-e van. Az az a 18. születésnapom. Elvileg ez az egyik legfontosabb nap az életemben. Kivéve ha még mindig szobafogságban vagyok. De anyával úgy is megbeszélem, hogy engedjenek el. Ezekkel a gondolatokkal mentem le reggelizni. Meglepő módon a szüleim itthon voltak és mosolyogtak. Mosolyogtak....még apám is aki aztán fapofa meg mogorva.
-Mit ünneplünk?- kérdeztem tetetett tudatlansággal.
-Ma van a születésnapod. El felejtetted? -nézett rám nagy kerek szemekkel anyukám.
-Ezt el lehet felejteni? Ne nézzetek már hülyének. Persze, hogy tudom, hogy ma van. Ma lettem 18. Ezt nem felejti el az ember. Főleg, hogy felnőtté vált így szobafogságban se lehet tartani. Igaz apa? -mondtam nagy vigyorral az arcomon.
-Dehogynem. Amíg a mi házunkban laksz az van amit mi mondunk. Lehetsz 60 éves is de akkor is szobafogság.
-De anya mond már meg neki. Legalább ma estére. Csak ma estére. 18 vagyok hajnali háromnegyed kettő óta. Ki kérem magamnak. Meg eleve. Ugyan melyik haverommal mennék el? Csak is Petra van nekem. Aki ráadásul az unokatesóm...szóval még családban is lennék.
-Tomi szívem. Ma estére hadd menjen el. Igaza van. Petra az unokatestvére is és még azelőtt is kiálltak egymás mellet mielőtt ezt megtudták volna. A szomszédban is laknak. Nem lehet semmi baj.
-Köszönöm. -bólintottam anyukám felé.
-Rendben, rendben. Ma estére elmehetsz. DE csak ma estére. És csak is egyedül Petrával. Értve? - kérdezte
-Persze. -mondtam már felhőtlen kedvel. -Akkor Én most fel is hívom, hogy megbeszéljem vele.
-Rendben de siess vissza reggelizni. -szólt utánam anya. Mikor felértem a szobámba már tárcsáztam is. Két-három csengés után fel is vette. Gyorsan ledaráltam Petrának mindent. Végül majd este hétkor találkozunk a ház előtt. Majd elmegyünk sétálni és végül majd náluk alszok. Ami kb 20 méterre van a saját ágyamtól. Még vissza rohantam reggelizni. Kaptam teát meg valami vitaminokat, hogy meg ne fázzak. Majd elém raktak egy nagy tál tojás rántottát. Egész gyorsan elfogyasztottam az előttem lévő ételt majd megköszöntem és felmentem a szobámba. Este hétig még sok idő van így gondoltam még alszok egy jót. Sikerült is délután háromkor felkelnem. Éhes egyáltalán nem voltam. Inkább már vártam az estét. Mivel volt időm így vettem egy kád fürdőt. Majd hajat mostam. Megszárítkoztam és kimentem a szobámba. Ekkor pont öt óra volt. Szóval két óráig elvoltam. De legalább megy az idő. A telefonom felraktam a töltőre majd a mini hangszórómra. Elindítottam a kedvenc számom és felvettem maximum hangerőre. Kiválogattam a ruhákat amiket fel is kapkodtam magamra. A hajamat kivasaltam és a körmömet szokásosan feketére kifestettem. Bekaptam két rágót és még gyorsan fújtam magamra a kedvenc parfümömből amit még anno Petrától kaptam. Mikor mindennel végeztem megfogtam a telóm és lementem. Már nagyon vártam. Mindig ilyen voltam, hogy alig bírtam nyugton maradni. Mire leértem pont csengettek. Felkaptam a cipőm a kabátom a sapkám és sálam majd elköszöntem a szüleimtől. Kirontottam az ajtón és Petra állt előttem. Gyorsan megöleltem.
Ez volt rajtam:

Ez volt Petrán:

 -Haliiiii. Boldog Szülinapooooooot!! -sikította hangosan miután elengedtem.
-Sziaa. És köszi szépen. -mondtam nagy vigyorral az arcomon. -Akkor megyünk sétálni?
-Persze. -válaszolt.
-Akkor ma este nálatok alszok rendben?
-Ez természetes.
-És akkor menjünk a parkba?
-Igen. Oda jó lesz.
-Ma beszéltél már Liam-el?
-Igen. És üzeni, hogy Boldog Szülinapot!.
-Ha beszélsz vele akkor mond meg neki, hogy köszönöm.
-Tényleg! -csapott a fejéhez. - Az ajándékod! Majdnem elfelejtettem. -kotorászott a zsebében. -Itt is van. Szóval még egyszer Boldog Szülinapot. -nyomott a kezembe egy kis csomagot. Szép lassan nyitottam ki pedig majd megölt a kíváncsiság. A csomagoló papír mögött egy nyaklánc volt . Ezzel a felirattal : Best. Közben Petra széthúzta a kabátját és megláttam az ajándékom párját. Azon ez a felirat volt:Friend.
Tényleg nagyon örültem neki. Gyorsan le is vettem a sálam és a kabátom majd barátnőm segítségével felraktam a nyakláncot. Gyorsan visszaöltöztem majd sétáltunk tovább.
-Tényleg nagyon tetszik ez a nyaklánc. Nagy örülök neki. Köszönöm.
-Örülök, hogy tetszik. Amúgy beszéltél már Zayn-el? -tényleg. Egy kis időre lelankadt a mosolyom.
-Nem. Még nem hívott. Se egy üzenet se egy tweet. Semmi.
-Sajnálom, hogy felhoztam. De nem tudtam.
-Nincs semmi.
-De tényleg. Beszélgessünk egy kicsit róla. Sohasem mesélsz róla, hogy mi a véleményed vagy valami. Pedig ezt mindenkinél elmondod. Itt pedig nyár óta semmi. Csak, hogy mit csináltatok vagy, hogy sokat beszéltetek.
-Hát nehéz róla beszélni, mert nem tudom mit mondjak. Olyan mintha a bátyám lenne. Tudunk beszélgetni mint a felnőttek, mert megért. Ha valaki bánt akkor bátyámként védelmez. Úgy tudunk hülyéskedni mintha a legeslegjobb barátom lenne. De most sem keresett. Szerintem nem akarja, hogy beszéljünk. Amúgy is csak a terhére lennék.
-Jajj ne beszélj már baromságokat. Nem vagy neki teher csak ott van neki Perrie akivel szintén foglalkoznia kell. Meg ugye a karrierje. De ez nem azt jelenti, hogy nem akar veled foglalkozni. Ilyenre ne is gondolj.
-De az milyen már, hogy pont a szülinapomon nem keres?
-Attól, hogy még eddig nem keresett az nem azt jelenti, hogy nem is fog.
-Biztos igazad van.
-De egy dolgot őszintén mondj meg nekem.
-Én mikor hazudok neked?
-Soha de most nem ez a lényeg hanem az, hogy....szereted? -kérdése nagyon meglepett. Szinte lesokkoltam. Bármilyen kérdésre számítottam de erre nem. De azt hiszem tudom rá a választ.
-Igen. Szeretem Zayn-t. De nem szerelemből.
-Tudtam. De ez nem baj. Tudod?
-Tudom.
-Akkor jó. -pár percig csak sétáltunk majd inkább vissza indultunk, mert Petra már fázott. Mikor visszaértünk hozzájuk még a szülei is felköszöntöttek akik amúgy a kereszt szüleim. Fent a szobájában átöltöztünk pizsamába majd leültünk tévét nézni. Nagyban ettük a chips-et amikor lentről csengettek. Uncsitesóm egy szempillantás alatt lerohant Én meg utána. Az ajtóban egy postás állt. Este tizenegykor mit keres itt egy postás? Kérdeztem magamtól. Petra átvette a csomagot majd felszaladt a szobába. Én mentem utána. Mikor beléptem az ajtón már az ágyon ült ölében a dobozzal közben a filmet nézve.
-Az mi? -kérdeztem.
-Öhm......neked jött -Nyújtotta felém.
-A Ti házatokban nekem csomag?
-Naaaa nyisd már kiii -nagy nehezen kinyitottam a csomagot.
Plusz egy papír amin egy kis szöveg állt egy névvel.
-Petra........-mondtam majd csörögni kezdett a telefonom.