I.kötet. 13.fejezet~Utóljára együtt

VIKI SZEMSZÖGE:
A Petráék meglepetés bulija nagyon jól sikerült.Liam egy karkötőt adott barátnőmnek és Ő egy edző táskát adott viszont amibe még egy rajzot rejtett.Az én kedvenc ajándékom amit Liam kapott az egy kanálkészlet volt. Már csak egy becsomagolt doboz volt a tűz melett. Szépen lassan nyitotta ki a dobozt és amikor kivette a kanalat akkor sikítva rohant el.Erre nem számítottam, hogy ilyen mély érzelmeket váltottam ki Liam-ből az ajándékommal.Mindenesetre nagyon jót nevettem.Csak az volt a baj, hogy a nagy röhögés közben elkezdett fájni megint a bordám.Az este további részében rengeteget beszéltünk. Az a témai is feljött, hogy a nyár után mi lesz. És hát igen…ez az utolsó normális napom Londonban.Holnapdélután kettőkor indul a repülőnk vissza Magyarországra. És akkor ennyi volt. Nagy valószínűséggel soha többet nem látom viszont ezeket a fiúkat. De aki a legjobban fog hiányozni az…az Harry. Életemben előszőr biztos voltam az érzelmeiben.Tudtam, hogy szeretem és hogy ő is szeret engem. És ennek vége,mert én Petrával elmegyek…pontosabban hazamegyek. Amíg ezen gondolkodtam észre se vettem, hogy Harry és felébredt melettem. Csak akkor eszméltem fel amikor egy kósza könycseppet törölt le az arcomról.
-Harry. – tátogtam neki és gondolom megértette mi az. Erre csak egy csókkal reagált.
-Sajnálom. -tudta, hogy most semmi sem fog megvígasztalni.Én csak csendben kikeltem az ágyból és a kis fürdőm felé vettem az irányt.Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Megtörölköztem majd a hajamat is megcsináltam. A végén már még Petra is segített mert nem haladtam vele.

Mikorra végeztünk kimentünk a nappaliba. Persze mind a négy fiú a tévét nézte.A kedvenc sorozatom ment így leültem közéjük. Petra a konyhába volt és éppen kávét készített nekem amikor Louis barátunk felpattant ezzel a szívrohamot hozva rám és a többiekre is.
-Fiúk! Most komolyan. Ez az utolsó napjuk itt és Ti tévéztek? Nem kéne csinálni valami érdekeset közösen? Legyen emlékezetes ez az utolsó nap!!
-Igaza van. Szerintem sem kéne itt aszalódnunk a tévé előtt. -értettem egyet répafiúval.
-Köszönöm Viki. És ha senkinek sincs kifogása mehetnénk a Madame Tussauds-ba ,mert ha jól tudom ott nem voltatok nyáron.
-Nekem jó. -mondtuk egyszerre
-Mit történt? -kérdezte Petra miközben kijött a konyhából és átadta nekem a reggeli kávémat.
-Megyünk a Madame Tussauds-ba. -válaszolt neki Liam közben pedig megölelte unokatesvéremet.
-Váááááááááá de jó!!! Oda el akartam menni de jött a baleset. -mondta mire lelankadt a mosolya.
-Nem baj! Most elmegyünk és nagyon-nagyon jól fogjuk érezni magunkat. – Harry
Még megreggeliztünk majd indultunk is. Mikor odaértünk minket előre engedtek meg ahol mi jártunk oda más nem jöhetett be. Rengeted képet készítettünk. Láttuk Barack Obamát, Rihannát, az alkonyat szereplőket, Britney Spears-t , és Johnny Depp-et is. És ez csak pár híresség volt akiknek a viaszszobruknál álltam. Nagyon jól éreztem magam itt és tényleg sokat nevettünk. A fiúkkal is pózoltunk pár szobornál. Azt is eljátszottuk, hogy a fiúk a szobrok. Szinte az egész napunk elment itt. Pontosan hatkor végeztünk. Persze a hírek csak szállnak így mikor kiléptünk az épületből sikítozó lányok fogadtak minket. Autógram és fénykép osztással még elment egy óra mire Zayn közölte a lányokkal, hogy megyünk. Harry és Én összekulcsoltuk a kezünket és elkezdtünk a kocsi felé sétálni mikor érzetem, hogy a párom keze kirántódik az enyémből és hogy megfordul. Én is reflexből néztem mi történik.
-Addig nem mehettek el amíg nem kapok képet meg autógramot. -mondta egy agresszív lány és rángatni kezdte Harry-t. Úgy rángatta szegény ingjét, hogy annak az ujja leszakadt és látszott a kezén az elmebeteg csaj szorítása.
-Na ide figyelj te kis cafka. Ha még egyszer hozzáérsz a barátomhoz vagy bántani mered esküszöm kitépem a hajad. -Mondtam és lekevertem a csajnak egyet majd elkezdte húzni a hajam mire én is megtéptem őt. Erre Zayn megfogta mindkét kezem és elkezdett húzni. Majd Harry fogta meg a derekam és felemelt de akkor elkezdtem rugdosni a levegőben mire Liam lefogta a lábamat. A kis incidensem közben Petra szavakkal próbált segíteni azaz parancsokat adni, hogy hagyjam abba meg hasonlók. A fiúk elkezdtek hurcolni a kocsi felé és annyit hallottam még a kiscsaj irányából hogy a következőt ordítja: ˝Harry vidd a csajod elmegyógyintézetbe és utána keress meg!!˝ Én itt azt hittem felrobbanok. Ki akartam szabadulni a sok kéz közül, hogy megmondjam a csajnak a magamét. Persze erősebben szorítottak és betuszkoltak a kocsiba. Louis beült a kormányhoz és Harry beült az egyik oldalamhoz Zayn a másikhoz és Liam-ék mögénk.
-Viki. Ez mire volt jó? -kérdezte Petra mögülem.
-Hát nem láttad mit csinált az a kis hülye? Hát én mondom megtépem még egyszer csak kerüljön a szemem elé. Azt a pillanatot sem fogja elfelejteni a kis cafka. -itt volt nálam egy kis hatásszünet.- Harry! Hogy van a kezed? Fáj még? Ha hazaértünk megütjük meg megvarrjuk az inged…vagy még jobb! Veszünk egy újat.
-Az én barátnőm. -mondta nagy mosollyal a száján majd megpuszilt. -De ilyet még egyszer ne tegyél. Érted?
-Ácsiii. Nem mondod meg mit csináljak. És ez nem tőlem függ hanem azoktól az elmebeteg csajoktól akik ráncigálnak. Értve vagyok?
-Igen főnök asszony. -válaszolt
Amíg mi beszélgettünk vissza is értünk a hotelhoz.A düh még mindig bennem volt. De már tudtam kezelni az indulataimat. Még megnéztünk egy filmet majd mindenki elment aludni. Amúgy a fiúknak már szokása, hogy nem mennek haza. Én még lezuhanyoztam majd felvettem a pizsamám és lefeküdtem Harry mellé. Oda bújtam hozzá és szorosan megöleltem.
-Tudod nem kellett volna miattam balhéznod.
-Tudod a szeretteimért mindent megteszek. És ezen soha senki nem fog változtatni.
-De bajod is eshetett volna. Nemrég volt eltörte a bordád és ha most úgy üt meg hogy megint eltöri? Ilyenkor nem gondolkodsz a következményeken?
-Harry ilyenkor majd pont magammal fogok törődni amikor ilyen elmebetegek csak úgy a közeletekbe férnek.
-Köszönöm.
-Most meg mit köszönsz?
-Azt, hogy ha még nem is kellett volna de megvédtél.
Nem mondtam rá semmit csak megcsókoltam. Majd így aludtunk el, hogy szorosan ölelem.
*
Délelőtt 10-kor ébredtem fel és akkor még mindenki aludt.Nem hiszem el így el fogunk késni.Én még gyorsan zuhanyoztam majd kivasaltam a hajamat. Felvettem a rövid fekete nadrágom és ahoz egy fehér lenge pólót. Cipőnek a szokásos kék Converse cipőt húztam fel. Mikor végeztem gyorsan felköltöttem mindenkit. Petrával még összepakoltuk a maradék cuccunkat és már mentünk is a kocsihoz. Az úton Harry vezetett és én ültem az anyósülésen. Egy kis idő elteltével megérkeztünk a reptérre. Leadtuk a csomagjainkat és kezdhettük a búcsúzkodást.
-Harry beszélhetnénk? -kérdeztem majd félreálltunk, hogy ne hallja más.
-Valami baj van? -kérdezte
-Harry….. én most elmegyek és fogalmam sincs, hogy valaha visszajövök-e még vagy, hogy találkozunk e valaha.
-Ne! Ezt most hagyd abba.
-Nem. Most meghallgatsz. Na szóval én sok gondolkozás után úgy döntöttem, hogy nekünk jobb ha nem vagyunk együtt.
-Miért?
-Mert én most elmegyek és az is lehet, hogy 3-4 év múlva vagy annál több év múlva jövök újra ki. Addig mitcsinálsz? Azt mondod barátnőd van és boldogtalan leszel? Nem,nem. Nem szeretném ha én cseszném el az életed. Szóval…. most szakítottunk. És hidd el mindenkinek jobb lesz így.
-Nem én nem szakítok veled.
-Akkor úgy mondom szüneteltetjük a kapcsolatunkat. De ez az utolsó szavam Harry. De azt azért tudd. Én szeretlek.És nagyon köszönöm ezt a nyarat. Szia – mondtam majd elindultam a többiek felé. Harry jött utánnam. Elköszöntem Louis-tól Liam-től egy-egy ölivel és puszival majd odaálltam Zayn elé.
-Köszi bátyó, hogy itt voltál nekem. -súgtam a fülébe miközben megöleltem és adtam neki két puszit. – Hiányozni fogtok. -mondtam ezt már mindenkinek és elkezdtem hátrálni.
PETRA SZEMSZÖGE:
Este nagyon idegesen aludtam el. Csak azon járt az agyam, hogy mi lesz ha elmegyek? Mikor fogom látni Liamet még egyszer? Lehet, hogy soha? Vagy lehet, hogy pár hónap múlva?Túl sok megválaszolatlan kérdés volt a fejembe. A gyomrom görcsbe rándult és emiatt én is automatikusan megrezzentem. Ezt Liam is észerevette, ezért átkarolt.
- Nem fázol? Tiszta hideg vagy-mondta döbbenten.
-Nem, jól vagyok. Csak…..
-Csak?
-Csak, hát mi lesz akkor, amikor én már Magyarországon leszek?
-Mi lenne? Beszélünk minden héten, mert a modern technikát erre találták ki. És mire való a webcamera?
-Oké, oké. De az nem lesz az igazi. És lehet, hogy te addigra…. -próbáltam kimondani, amit szerettem volna, de nem sikerült, mert könnyezni kezdtem.
-Nem, nem találok mást! -mondta határozottan -Várni fogok rád, még ha hónapokat is kell.
Ennél gyönyörűbbet még senki sem mondott nekem, ezért majd kicsattantam a boldogságtól. Liam magához húzott és megcsókolt és végül az ölében aludtam el. Végül már nyugodtan aludtam el és nyugodtan ébredtem volna, ha Viki nem kelt fel azzal, hogy el fogunk késni.
*
A reptéren szinte összeszorult szívvel néztem Liamre aki végig ott állt mellettem és addig nem engedte el a kezem, amig nem kellett felszállnom a repülőre.
-Figyelj, akkor beszélünk minden héten legalább egyszer?-kérdeztem félve.
-Akár mindennap is. -mondta mosolyogva, miközben én megint könnyezni kezdtem -Ne sírj még találkozunk!
*
A repülőn Viki laptopján nézegettük a nyári képeinket. Szinte mindegyiken a fiúkkal vagyunk rajta, meg Kevinnel.Amúgy Kevint otthagytuk Louisnak, mert ő jobban kijött vele, mint mi. Miközben a képeket nézegettük, rájöttünk, hogy az egész nyarunkat ők tették különlegessé, amit nagyon köszönünk nekik.
*
Amikor szálltunk le a repülőről, megcsörrent a telefonom. Elég furán meredtem a képernyőre és egy kis habozás után felvettem:
-Szia Louis! Baj van?