-Hát itt vagy. Mindenhol kerestelek-mondta majd pedig leült mellém a padra.Mivel látta hogy esik, ezért levette a kapucnis pulcsiját és rám terítette, nehogy megázzak.Hát már késő de azért rendes tőle.
-De már én is felnőtt vagyok!Nem mondhatják meg, hogy kivel legyek.Én veled érzem jól magam-mondtam aztán pedig átölelt.
-Értetted, hogy mit mondtak a szüleim?-kérdeztem tőle félve.
-Nem igazán, de sejtem mi lehetett az . És sejtettem is, hogy ez lesz.Egy szülő sem bírja, hogy ha a lánya egy világsztárral randizik.
-De nem mondhatják meg, hogy kivel legyek!Már felnőtt vagyok és én veled érzem jól magamat-mondtam neki, mire átölelt és megpuszilta a fejemet.
-De ők még is csak a szüleid.Muszáj lesz azt csinálni amit mondanak.
Mikor már kicsit lenyugodtam visszamentünk a kórházban ahol már felolvasták a végrendeletet.Gondoltam úgy sincs benne semmi érdekes,ezért rá sem kérdeztem, hogy mi volt, bár mindenki elég furán nézett rám.Nem is csodálom.Ott van mellettem Magyarországon a One Direction egy tagja és fogja a kezemet.Hát igen.Én is elég nehezen hiszem el, hogy ott van mellettem,de örültem, hogy ott volt.Anyuék persze kevésbé.
-Kicsim, búcsúzzatok el egymástól, mert te már nem mész vissza Londonba.A gondnokotokkal majd ideküldjük a csomagodat-mondta anyu, mire megint a sírás kerülgetett.Persze anyu már el is ment és én maradtam ott egyedül Liam-mel.
-Nem akarok itt maradni-mondtam neki, majd pedig újra előtört rajtam a sírás.Magához ölelt, én pedig még egyszer utoljára belélegeztem az illatát, és igyekeztem kiélvezni ezt a pillanatott. Miután már nem sírtam annyira egymásra néztünk és adott nekem egy búcsúcsókot. Ám ezt a pillanatot anyu el is rontotta azzal, hogy mennünk kell, mert indul a vonat.Még egyszer utoljára megöleltem Liam-et, aztán pedig mennem kellett. A vonaton mivel nem akartam senkivel sem beszélni, ezért külön ültem mindenkitől.Egész úton az ablakon leszálló esőcseppeket néztem és meg kell hagyni, hogy hosszú volt az út, mert éjjel egyre értünk haza.Amikor leszálltunk borzasztó volt hazaérni Egerbe.Mindent idegennek éreztem. A szobámba beérve becsaptam az ajtót és benyomta a laptopomat.De jó, hogy nem vittem magammal Londonba.Sajnos nem tudtam semmit sem csinálni, ezért kínomban rámentem néhány One Direction videóra a Youtub-on.Kár volt.Azonnal el kezdtem sírni
*
2 héttel később még mindig otthon voltam.Nem beszéltem senkivel, a telefonomat kikapcsoltam.Minden napom a sírással telt, ami kicsit rossz, mert mások a nyár közepét vidáman, barátokkal töltik csak én nem.Hát rendben gondoltam még is bekapcsolom a telefonomat.Viki egyből hívott is.
-Szia!! -ordította bele a telefonba-Hogy vagy??Egész héten próbállak elérni.
-Nem akartam beszélni senkivel-mondtam elhaló hangon, mert még mindig könnyeztem.
-Viszont van valaki aki szeretne beszélni veled!Be van kapcsolva a laptopod?
-Igen, most kapcsoltam be.
-Gyere fel Skype-ra! – utasított a barátnőm.De ő nem hagyta itthon a laptopját?Várjunk csak!Nem ő elvitte!Dejó akkor láthatom legalább egy kicsit.
Amikor benyomtam a Skype-ot Viki egyből videóhívást indított, de nagy meglepetésemre nem Viki nézett vissza rám, hanem Liam.
-Te mit csinálsz a hotelban?-kérdeztem tőle.
-Nem a hotelban vagyunk hanem nálunk-mondta.
-És Viki oda is vitte a laptopját?
-Miért szerinted nálunk nincsen gép?-mondta nevetve-De te hogy vagy?
-Jobban lennék ha ott lennék-mondtam könnyezve.
-Tudom, én is örülnék, ha itt lennél.
Még egy órát beszéltünk webkamerán, amikor aztán mondták, hogy próbára kell menniük.Nagyon hiányoztak.Mindenki.London is, a hotel, Fill komor arca…..Aztán beugrott.Mi lenne, ha megszöknék?Hiszen a szüleim úgy sem néztek be hozzám, már vagy 2 hete…Azt sem tudják, hogy itt vagyok-e.Gyorsan összepakoltam néhány cuccot ami jól jön a repülőn, aztán pedig úgy döntöttem, hogy kimászom az ablakon.Ez még könnyen is ment, de a kapunál megszenvedtem egy darabig, mire aztán sikerült ott is átmászni.Örök hála, hogy kertes házban lakunk.Gyorsan elrohantam az állomásra, ahol vettem jegyet és vártam a vonatot ami Budapestre visz egyenesen a reptérre, ahol már vár a foglalt jegyem.A vonatút lassan telt, de csak arra tudtam gondolni, hogy megint láthatom Liam-et. Amikor kiszálltam a vonatból taxival elmentem a reptérre, majd pedig várnom kellett fér órát, mert csúszásban voltak.Nagyon megkönnyebültem amikor megláttam a repülőt és felszálhattam rá.A repülő úton a telefonomon interneteztem és megkerestem a Twitteren, hogy mihez próbálhatnak a fiúk, mire aztán megtaláltam.Mennek az Ellen SHOW-ba.Örök hála a Wifi-nek a repülőn.Egész utazásom alatt One Directionszámokat hallgattam, de nem untam meg.Kicsit sem.Amikor a repülő leszállt én hívtam egy taxit és elvitettem magam a stúdióba, ahol elég nehéz dolgom volt, mert 2 biztonsági őr nem engedett be.
-Értsék meg be kell mennem!Beszélnem kell Liammel!-mondtam az őröknek
akik azt mondták, hogy mindenki ezt mondja.Próbáltam még erősködni, de
nem tudtam bejutni. Máshol kellett megpróbálnom.Megkerestem a hátsó
ajtót hátha van ott valami ablak.Szerencsémre volt.Felfeszítettem aztán
pedig bemásztam.Pechemre az a férfi mosdó ablaka volt és pont amikor
leértem, akkor lépett be Louis.-ÖÖÖ helló-mondtam neki.
-Hát te?Nem Magyarországon vagy?-kérdezte nagyon döbbenten.
-Reggel még ott voltam-mondtam neki, aztán megragadta a karom és kirángatott a mosdóból, egyenesen a stúdióhoz, ahol éppen most kezdték a műsort.Louis-nak már futnia kellett, hogy beérjen, de sikerült neki.Megláttam Vikit a színfalak mögött,ahol éppen a fiúkat nézte.Oda mentem hozzá és akkorát sikított amikor meglátott, hogy azt hittük, hogy leállítják a műsort, de szerencsére éppen zene ment és ezért nem lehetett hallani.
-Hogy kerülsz ide?
-Nem szakíthatnak el Liam-től, már nagy vagyok, hogy vigyázzak magamra!-mondtam, mire megint elkezdtem sírni.A barátnőm berángatott az öltözőbe. hogy meséljek el neki mindent és miután ezt megtettem az ajtó kinyílt és Liam rontott be rajta és egyenesen rám nézett.Viki jobbnak látta, ha magunkra hagy minket, ezért kiment nézni a műsort.
-Hogy kerülsz ide?A szüleid visszaengedtek?
-Nem.Megszöktem-mondtam.Ezután ki is tört belőlem a sírás.
-És csak azért elszöktél, hogy láthass?-kérdezte.
-Nem bírtam tovább.A beszélgetésünk után nem bírtam ki és muszáj volt látnom téged- mondtam neki mire magához húzott és megcsókolt.Én pedig visszacsókoltam.Csak most ébredtem rá igazán, hogy mennyire hiányzott az illata, az ahogy magához szorít és, hogy mennyire hiányzott nekem ő.Teljes egészében.
-Fel kell hívnod a szüleidet-mondta nekem.
-Azt sem tudják, hogy létezem.Két hete nem is láttak.
-Ha te nem teszed meg akkor én felhívom őket, de akkor nem fog sokáig tartani a beszélgetés-mondta és sejtettem, hogy mire utal.Arra hogy a szüleim nem is értenék meg és, ezért lecsapnák.
-Jó felhívom őket-mondtam, majd pedig elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.
Amikor anyu felvette és elmeséltem neki mindent, a hangja nem tűnt igazán sem meglepetnek, sem igazán dühösnek.
-Anyu te nem is haragszol?-kérdeztem tőle gyanakodva.
-Kicsim, sejtettük, hogy ha szereted nem fogod kibírni.És úgy látszik, hogy ő is szeret, mert rábeszélt, hogy beszélj velünk és ez most biztos elég nehezedre esik.
-Annyira már nem.Viszont akkor haza kell mennem igaz?
-Igen reméltem, hogy hazajössz Vikivel.Vagy talán egész életedet Londonban akarod tölteni?Mert én csak a nyárról tudok-mondta anyu.
-Jujj, nagyon köszönöm anyu!!Szeretlek!Puszi-mondtam majd pedig kinyomtam és Liam-hez fordultam.
-Maradhatok!!!!!!-mondtam neki lelkesen. majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése