I.Kötet.23.Fejezet~Barátból barátnő

 Sziasztok. Szintén gyorsan jött az új rész. Igazából már nagyon vártam erre. Ezért egész gyorsan meg is írtam. Ismételten ha van benne helyesírási hiba kérlek ne vegyétek figyelembe :D (Túl gyorsan akarok írni) Nem tudom, hogy fog tetszeni ez a rész, de igyekeztem. A kommenteket most is szeretettel fogadjuk. Elég hosszú lett így jó és türelmes olvasást.
                                                                                        XxViki&Petra


VIKI SZEMSZÖGE:

A szilveszter egész jól telt. Persze, jobb lett volna ha mindenki itt van a csapatból. De így is nagyon örültem, hogy Liam itt volt. Közbe megtudtam, hogy innen pont New York-ba repül, mert ott kezdődik a turné. Mindenről kifaggattam barátnőm ˝Rómeóját˝. Egy szép kis szállodában lesznek aminek a nevét le is írtam.

*

Január 11-e. Az én napom. És nagy valószínűséggel életem egyik legmeghatározóbb napa is. Péntek van de egész nap az estére készültem. Már nagyon elegem lett abból, hogy nincsenek velem a fiúk így úgy döntöttem elmegyek itthonról. Mindent megtettem a terv érdekében. Lefoglaltam a repjegyemet is ami este tízkor indul New York-ba. Szerencsére olyan járatot fogtam ki amin nem kell átszállni. A vonat Pestre háromnegyed hatkor indul. A napom felét végig aludtam. Mikor felkeltem még lezuhanyoztam. Majd megszárítkoztam és a hajamat is kivasaltam. A körmömet most kivételesen rózsaszínre festettem. Felvettem a kedvenc szürke pulcsim egy kék nadrággal. Beraktam a halálfejes fülbevalóm is. Szintén rózsaszín cipőm is felhúztam majd az egyik oldal táskámba belepakoltam a legfontosabb cuccaimat. Az az a telefonom, füles, egy póló, a laptopom meg az ilyen általános kis dolgaim. A gitárom is elraktam a hordozó táskájába. Felkaptam magamra a Zayn-től kapott pulcsim amit amúgy kabátnak használok. Egy világos kék sapkát húztam a fejemre és egy kék-szürke sálat kötöttem a nyakamba. 

Még bedobtam a táskámba a pénztárcám és az útlevelem meg persze a jegyeket is. Még egyszer körülnézetem a szobámba. Elővettem az ablakom kulcsát amit még tegnap kerestem meg a házban. Kinyitottam és ilyenkor adtam hálát, hogy az ablakom alatt pont egy tűzlépcső vezet le az útra. Lemásztam majd elindultam. Szemeim könnybe lábadtak még sietősen lépkedtem a vonatállomás felé. Persze nem tervezem, hogy soha többé nem jövök vissza csak egy jó időre távozok. Olyan 4-5 év. A vonatra egyáltalán nem kellett várnom már szálltam is fel. Egyszer jött a kalauz és ellenőrizte a jegyemet. Egész úton zenét hallgattam. A pesti vonatállomásról kb. 20 perc alatt értem ki a reptérre. Már éppen be chek-oltam amikor hívtak. Természetesen Petra volt az.
-Szia. -köszöntem neki
-Szia. Hol vagy??? -ordított a telefonba.
-Ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek elmondom.
-Persze csak kérlek áruld el!
-A reptéren. -válaszoltam.
-Hogy hol? -akadt ki unokatesóm.
-A pesti reptéren.
-De-de miért? Hova mész?
-Ki megyek a fiúkhoz. Nekem elegem lett ebből. Szóval nem sokára indulnom kell a géphez ami kivisz New York-ba.
-De vissza se jössz?
-Nem tervezem egy jó pár évig. Viszont majd Te jössz utánnam.
-Hogy?
-Majd küldök jegyet, hogy kigyere.
-De engem nem fognak csak úgy elengedni.
-Majd megoldjuk.
-És mennyi az út oda?
-Hát úgy mondták kb 16 óra. Szóval magyar idő szerint délben leszek kint, de ugye ott 6 óra az időeltolódás így ottani idő szerint reggel hatkor landol a gépem.
-De kérlek nagyon vigyázz.
-Rendben. De most már tényleg mennem kell.
-Jó jó de majd hívj!
-Ez alap dolog. Na Szia! -köszöntem el barátnőmtől.
-Szia. -mondta és már ki is nyomtam a telefonom. Remélem tényleg nem mondja el a szüleimnek, hogy hova mentem. Bár mindig tiszteletben tartottuk egymás kérését. Miután leraktuk meg durván egy és fél óráig várakoztam mire elindult a gép. "Innen már nincs visszaút"- gondoltam magamban. Direkt ablak melletti ülésnél foglaltam a jegyemet. Mellettem pont egy szerelmespár ült akik nászútra mentek. Egész kedvesnek tűntek. Annyi volt benne a rossz, hogy kb. két percenként csókolóztak, 16 órán át. Én egész út alatt az ablakon bámultam ki és gondolkoztam. Mit fognak szólni a fiúk amikor oda érek? Örülnek majd egyáltalán? Rengeteg kérdés futott át az agyamon. Elgondolkodtam Zayn-en is. Mindenen ami csak megtörtént velem vagy csak meg fog. Attól függetlenül, hogy szüleimmel elég sokat veszekedtünk most nagyon is reméltem nekik sem lesz semmi bajuk. A szemem már majd leragadt hisz utoljára délután egykor aludtam. Már majdnem elaludtam amikor bemondták a hangszóróba, hogy a leszállást elkezdték. Becsatoltam az övem majd vártam, hogy végre megékezzünk. A gép sikeresen landolt és leszállhattunk. Már rögtön mehettem is el, mert a gitárom, és a kis táskám kézi poggyászként vittem fel. Amikor kiléptem az épületből különös hideg csapott meg. New York-ban még decemberben is rövid pólóban lehet járkálni, de ahogy éreztem ide is elért a különösen hideg idő. Fogtam egy taxit majd elmondtam melyik hotelhez is szeretnék menni. Láttam az arcán, hogy nem lepődött meg. Az út kb 1 óráig tartott. Amikor megérkeztünk kifizettem az utat majd láttam, hogy a hotel előtt több mint 300 rajongó áll. Ezzel bizonyosodtam meg, hogy nem rossz helyre jöttem. Megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő. Itteni időzóna szerint 7.30 volt. Mivel nemtudtam bejutni ott álltam a többi lány között. Voltak akik egy idő után elmentek, de Én onnan el nem megyek az biztos, hiszen ez az egyetlen hely ahova jöhetnék. Már délután kettő körül járt az idő és még mindig mínuszban járt az idő. Azt hittem ott fagyok ketté. Éreztem, hogy a szám kezd lilulni és a kezem kezd megfagyni. Az álmosság megint eluralkodott rajtam. A lábam is zsibbadt az egyhelyben állástól. Idővel az elkerítő korlát első sorába jutottam. Volt idő amikor a lányok elmentek és volt amikor mégtöbben jöttek. Talán már délután négy óra lehetett és itt is kezdett sötétedni. A fejemet lefelé tartottam és a földet bámultam. A hotelból is ki-be sétáltak az emberek így semmire nem figyeltem fel. A hangom is elment, de nem tudom hogy. Egyszer csak szintén jöttek ki a hotelból de nagy nevetéssel. Nem figyeltem fel csak akkor mikor egy nagyon ismerős hangot hallottam meg. Harry mondta, hogy hoztak pokrócokat meg forró csokit, mert nagyon hideg van és nem szeretnék ha miattuk fáznának meg a rajongóik. Rögtön felkaptam a fejem és néztem őket. Harry, Liam és Louis elindultak a másik irányba majd Niall és Zayn jött a mi csoportunkhoz. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Mindenkinél volt egy nagy tálca amin kb 20 bögre lehetett. A lányok csak úgy sikítoztak, hogy azt hittem megsüketülök. Némelyik annyira ugrált, hogy a forrócsokiját a földre öntötte. Mindenki elkezdett lökdösődni. Majdnem átborultam a korláton. Szinte káosz tört ki a fiúk jöttétől. Figyeltem, hogy melyik fiú ér hozzám hamarabb. Niall vagy Zayn. Az utóbbi ért ide.
-Zayn. -csak suttogni tudtam még is felkapta a felyét. Az összes bögre kisett a kezéből. Szerencsémre felismert mégsem hittem volna, hogy ilyen nagy sikongatások közt meghallja. De egyik pillanatban megfogta a derekam és átemelt a korláton.
-Ez életem legeslegjobb születésnapi ajándéka. -súgta a fülembe miközben letett. Hallottam, hogy a lányok még hangosabban sikongatnak meg ordítoznak, hogy ki ez a lány. Már annyira fáradt volam, hogy megszédültem így Zayn felkapott. Megfogta a térdem és a hátam.
-Niall!! -ordította el magát, majd az ír manó erre kapta tekintetét és a tálcáját átadta az egyik őrnek. A szőkeség rögtön ide rohant. Zayn a kezébe adta a gitáromat és a táskámat.
-Mi történt? Zayn mondj már valamit. Ki Ő? -kérdezte döbbenten.
-Niall, majd fent elmondom. - Közben kezemmel átkaroltam Zayn nyakát majd elindult velem a hotel felé. A szemem csak résnyire volt nyitva, de láttam, hogy Liam szája tátva marad és olyat mondhat : ˝Istenem.˝ Majd oda adta a maradék bögréket a rajongóknak és elkezdett utánnunk rohanni. Harry és Louis nem értették mi történik, de Ők is ahogy tudtak jöttek. Éreztem, hogy ˝megmentőm˝ már szinte rohan velem. Láttam, hogy beszáll velem a liftbe, de egyik fiút sem várja meg míg utól érnek minket.
-Viki. Hogy kerülsz ide? -kérdezte tőlem aggódva, de nem tudtam válaszolni, mert már alig voltam ébren. Konkrétan arra, hogy kiszállunk a liftből már nem is emlékszem. A következő amire emlékszem, hogy egy nagy szobában vagyok betakarva. Lassan nyitottam ki a szemeimet. Láttam, hogy senki sincs a szobában így felkeltem. Már nem az a ruha volt rajtam amibe elindultam hanem egy nekem comközépig érő ˝Bob Marley˝ felirató póló. Meg egy fekete mackó nadrág szerű ami szintén nagy volt rám. Körül néztem majd megtaláltam az ajtót. Lassan és halkan nyitottam ki. Közben elgondolkodtam, hogy reagáljak ha meglátom a fiúkat. Vagyis leginkább Zayn-t. Semmi nem jutott eszembe amíg kiértem a nappaliba ahol a tévé volt. Velem szemben egy ajtó éppen nyitódott. Nagy kerek szemekkel néztem az egész lakosztályt amikor megláttam, hogy fekete hajú barátom jön az ajtón. Mikor meglátott nagyot mosolygott majd mint valami párduc a nyakába ugrottam. Ő derekamnál átkarolt és el sem engedett.
-Mit keresel itt? Egyáltalán, hogy jutottál el ide?
-Repülővel. Mivel mással? -válaszoltam.
-De miért jöttél? -kérdezte tőlem nagyra nyílt szemekkel.
-Azért, mert hiányoztál. -öleltem meg ismét.
-Te is nekem. Nagyon. -súgta.
-Viki? -hallottam hátam mögül Liam hangját. Seperc alatt megfordultam és nagy mosollyal az arcomon néztem rá. Melette mind a négy fiú tátott szájjal fogta föl, hogy ki is vagyok.
-Igen Liam? -kérdeztem nevetve.
-Te iszonyatosan hülye vagy. -mondta már Ő is nevetve.
-Neked ez még újdonság? -tette hozzá Zayn mögüllem. Majd oda mentem és szorosan megöleltem Liam-et is.
-Szia Loui. -köszöntöttem lökött barátunkat.
-Szia. - szerintem még most sem bírta felfogni a történteket, de ezek ellenére Ő is megölelt.
-Jajj hát ki ez a szőkeség? Ja persze.. Niall Horan akit nyár közepe óta nem is láttam.
-Te is hiányoztál. -mondta majd megpörgetett a levegőben.
-Na jó-jó azért tegyél le mert megint megszédülök. -abban a pillanatban lerakott amikor kimondtam ezt a mondatot. Már csak egy embert nem köszöntöttem az pedig Harry. Mióta úgy érze, hogy Zayn a szerelmem semmi próblémát nem okoz róla beszélni vagy most éppen vele beszélni. - Szia Harry. Rég láttalak. -mondtam majd Őt is megöleltem pont úgy mint  többieket.
-Na. Hogy végre mindenkinek köszöntél. Egy dologra lennék kíváncsi...az az kettőre.
-Mondjad.
-Az első, hogy kerülsz ide? És miért jöttél?- kérdezte Liam.
-Repülővel jöttem és azért jöttem, mert elegem lett a szüleimből meg abból, hogy nem láthatlak titeket. Ilyen egyszerű.
-És ezt Petra tudja?
-Persze. Még Magyarországon beszéltem vele.
-Akkor jó.
-És most hány óra van?-kérdeztem
-Pontosan 6.
-Akkor már csak egy óránk maradt a buliig. -mondta Zayn
-Milyen buli?
-A szülinapi bulim. Ma lesz. Egy óra mulva kezdődik. Eljössz?
-Persze de nekem nincs itt egy ruhám se. -biggyesztettem le a számat.
-Nyugi. Itt van Eleanor néhány cucca. Ha gondolod válogass. -ajánlota fel Louis.
-De nem fog meg haragudni?
-Dehogy. Ő is ezt tenné.
-Akkor köszi. -mondtam majd elindultam mókamesterünk vezetésével ruhát választani. Sokáig válogattam majd cipő után keresgéltem.
-Ez nemigaz. El-nek csak magassarkúja van? -kérdeztem az ajtó másik végén várakozó Loui-t.
-Én azt nem tudom. -válaszolta és ezzel le is rázott. Végül egy szürke pólónál maradtam amin egy szív minta volt. Választottam hozzá egy világoskék farmert majd egy hozzám illő fekete szögecses magasarkót. Rajtam volt a Petrától kapott nyaklánc és a Zayntől kapott karkötő. Még gyorsan berohantam a fürdőbe és kisminkeltem magam.

Kinyitottam az ajtót, de már csak Louis várt rám. Mondta, hogy a többiek már lementek és kint várnak a hallban. Felvettem kabátképpen a Malik-os pulcsim és indulhattunk is. Barátom bezárta az ajtót majd liftel lementünk. Miután kiléptünk a hotelből még egy egész hosszú lépcsősor vezet lefelé. Megáltam a lépcső előtt körülnéztem és láttam, hogy mindeni engem néz. Beleértve a fiúkat is a lépcső alján. Louis már leért mikor én elindultam. Amennyire csak tudtam szexisen jöttem le majd megálltam Zayn mellett.
-Szép vagy. -mondta.
-Köszönöm. Te meg sármos. -válaszoltam és ezen is egy jót nevettünk.
-Látom hordod a pulcsit amit adtam.
-Kedvenc. -mondtam mosolyogva. Igazán boldog voltam, mert azokkal lehettem akik igazán fontosak. Csak Petra nem volt itt. Vele lett volna teljes a csapat. És végül még a terv is sikerült. Kijutottam és meg is ismertek így nem kellett még napokat töltenem odakin. Zayn is itt van mellettem. Így már nem lehet semmi. baj. A kocsihoz ahoz képest elég sokat kellett menni, mert annyi Directioner volt az épület előtt, hogy nem tudtak közelebb állni.  Miközben mentünk megint hallottam a sok lány ezernyi kérdéseit. ˝Ki ez a lány?˝ ˝Ez nem az akitpár órával ezelőtt vitt el innen Zayn? ˝ És ehhez hasonló tömérdeknyi kérdés. Nem foglakoztam vele, mert egyszerűen nem érdekel. Paul ott ált a kocsinál és érdeklődve figyelt engem.
-Fiúk. Ki ez a lány? -kérdezte kicsit szemrehányóan.
-Ő a legjobb barátunk. És kijött utánunk, hogy velünk legyen. -válaszolt Zayn.
-Valóban? Mióta is vagytok barátok?
-Öhm tavaly nyár eleje óta. -válaszoltam nagy mosollyal az arcomon.
-Jajj tényleg. Viki. Régen láttalak. Sokat változtál, de nagyon szép vagy. -szólt hozzám kedvesen Paul majd adott két puszit.
-Köszönöm. És amúgy hol is lesz a bulid? -fordultam Zayn-hez.
-Majd meglátod. -válaszolt.
-Ha nem mondod el most azonnal elmegyek. -kíváncsian néztem, hogy regál.
-Nem nyugszol még meg nem kapod amit akarsz igaz? -kérdezte és a szemembe nézett. -Szívás, mert Én se.
-Jól van. Niall, hova megyünk?
-Zayn New York-i házába.
-Ennyi. És már tudom is. És így Te nem mondtad el így nyertél, de Én meg megtudtam szóval nyertem.-mosolyogtam. -Így megfelel?
-Meg. -mondta nevetve. Az út viszont elég sokáig tartott már csak azért is, mert a lányok futottak a kocsi után. Mikor viszont megérkeztünk egy nagyon szép és óriási ház fogadott minket egy medencével. Mikor bementünk 100%-osan Zayn stílusát tükrözte a ház. Mondtam, hogy bemegyek a konyhába inni és mire visszaértem tele volt a ház. Persze hírességekből sem volt kevés. Jobbnál jobb zenék voltak. Idővel megtaláltam a piás pultot is. Soha nem szerettem magam leinni és most sem tettem, mert szeretnék emlékezni bármire ami ma történik. Éppen egy pörgős zenét játszottak, amikor hirtelen egy lassú szerelmes dalhoz értünk. Zayn állt előttem és kezét felém nyújtotta, hogy táncoljak vele. Persze elfogadtam. Kezeimet átkulcsoltam nyakát és fejem a vállára hajtottam. A dal egyszer csak véget ért és hozták a nagy tortát a szülinaposnak. Nagyon jól nézett ki. Persze erre az is közrejátszott, hogy a saját arcképe volt rajta. Ezen mindenki jót nevetett.
-Mielőtt elfújod a gyertyákat kívánj valamit. -tettem hozzá mielőtt megteszi.
-Biztosan? Nem néz az ki hülyén?
-Nem. Csak kívánj valamit. Semmit nem veszítesz. -mondtam és láttam, hogy becsukja szemeit majd valószínűleg kíván és elfújta a gyertyákat. Persze ha már azt nézzük kívánni cink akkor az ember 20. születésnapján tortát vágni nem fura? Miután mindenki evett, ha akart a bulit is tovább folytatták. Jöttek sorra a jobbnál jobb zenék. Volt köztük Dubstep vagy éppen rock is.Nagyon jól éreztem magam. Táncoltam mindenkivel. A telefonomban minimum 50 új telefonszám került be melynek nagyobb része híresség. Éjfél előtt 5 percre járt az idő. Az egész bulit végig partyztuk amikor megszólalt a DJ.
-És jöjjön egy nagy kedvec az ünnepelt kedvéért. -mondta majd egy One Direction számot rakott be. Az első hangból felismertem. They Don't Know About Us. Tényleg nagyon szeretem ezt a számot, de mindig eszembe jut róla Zayn és, hogy valamelyik lánynak írta.Pont amikor ez eszembe jutott valaki megfogta a karom és elkezdett az emelet felé húzni. Mikor felértünk behúzott egy szobába. Zayn volt az.
-Emlékszel még arra amikor decemberben beszéltünk erről a dalról?
-Persze. És beszéltél már azóta a lánnyal?
-Most teszem. -Mikor ezt kimondta a szám tátva maradt.
-Te most arra célzol, hogy.....
-Igen. Neked írtam a dalt, mert szeretlek. De nem mertem elmondani.
-Zayn nem tudom, hogy mondjam el neked. De...
-Tudom tudom. Te csak barátként tekintesz rám.
-Nem. -mondtam. -Én csak...
-Bármi is legyen de szeretném ha ez a pillanat lenne a nap csúcs pontja. És szeretném veled zárni a napot és a másikat veled kezdeni. -mondta és... és megcsókolt.

I.Kötet.22.Fejezet~Új év, új kalandok

 Sziasztok! Megjött a 22.fejezet is! Tudjuk most kicsit hamarabb hoztuk, mint szoktuk, de az előző rész nem volt olyan eseménydús, ezért kicsit siettünk vele. Ha találtok benne helyesírási hibát, légyszíves ne haragudjatok érte, de siettünk:) Kommenteket elfogadunk, jöhet jó is rossz is, mert a rossz kritikák segítenek nekünk jó úton haladni.:) Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást!

xx Petra és Viki

Ma reggel izgatottan ébredtem, ugyanis ma van december 31. Ma reggel ér ide Liam a repülővel és körülbelül délre már itt is lesz a vonattal.Remélem a rajongók, hagyják rendesen utazni és nem kell végig autogramot osztogatnia.
Amúgy a karácsony remekül telt. Zayn küldött Vikinek egy pulcsit, aminek a hátára fel van írva, hogy Malik. Mit ne mondjak, Viki majd' kicsattant a boldogságtól. Én kaptam rengeteg ruhát a szüleimtől és pénzt is. Ó, és még mielőtt elfelejteném 24-én volt Louis szülinapja is. Sajnos csak telefonon tudtunk beszélni, de nagyon örült, hogy felhívtam és be kell vallanom, hogy én is örültem neki, mert elég közeli barátom. Na meg Eleanorral is nagyon jóba vagyok. Mindketten a közeli barátaimhoz tartoznak. Persze én nem gondoluk úgy erre, hogy "Úristen One Direction!", hanem egyszerűen ők a barátaim.  

*

Körülbelül fél tizenkettőkor csöngettek az ajtón és én már le is rohantam kinyitni. Természetesen Liam jött és én egyből a nyakába ugrottam, eközben pedig kiestek a csomagjai a kezéből.
-Neked is szia!-köszönt mosolyogva, majd adott egy "rég láttalak" csókot.
-Te ideköltözöl?-néztem a sok csomagjaira, amik a földön hevertek- Mert én nem bánom, csak szólhattál volna.
-Á, nem, csak nem lesz már időm hazamenni, mert januárban már kezdődik a turnénk és New York-ba megyünk.
-Jaj, tudom a Take Me Home turné. Nagyon jó lett az album-mondtam mosolyogva, miközben segítettem behozni a cuccait.
-Tényleg tetszik?Melyik a kedvenc számod?
-Egyet találhatsz, de nem a Summer Love...
-Öhm... akkor a Summer Love?-nevetett fel.
-Wow, hogy találtad ki?
-Jaj, nagyon nehéz volt!-mondta nevetve, majd meglátta a szüleimet.
-Szia!-köszöntötte anyu angolul, majd Liam elképedve nézett rám.
-Igen, megtanult angolul......
-Ó, rendben, akkor Jó napot!-köszönt Liam.
-Apu, te nem köszönsz?-kérdeztem.
-Öhm.. köszönnék, ha tudnék angolul-mondta apu sajnálkozva.
-Köszönj magyarul, majd Liam meg köszön angolul. Az is köszönés.
-Rendben,akkor szia!-fogott kezet apu a barátommal. Miután túl voltunk a köszönéseken, felmentünk a szobámba és lepakoltuk Liam csomagjait.
-Na, hogy tetszik a szobám?
-Hát olyan  rózsaszín és... lányos..
-Gondolom ennek az az oka, hogy lány vagyok.
-Jó jó nem is azért mondtam- nevetett fel, majd megpuszilta az arcomat-Olyannak vagy jó amilyen vagy.
-Na és mit szeretnél csinálni? Menjünk el sétálni, vagy esetleg nézzünk valamilyen filmet?
-Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk a Toy Story-t. el is hoztam az összes részt DVD-n.
-A Toy Story-t? Rendben bár még nem láttam-mondtam, majd Liamnek leesett az álla.
-Nem láttad a Toy Story-t? Ezt sürgősen be kell pótolnunk!-felelte és már tette is be a filmet a lejátszómba, majd felölt az ágyamra és elindította a filmet. Én leültem mellé, de inkább mindketten ledőltünk és fekve néztük végig az összes részét. Annyira nem volt rossz film, de kicsit úgy éreztem, hogy ezt kisebb koromban kellet volna megnéznem. Akkor biztosan a kedvencem lenne.


*

Mire megnéztük a TS összes részét, már fél 5 körül lehetett. Felültem és megkérdeztem Liamtől:
-Te nem vagy éhes?
-De egy kicsit.
-Rendben, rendelünk pizzát?-vetettem fel-Persze pepperónisat!-mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy azt szereti.
-Köszi. És Viki ma mikor fog átjönni?
-Majd 7 körül és akkor együtt kimegyünk a Dobó térre, rendben?
-Oké.
Ezután megrendeltem a pizzát és egy negyed óra múlva meg is jött. Szinte pár perc alatt elfogyasztottuk, közben pedig beszélgettünk, szinte mindenről. Arról, hogy milyen rossz volt, amikor külön voltunk, vagy hogy a pepperónit ki találta fel. Komolyan nem tudom, hogy hogyan kötöttünk ki ezen a kérdésen, de végül megvitattuk és úgy döntöttünk, hogy ezt nem kellett feltalálni, ez csak úgy van. Oké kicsit sem vagyunk hülyék. Melyik normális pár beszélget fél óráig a pepperóniról?
Háromnegyed hét körül csöngettek és én egyből tudtam, hogy az unokatesóm jött. Annyira örülök, hogy Szilveszterre elengedték a Dobó térre velünk. Nélküle nem lenne jó az új év, mert ezt mindigis vele ünnepeltem. Viszont annak szintén nagyon örülök, hogy Liam itt lehet.
-Szia!-nyitottam ki az ajtót-Készen állsz a szilveszterre?
-De még mennyire! Lesz rajtam kalap, hogy senki se ismerjen fel.
-Mi inkább csak kapucnit teszünk fel-mondtam neki.
-Rendben, akkor megyünk?
-Majd kicsit később, még fel kell öltöznünk. Addig viszont gyere be!
-Jaj, oké-mondta majd felviharzott a szobámba, én pedig utána mentem.
-Szia Liam!-köszöntötte Viki.
-Neked is szia! De rég láttalak!-mosolygott Liam majd köszöntötte egy öleléssel.
-De haladjatok, mert ha jól hallottam lesz zene is meg minden!-kérlelt tovább Viki.Felvettük a kabátunkat és egy meleg cipőt, és már indulhattunk is. Apu szerencsére elvitt minket kocsival, nem is azzal volt a baj, hogy hideg volt, mert szerintem elég kellemes volt az idő, hanem, hogy elég messze lakunk a Dobó tértől.
-Na akkor majd szóljatok és jövök értetek-állt meg apukám egy közeli parkolóban.
-Rendben, szia!-köszöntem el és már siettünk is be. A város közepén fekszik a tér, ami nagyon hangulatosan volt kidíszítve. Több helyen is igazi nagy tűzön sütöttek különböző ételeket, ezért nem is volt hideg, mert a tűz felmelegítette az egész teret. Szétszórva volt pár hangszóró, amelyből zene szólt és a legtöbb fiatal párokban vagy csoportokban táncolt. Néhány fa még ki is volt világítva.
-Na mit csináljunk?-kérdeztem.
-Iszunk egy forrócsokit?-kérdezte Liam, majd bólintottam és megindultam egy bódé felé.
-Jó napot! 3 forrócsokit kérek!-mondtam kapucniban és lehajtott fejjel, ami arra szolgált, hogy senki se lásson.Megkaptuk az italainkat és leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Nagyon-nagyon sokáig beszélgettünk, de közben vettünk enni is és evés közben sem fejeztük be az eszmecserét.
Fél 12 körül kicsit beálltunk táncolni, de azt hamar meguntuk, ezért inkább visszaültünk beszélgetni egészen éjfélig, ugyanis akkor beálltunk táncolni, majd pedig a visszaszámláláskor együtt néztük a tűzijátékot. Liam az egyik oldalamon Viki pedig a másikon. Azt hisze, hogy ha bármelyikőjük is hiányozna, akkor ez az este nem lenne az igazi. A tűzijáték után átöleltem mindkettőjüket és adtam a barátom szájára egy puszit.
-Boldog Új évet!-öleltem át egyszerre mindkettejüket.
-Neked is!-mondta az unokatestvérem.

*
Ma van január 11. Az életem megint üres lett, mert Liam 5-én repült New York-ba. Reggel elaludtam,ezért délben keltem fel. Anyuék ugye már rég elmentek dolgozni, Már csak egyet nem értek, hogy Viki akkor miért nem jött tanulni? Minden hétköznap szokott jönni, akkor most hol van? Ezen gondolkoztam, miközben felöltöztem és megreggeliztem, amit inkább ebédelésnek hívnék. Fél egy körül aztán átcsengettem Vikiékhez, mert tudtam, hogy a szülei szabadnapot vettek ki, ezért valaki biztosan lesz otthon.
-Szia Petra! Sajnálom, de Viki elaludt-köszöntött az anyukája.
-Ó, rendben, akkor inkább pihenjen és majd visszajövök délután.Illetve-néztem az órámra- majd este felé.
Mivel Viki még aludt, nem tudtam mit csinálni, felnéztem egy kicsit a netre. Twitteren már 1 millió követőm volt és hát lehet, hogy ez kicsit hülyén hangzik, de örültem neki. Ez azt jelenti, hogy elfogadták Liammel a kapcsolatunkat. Igyekeztem mindenkit visszakövetni, de sajnos nem sikerült mind az 1 millió embert. Facebookon is lett elég sok ismerősnek jelölésem, de nem igazoltam egyet sem vissza, mivel senkit sem ismertem. Miután meguntam a közösségi oldalakat, egy kicsit nézelődtem a Youtube-on és rátaláltam a Little Mix Vevo csatornájára. Akaratlanul is rámentem az egyik videójukra és be kell, hogy valljam, nagyon tetszett. Nem is gondoltam, hogy Perrie-nek ennyire jó hangja van. Miközben ezeket nézegettem, rápillantottam az órámra, és az idő 6 körül járt.
Gondoltam, hogy Viki most már biztosan felkelt, ezért megint átcsöngettem, de az anyukája azt mondta, hogy még mindig alszik.
-De menj fel nyugodtan hozz, már ideje lesz felkelnie!
-Rendben, köszönöm-mondtam és már rohantam is fel a lépcsőn. Viki szobájába belépve sötétség fogadott, ezért a telefonom fényével próbáltam elkászálódni az ágyig, amin egy nagy kupacot láttam.Próbáltam ébresztgetni, de meg sem moccant, ezért lerántottam a takarót az ágyról. Kiderült, hogy ez a kupac egy párnakupac volt.
-Viki nincs az ágyában!-ordítottam, miközben lefutottam a lépcsőn és megálltam a szülei előtt.
-Micsoda?!
                                                                                                                                                 
      
                         

I.kötet. 21. Fejezet~Ajándékok

 Sziasztok. Megjött a 21. rész is. Köszönjük a 4 feliratkozót és több mint 1400 megtekintést :) Tudjuk eddig nem nagyon írtunk nektek, de mostantól számíthattok ilyen kis üzenetekre. A részről csak annyit, hogy ez most kicsit hosszabb de nincs benne olyan sok történés. Ha van benne helyesírási hiba kérlek ne vegyétek figyelembe :) A következő rész érkezését még homály fedi de igyekszünk :D Komizni ér szóval nyugodtan mondjátok el, hogy szerintetek milyen lett a rész. Jöhet hideg és meleg is.   Jó olvasást.

                                                   xx Viki & Petra

-Petra........-mondtam majd csörögni kezdett a telefonom.

Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Meglepett a dolog. A kis ajándékos dobozkában egy gyönyörű karkötő volt: 

Alatta egy kis papír amin ez állt:

˝ Very Happy 18th Birthday little sister.

I miss you and I hope the sooner we meet.

                                                      Xxx Zayn ˝

Petra csak ült az ágyon és mosolygott. Egyik kezembe tartottam a karkötőt a másikban pedig a telefonom. Természetesen Zayn hívott. Egész nap erre a hívásra vártam most nem fel se akarom venni. Persze örülök meg minden, de egész nap volt rá alkalma de csak este tizenegykor hív. Talán az a kacsacsőrű barátnője most hagyta békén. De most mégsem ez érdekelt.

-Petra. Te tudtad? -kérdeztem

-Igeen. Szerinted miért ide jött a csomagod? A szüleiddel is le volt beszélve, hogy itt alszol. De jajjj ne ezzel foglalkozz hanem azzal, hogy Zayn hív. Nem erre vártál egész nap? Naa nem veszed fel? 

-Jó, jó. -mondtam 

-De csak nyugodtan.

-Nem is vagyok ideges.

-Na de vedd már fel!! -kiáltotta le a fejemet.

-Szia! -szóltam a telefonba magabiztosan.

-Szia. Már azt hittem fel sem veszed.

-Lett volna rá okom. -válaszoltam semlegesen. Persze magamba igen is örültem annak, hogy felhív. Legalább vele tarthatom a kapcsolatot. Különös, Harry sohasem próbált elérni. Nem kérdezte Petrát nem próbált még üzzeni se. Pedig amikor elmentünk mondtam, hogy azért tartsuk a kapcsolatot. Ehhez képest Zayn igen is keresett és érdekelte mi van velem. Mondjuk ezt unokatesómnak is köszönhetem, mert ha akkor nem adja meg neki a számom nem beszélhetnénk majdnem minden második nap.

-Mégis mi? -kérdezte lepett hangon.

-Egész nap nem is kerestél.

-Ha jól tudom még ma is szülinapod van és igen is kereslek. Most. Szóval. -vett egy nagy levegőt. Éreztem, hogy valami iszonyatosan nagy baromságra készül ezért a telefont odébb vettem a fülemtől. Igazam lett. -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOOOT!! -ordított bele a telefonba

-Köszi. -válaszoltam spontán magyarul, de mosolyogva -De ácsiiiii. Te most magyarul köszöntöttél fel?

-Örülök, hogy észrevetted. Tudod Te meddig szenvedtem még rendesen megtanultam kimondani ezt a két szót??? TUDOD? 

-Ezt csak miattam tanultad meg? -tettem a szívemre a kezem és meghatódott hangon szoltam a telefonba. 

-Igen. Tudom a kiejtésem valami szörnyű, igaz nem olyan durva mint a Te angolod.

-Te aztán ne kritizálj engem, mert olyat tudok mondani, hogy azt hiszed urdu nyelven van. -válaszoltam neki csak azért is magyarul. Akkor tanulgasson még ha ilyen jól el tud viccelődni.

-Tessék? Ezt nem értem. Beszélnél esetleg angolul?

-Na akkor nem is olyan borzasztó az angol tudásom? -kérdeztem immáron az ő anyanyelvén.

-A Tiéd a legcsodásabb... erős magyar akcentussal. De ezzel nincs semmi baj. Most nem emiatt hívtalak.

-Sejtettem.

-Tetszik a karkötő?

-Igen...nagyon is. Pedig nem szoktam ilyeneket hordani de ezt most fogom és köszönöm. Kedves tőled.

-Igazán nincs mit. Örülök, hogy tetszik.

-Tényleg nagyon jó. Ez a szülinap is csak úgy lenne jó ha itt lennétek. És együtt ünnepelnénk, de sajnos Ti Londonban én meg itt Magyarországon.

-Ne szomorkodj. Ha más nem, de a nyáron biztos, hogy fogunk találkozni.

-De tudod Te az milyen messze van?

-Tudom. Sajnos. -nem tudom meddig beszélhettünk de mondtam neki, hogy itt vagyok Petrával szóval igazán le kéne tennem. Szóval olyan fél tizenkettőkor befejeztük a dumálást és elköszöntünk. De az mindig igaz, hogyha vele beszélek minden kimegy a fejemből. Az idő is csak úgy elszalad. Most is így volt,de tekintettel barátnőmre leraktuk. És épphogy csak eldobtam a telefonom az ágyon bejöttek a kereszt szüleim meg a rendes szüleim is. Kezükben egy torta amin 18 gyertya égett. Mindenki mosolygott majd Petra odaugrott szüleihez és közösen is felköszöntöttek majd mondták, hogy kívánjak. Megtettem. Nem tudom, hogy jött, de úgy érzem amit akkor éreztem az igen is valós. Valósan akartam. Igaz ezt még unoktestvéremnek sem mondhatom el. A kívásnságomra csak akkor fog fény derülni ha az be is teljesül. Azon az estén.
-Van számodra egy igen nagy meglepetésünk. -modták váratlanul szüleim.
-Haljjam vagy lássam? A lényeg...figyelek. -válaszoltam. Eléggé kíváncsi voltam, hogy mit is kaphatok. Mit tudnának nekem adni? Azt sem tudják milyen zenét szeretek vagy hasonlók. 
-Még az üknagyanyád és az Én anyukám is hagyott rám pénzt. Én ezt még nagyon kicsi koromban bankba rakattam a szüleimmel. Mindig amikor kaptam valamennyit azt is beadtuk a bankba. Így egyre több és több lett.
-Igen.... -türelmetlenkedtem egy kicsit.
-És ezt az összeget a Te számládra írattuk fel. -leesett az állam. Eleve pénzt kapok egy számlára ami ugye bankártyával jár...de ezt pont az Én szüleimtől? Meglepő.
-Nagyon szépen köszönöm. -mondtam nagy mosollyal az arcomon.
-A zsebpénzed amiket gyűjtöttél is ott vannak.
-Akkor azért nem találtam.....
-És nem is érdekel mennyi pénz jött össze kb 40 év alatt?
-De nagyon is érdekel, de úgy sejtem, hogy rengeteg pénz. -válaszoltam.
- Eltaláltad. Rengeteg pénz. -ekkor apukám elém állt és felém nyújtotta a kezét. - Üdvözöllek a milliomosok között.-rázott velem kezet.
-Na nee. Ez most komoly? Több milliót adtok csak úgy nekem?
-Nem csak úgy. Ez a 18. születésnapod.
-De régen soha sem tettétek volna. Nem értem.
-Jajj kincsem, dehogynem csak akkor még nem voltál 18. Ja és a pénzhez ugye jár egy bankkártya is-anyukám matatott a zsebében. -Tessék. -nyomta  a kezembe a kis vékony tárgyat. 
-Köszönöm. Tényleg. 
-Nincs mit, de aztán ésszel költekezni.
-Persze. Nem fogom rögtön elköteni a egészet. 
-Na azt ajánlom is. De mi most megyünk. Nem is zavarunk tovább. Aztán holnap azért gyere haza. 
-Oké. Sziasztok. -pusziltam meg szüleimet, majd lementek. Kereszt szüleim is magunkra hagytak így ketten maradtunk Petrával.
-Te ezt eltudod hinni? -kérdeztem
-Egy milliomos a legjobb barátnőm. Szerintem álmodok pedig nem is Én kaptam ezt a sok pénzt.
-Inenn nincs visszaút. -gondoltam. Mire barátnőm felkapta a fejét. Talán túl hangosan mondtam? Upsz.
-Tessék? Honnan nincs visszaút?
-Áá semmi semmi. Beszélek Én már össze-vissza. -mondtam majd ledőltem az ágyra és elkezdtem tévézni. Unokatesóm mit sem törődve előbbi mondatommal lefeküdt mellém és együtt néztük a filmet. Nem is emlékszem mikor, de elaludtunk. Arra ébredtem, hogy reggel 10 óra van.
-Petraaaaa. -költögettem barátnőm.
-Mi? Mi van?
-10 óra van. Keljél!
-Ó máris. -és tényleg szempillantás alatt felkelt. - Amúgy tegnap....láttam különösen örültél, hogy Zayn hív. Biztos az amit még a séta aladt mondtál? Mert ahogy elnéztem nem annyira barátian szereted...inkább szerelem az. Vagy tévedek? És most ezt nagyon komolyan kérdeze.
-Lehet, hogy az. Nem tudom.
-Viki. Szerintem meg igenis nagyon jól tudod. Csak még saját magadnak sem vallottad be. De szerintem éppen idelye lenne.
-Lehet, hogy igazad van. Sőt. Tényleg tudom de nem merem bevallani még magamnak sem.
-Ettől nem kell félni. Csak tedd amit érzel........ Szóval? Mi a válaszod?
-Szeretem....Igen is nagyon szeretem és.......szerelmből. Igen. Abból.
-Jujjj. Na végre. De mi most megyünk vásárolni. Ha nem baj.
-Persze nem baj. Én is megyek akkor haza. -felöltöztünk majd lementünk. -Köszönöm, hogy itt aludhattam.
-Bármikor. És még egyszer olgod születésnapot. Szia. -Mondték Petra szülei.
-Sziasztok. -mondtam majd megöleltem Petrát és puszival is elköszöntünk. Becsuktam magam után az ajtót és haza mentem. Kulccsal volt bezárva. Hát akkor szüleim is elmentek dolgozni. Bementem a házba majd Én is kulcsra zártam az ajtót. Felmentem a szobámba. Nem tudtam mit csinálni így csak feküdtem az ágyon mikor eszembe jutott, hogy tudom hova rakták el a laptopom. Lementem a nappaliba majd át a garázson és le a pincébe. Ott is a legmesszebbi sarokba és a legalsó dobozban volt benne. Egyszer már megkerestem, de nagyon sokáig tartott. Kivettem a laptopom majd vissza mentem a szobába. Törökülésbe ültem az ágyabon. Először felmentem Facebookra. Több mint 3000 bejelölésem volt. Azt sem tudtam kik ezek. Több mint egy óráig jelölgettem vissza a személyeket majd megnéztem az üzeneteim. Egy csomó üzenetben volt az hogy: Hi Vici. I love so much and I love Harry,too.
Az ilyen üzenetekre nem is válaszoltam. Mindent megnéztem de olyan idétlen szövege volt mindennek. Sok értelmét nem láttam, hogy fent legyek pedig régen órákig eltudtam lenni. Inkább felmentem Twitter-re. Itt is a követőim száma rendesen megnövekedett. Egy csomóan írtak ide is hogy kövessem vissza meg hasonlók. Olyan 400-500 embert vissza követtem, de most nem ezért jöttem fel. Okot viszont nem találtam arra, hogy miért követnek ennyien? Egyik One Direction tag sem követett be. Akkor csak azért, mert Én voltam Harry Styles barátnője? Furcsa az emberek szokása. Bezártam a Twittert, majd inkább felmentem Youtube-ra. Gitáros videókat néztem meg dalokat énekeltem. Az egyik videó melett ott volt hogy: One Direction - One Thing . Megnéztem újra hiszen nyáron is ezt láttuk. Ekkor jöttünk rá, hogy kikkel is vagyunk olyan jó barátságban. Végig halgattam az egész albumot majd a Take Me Home-ot is megnéztem. Egész jó számaik vannak. Hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem Zayn-t hívni.
-Szia. Baj van? -kérdezte kétségbeesett hangon.
-Szia. De hogy. Csak gndoltam beszélhetnénk. -válaszoltam.
-Oh akkor jó.
-Hát csak előkerestem a laptopom és meghallgattam a Take Me Home-ot.
-Igen? -hallottam, hogy meglepődött - És melyik dal a kedvenced?
-Hát azt hiszem a They Don't Know About Us.
-Azt Én is nagyon szeretem. 
-Hát azt eltudom képzelni. Végülis annak a kacsacsőrűnek írtad ha jól olvastam.
-Jól olvastad, de nem így van.
-Hát akkor, hogy van?
-Nem Perrie-nek írtam. 
-Akkor kinek?
-Egy lánynak aki sokkal fontosabb nekem mint Perrie. - ahha, szóval szerelmes, de nem Perrie-be. Én meg belé vagyok szerelmes. De Ő nem belém. Sokszor pofára esik az ember. Én is ezt tettem most.
-És ki az a lány? És akkor miért nem vele vagy? Ha egyszer nem szereted a lilfejűt hagyd békén. De ez csak az Én véleményem.
-Az a lány nagyon csodálatos és 100%-osan olyan mint Én. Megértjük egymást. De három okból sem lehetünk együtt.
-Na mi az a három ok?
-Az első, hogy ezt Ő maga sem tudja. Nem mondtam el neki mit érzek iránta. Csak azt tudja, hogy szerelmes vagyok. A második, hogy Ő nem szeret engem csak mint barátot. És a harmadik, hogy nincs itt.
-Értem. De szerintem ha legközelebb találkoztok mond el neki. Semmit nem veszítesz.Had legyen igazán szerencsés az a lány....ha már más nem lehet az. -mondtam kicsit súlyosabb hanglejtéssel. 
-Ezt meg, hogy értsem?
-Sehogy. Csak a lényeg, hogy ha találkozol mondd a szemébe, hogy szereted. 
-Bárhol leszek és Ő velem lesz ígérem megmondom neki.
-Jól teszed. És sok sikert.
-Köszi. De most mennem kell próbálni. Bocsi. És jó volt beszélni. Szia! -Meg se várta míg Én is elköszönök. És ki lehet az a lány? Bárki is az nagyon szerencsés. De ez is pont akkor történik amikor elismerem, hogy szeretem. És persze szomorú vagyok. Nincs mit tagadni. Amióta megismertem ezeket a fiúkat sokkal érzékenyebb vagyok. Sírok és ki is mutatom. Ezen már nincs mit tagadni. Megváltoztam. A régi Viki még mindig itt van de soha nem leszek ugyan az.

I.kötet. 20. Fejezet~Szeretet vagy szerelem?

-Ó te jó ég!
-Öhm.. Ez nem az aminek látszik!-tiltakozott Harry- Csak egy baráti puszi.
-És mióta vagytok barátok? 10 perce ismeritek egymást!
-Szerelem első látásra.....-mondta Harry feltűnően magas hangon.
-Ahha, persze. Arra nem is gondolsz, hogy ezzel fájdalmat okozol Vikinek?-teremtettem le 'Göndörkét'.
-Miért? Ő most jobban megvan Zaynnel -mondta, mire a szám elé kaptam a kezem a meglepetéstől.
-Honnan tudod?-kérdeztem tőle, majd láttam, hogy Liam nem nagyon érti, hogy miről beszélek.
-Próba előtt beszéltek és én pont akkor mentem be.
-Biztosan nem hallgatóztál?-amikor ezeket kimondtam, beléptek a többiek is az öltözőbe.
-Vas Happeniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin'?-kiáltotta Zayn és odarohant Harry-hez, hogy ő belecsapjon a tenyerébe, de miután látta, hogy feszült a levegő inkább letette a kezét- Mi történt?
-Öhm.. Inkább hagyjuk-legyintett Harry.
-Igen? Hagyjuk azt, hogy megcsókoltad a barátnőmet és az sem érdekel, hogy akár meg is bánthatod az unokatesómat?
-Hogy mit csináltál?-kérdezte Niall döbbenten és Harry-re nézett.
-Nem fogjuk még egyszer elismételni!-mondta határozottan Hazza aki még mindig a barátnőmet ölelgette.
-Figyeljetek, bocsi, hogy ilyen feszülten rátok kiabáltam, de ha ezt Viki megtudja, teljesen maga alatt lesz! Szóval inkább ne mondjuk el neki, rendben?
-Rendben!-ment bele mindenki, csak Liam értetlenkedett.
-Bocsi, de miről maradtam le?-nézett rám.
-Szóval akkor kezdjünk mindent az elejéről. Amikor hazamentünk, Vikit eltiltották a szülei tőletek. Új telefonszámot kapott amit csak én és a szülei tudunk. És hát.. én azt a telefonszámot odaadtam Zaynnek -amikor ezt kimondtam Harry elképedt.
-Mit csináltál? És nekem nem adtad oda?-háborodott fel.
-Bocsi, de Viki nem igazán akart veled beszélni.
-Ó-húzta el a száját-Akkor értem.
-Héj Harry, tényleg, bocsi, hogy nem mondtuk el-mondta Zayn.
-Semmi baj,haver-mondta majd most bepótolták azt az elmaradt pacsit.
-De akkor most ti együtt vagytok?-kérdezte Liam Eszteréktől.
-Úgy néz ki-mondta Harry és rámosolygott Eszterre.   A barátnőm majd' elolvadt örömében. Hát most, hogy így nézem őket, nem is mutatnak rosszul. Csak ha majd ezt Viki megtudja....
-Csajok, meddig maradhattok?-kérdezte Niall.
-Hát a vonatunk fél tízkor indul... és még az állomásra is le kell mennünk.. az egy félóra.
-Akkor már csak félórátok van-mondta szomorúan az ír manónk.
-De addig mit csináljunk?-kérdeztem.
-Öhm... Kajáljunk!
-Niall, ne már! Senki sem éhes-mondta Louis.
-Akkor én senki vagyok?-szomorodott el.
-Izéé... Hol van Eleanor?-kérdeztem.
-Tényleg, hol van?-kérdezte Lou.
-Haver, a te barátnőd-mondta Zayn.
-Te az nem azt jelenti, hogy mindig tudom, hogy hol van!-jelentette ki határozottan.
-Oké, keressük meg!
Nem kellett az egész arénát bejárni, mert Eleanor a büféasztalnál volt és ránk várt.
-Nemár! Engem nem is vártál meg?-rohant oda Niall a sok édességhez. Mosolyogva néztem El-re, majd egyből lelankadt a nagy vigyorom, ugyanis mellette ott volt Ő. Csupa nagybetűvel. Danielle kivasalt hajjal, spagetti pántos pólóban és shortban nagyon jól nézett ki. Élőben teljesen máshogy festett.
-Szia! Hallom te vagy Petra! Liam már sokat mesélt rólad-mondta mosolyogva nekem.
-Szia! Igen, mér én is hallottam rólad-mondtam műmosollyal.
-Igen és figyelj, nem akartam, hogy miattam szakítsatok! Gyönyörűen mutattok egymás mellett! Szóval, hajrá Piam!
-Piam? Az meg mi?-kérdeztem.
-Tudod, a rajongók minden párnak adnak ilyen neveket, melyben a két fél nevét összemossák. Ti kaptátok a Piam nevet. 
-Wow. Ez tetszik-mondtam bólogatva.   
-Nekem is -mondta Liam mögöttem, mire én hátrafordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-És, hogy tetszett a koncert?-kérdezte Eleanor tőlünk.
-Fantasztikus volt!-mondtuk egyszerre Eszterrel.
-Igen, tudjuk, hogy most nagyon örülsz-mondtam Eszternek mosolyogva.
-Minek örül?-kérdezte El értetlenül.
-Nekem!-kiáltotta el magát Harry.
-Miért örül neked?
-Mert a barátnőm lehet-na ez a kijelentés még egy kicsit nekem is fájt, de akkor Vikinek milyen érzés lesz?
-Igen?-ezután mindenki kicsit hallgatott, amikor eszembe jutott.
-Fiúk, nektek nem kéne Meet & Greet-et tartani?
-Ó, teljesen elfelejtkeztünk róla!-csapott a fejére Niall.Ezután mindenki kisétált a találkozás helyszínére és fotózkodtak minden rajongóval aki csak szeretett volna egy képet. Fél óra múlva megpróbáltam szólni a többieknek, hogy nekünk mennünk kell, de sehogy sem bírtam a közelükbe jutni, ezért nem találtam jobb megoldást, megcsörgettem Liamet.
-Halló?
-Mennünk kell!-mondtam szomorúan.
-Miért nem jöttél ide? Itt vagy tőlem 2 méterre.
-Sok a rajongótok.
-Oké, megyünk-és ezzel le is tette, majd a rajongósereg egyszer csak két csoportra tömörült, ezzel utat teremtve a fiúknak.
-Máris mentek?-nézett ránk szomorúan Niall-Alig láttalak titeket.Sőt, Vikit még nem is láttam.
-Bocsi, de le fogjuk késni a vonatot!-mentegetőzött Eszter.
-Jól van. Sziasztok!-köszönt el Liam, majd odajött hozzám és adott egy "jó darabig még nem látlak" csókot- És Szilveszterkor találkozunk!
-Remélem is-feleltem mosolyogva. Ezutánelköszöntem mindenkitől, majd a barátnőm is elköszönt az új barátjától és már mentünk is az állomás felé. Nem kellett sokat várni a vonatra, ezért felszálltunk.
-és mi történt addig az öltözőben, aíg én nem voltam ott?-vontam kérdőre Esztit.
-Hát, Harry bókolt nekem, meg azt mondta, hogy tök szép lány vagyok.Meg ilyenek.
-Értem-mondtam-De Vikinek semmit nem szabad elmondanunk! Most lesz a szülinapja és az nem lenne túl jó. Így is nehezen dolgozta fel a szakításukat.
-Rendben.Tényleg sajnálom, hogy miattam kell hazudnod.
-Nem, valójában nem hazudok, csak elhallgatok egy kis apróságot-próbáltam szépíteni a dolgot. Az út további rész csendesen telt, mert mindketten rátaláltunk a vonaton lévő WI-FI-re. Kicsit rámentem a Twitteremre, amikor megláttam, hogy Liam pár perce írt:

Most miért írt? Hogy még jobban hiányozzon nekem? Hát ez sikerült.
-Minden rendben?-kérdezte Eszter látva a szomorú arcomat.
-Persze.. Csak hiányzik-feleltem, mire letöröltem egy könnycseppet az arcomról.Látta, hogy most nem vagyok beszédes kedvemben,ezért az egész út csendben telt.
*
Két óra múlva már otthon voltam, mert még elkísértem haza Esztert is, szóval éjjel 1-re végülis hazaértem. Anyuék még nem aludtak, mert mindenképpen meg akarták hallgatni a beszámolómat a koncertről.
-Na, milyen volta koncert? Élvezte Eszter?-kérdezte apu.
-Jó volt és még szép, hogy élvezte. Talán jobban is, mint kellett volna.
-Ezt most nem értem-húzta el a száját anyu.
-Nem baj, nem lényeges. Amúgy csak mondom, hogy Liam szilveszterkor itt lesz, rendben?
-Várj, te nem szakítottál vele?-esett le apu álla.
-Hát úgy volt..... de tisztáztuk a helyzetet-magyaráztam.
-Rendben. Legalább jobban megismerjük.
-Már ne haragudj, de mint tudjátok nem beszél magyarul. Akkor hogyan fogjátok megismerni?
-Á, amiatt ne aggódj, mert anyád nyár óta elég sok angolórán vett részt és már egész jól beszél angolul.
-Okééé -próbáltam úgy titulálni, hogy ez normálisnak számítson, de nem igazán sikerült- Na, felmegyek a szobámba.
Amint felértem a hálómba, egyből fel is hívtam Vikit.
-Sziaaaaa -üvöltöttem bele a telefonomba-
-Szia! Öhm.. A hangodból ítélve valami jó történt-nevetett bele a telefonba- Na, halljam, mi történt?
-Hát én is Liam újra együtt vagyunk!
-Tényleg?-kérdezte meglepetten-És hogy hogy?
-Majd személyesen elmondok mindent rendben?
-Rendben. Holnap átmehetek?-kérdezte félve.
-De holnap vasárnap van, olyankor nincsen suli.
-De ha azt mondom anyuéknak, hogy plusz óránk lesz, akkor biztosan átengednek-fejtette ki az elméletét.
-Cseles. Akkor természetesen átjöhetsz! Ó, nem is mondtam, hogy kit ismertem meg!
-Na kit? Ne tegyél már kíváncsivá!-kérlelt Viki.
-Danielle-t! És szerintem kedves.
-Mióta lehet az kedves aki elvette a barátodat?
-Nem vette el, csak félreértés volt-magyaráztam meg.


*
VIKI SZEMSZÖGE:

Ma December 4-e van. Az az a 18. születésnapom. Elvileg ez az egyik legfontosabb nap az életemben. Kivéve ha még mindig szobafogságban vagyok. De anyával úgy is megbeszélem, hogy engedjenek el. Ezekkel a gondolatokkal mentem le reggelizni. Meglepő módon a szüleim itthon voltak és mosolyogtak. Mosolyogtak....még apám is aki aztán fapofa meg mogorva.
-Mit ünneplünk?- kérdeztem tetetett tudatlansággal.
-Ma van a születésnapod. El felejtetted? -nézett rám nagy kerek szemekkel anyukám.
-Ezt el lehet felejteni? Ne nézzetek már hülyének. Persze, hogy tudom, hogy ma van. Ma lettem 18. Ezt nem felejti el az ember. Főleg, hogy felnőtté vált így szobafogságban se lehet tartani. Igaz apa? -mondtam nagy vigyorral az arcomon.
-Dehogynem. Amíg a mi házunkban laksz az van amit mi mondunk. Lehetsz 60 éves is de akkor is szobafogság.
-De anya mond már meg neki. Legalább ma estére. Csak ma estére. 18 vagyok hajnali háromnegyed kettő óta. Ki kérem magamnak. Meg eleve. Ugyan melyik haverommal mennék el? Csak is Petra van nekem. Aki ráadásul az unokatesóm...szóval még családban is lennék.
-Tomi szívem. Ma estére hadd menjen el. Igaza van. Petra az unokatestvére is és még azelőtt is kiálltak egymás mellet mielőtt ezt megtudták volna. A szomszédban is laknak. Nem lehet semmi baj.
-Köszönöm. -bólintottam anyukám felé.
-Rendben, rendben. Ma estére elmehetsz. DE csak ma estére. És csak is egyedül Petrával. Értve? - kérdezte
-Persze. -mondtam már felhőtlen kedvel. -Akkor Én most fel is hívom, hogy megbeszéljem vele.
-Rendben de siess vissza reggelizni. -szólt utánam anya. Mikor felértem a szobámba már tárcsáztam is. Két-három csengés után fel is vette. Gyorsan ledaráltam Petrának mindent. Végül majd este hétkor találkozunk a ház előtt. Majd elmegyünk sétálni és végül majd náluk alszok. Ami kb 20 méterre van a saját ágyamtól. Még vissza rohantam reggelizni. Kaptam teát meg valami vitaminokat, hogy meg ne fázzak. Majd elém raktak egy nagy tál tojás rántottát. Egész gyorsan elfogyasztottam az előttem lévő ételt majd megköszöntem és felmentem a szobámba. Este hétig még sok idő van így gondoltam még alszok egy jót. Sikerült is délután háromkor felkelnem. Éhes egyáltalán nem voltam. Inkább már vártam az estét. Mivel volt időm így vettem egy kád fürdőt. Majd hajat mostam. Megszárítkoztam és kimentem a szobámba. Ekkor pont öt óra volt. Szóval két óráig elvoltam. De legalább megy az idő. A telefonom felraktam a töltőre majd a mini hangszórómra. Elindítottam a kedvenc számom és felvettem maximum hangerőre. Kiválogattam a ruhákat amiket fel is kapkodtam magamra. A hajamat kivasaltam és a körmömet szokásosan feketére kifestettem. Bekaptam két rágót és még gyorsan fújtam magamra a kedvenc parfümömből amit még anno Petrától kaptam. Mikor mindennel végeztem megfogtam a telóm és lementem. Már nagyon vártam. Mindig ilyen voltam, hogy alig bírtam nyugton maradni. Mire leértem pont csengettek. Felkaptam a cipőm a kabátom a sapkám és sálam majd elköszöntem a szüleimtől. Kirontottam az ajtón és Petra állt előttem. Gyorsan megöleltem.
Ez volt rajtam:

Ez volt Petrán:

 -Haliiiii. Boldog Szülinapooooooot!! -sikította hangosan miután elengedtem.
-Sziaa. És köszi szépen. -mondtam nagy vigyorral az arcomon. -Akkor megyünk sétálni?
-Persze. -válaszolt.
-Akkor ma este nálatok alszok rendben?
-Ez természetes.
-És akkor menjünk a parkba?
-Igen. Oda jó lesz.
-Ma beszéltél már Liam-el?
-Igen. És üzeni, hogy Boldog Szülinapot!.
-Ha beszélsz vele akkor mond meg neki, hogy köszönöm.
-Tényleg! -csapott a fejéhez. - Az ajándékod! Majdnem elfelejtettem. -kotorászott a zsebében. -Itt is van. Szóval még egyszer Boldog Szülinapot. -nyomott a kezembe egy kis csomagot. Szép lassan nyitottam ki pedig majd megölt a kíváncsiság. A csomagoló papír mögött egy nyaklánc volt . Ezzel a felirattal : Best. Közben Petra széthúzta a kabátját és megláttam az ajándékom párját. Azon ez a felirat volt:Friend.
Tényleg nagyon örültem neki. Gyorsan le is vettem a sálam és a kabátom majd barátnőm segítségével felraktam a nyakláncot. Gyorsan visszaöltöztem majd sétáltunk tovább.
-Tényleg nagyon tetszik ez a nyaklánc. Nagy örülök neki. Köszönöm.
-Örülök, hogy tetszik. Amúgy beszéltél már Zayn-el? -tényleg. Egy kis időre lelankadt a mosolyom.
-Nem. Még nem hívott. Se egy üzenet se egy tweet. Semmi.
-Sajnálom, hogy felhoztam. De nem tudtam.
-Nincs semmi.
-De tényleg. Beszélgessünk egy kicsit róla. Sohasem mesélsz róla, hogy mi a véleményed vagy valami. Pedig ezt mindenkinél elmondod. Itt pedig nyár óta semmi. Csak, hogy mit csináltatok vagy, hogy sokat beszéltetek.
-Hát nehéz róla beszélni, mert nem tudom mit mondjak. Olyan mintha a bátyám lenne. Tudunk beszélgetni mint a felnőttek, mert megért. Ha valaki bánt akkor bátyámként védelmez. Úgy tudunk hülyéskedni mintha a legeslegjobb barátom lenne. De most sem keresett. Szerintem nem akarja, hogy beszéljünk. Amúgy is csak a terhére lennék.
-Jajj ne beszélj már baromságokat. Nem vagy neki teher csak ott van neki Perrie akivel szintén foglalkoznia kell. Meg ugye a karrierje. De ez nem azt jelenti, hogy nem akar veled foglalkozni. Ilyenre ne is gondolj.
-De az milyen már, hogy pont a szülinapomon nem keres?
-Attól, hogy még eddig nem keresett az nem azt jelenti, hogy nem is fog.
-Biztos igazad van.
-De egy dolgot őszintén mondj meg nekem.
-Én mikor hazudok neked?
-Soha de most nem ez a lényeg hanem az, hogy....szereted? -kérdése nagyon meglepett. Szinte lesokkoltam. Bármilyen kérdésre számítottam de erre nem. De azt hiszem tudom rá a választ.
-Igen. Szeretem Zayn-t. De nem szerelemből.
-Tudtam. De ez nem baj. Tudod?
-Tudom.
-Akkor jó. -pár percig csak sétáltunk majd inkább vissza indultunk, mert Petra már fázott. Mikor visszaértünk hozzájuk még a szülei is felköszöntöttek akik amúgy a kereszt szüleim. Fent a szobájában átöltöztünk pizsamába majd leültünk tévét nézni. Nagyban ettük a chips-et amikor lentről csengettek. Uncsitesóm egy szempillantás alatt lerohant Én meg utána. Az ajtóban egy postás állt. Este tizenegykor mit keres itt egy postás? Kérdeztem magamtól. Petra átvette a csomagot majd felszaladt a szobába. Én mentem utána. Mikor beléptem az ajtón már az ágyon ült ölében a dobozzal közben a filmet nézve.
-Az mi? -kérdeztem.
-Öhm......neked jött -Nyújtotta felém.
-A Ti házatokban nekem csomag?
-Naaaa nyisd már kiii -nagy nehezen kinyitottam a csomagot.
Plusz egy papír amin egy kis szöveg állt egy névvel.
-Petra........-mondtam majd csörögni kezdett a telefonom.

I.kötet. 19.Fejezet~A koncert

PETRA SZEMSZÖGE:

Reggel korán kellett kelnem, mert még be kellett pakolnom a koncertre. Ráadásul Budapestre még el is kellett utaznom. Ez is azért van, mert Eszter nélkülem nem megy el. Persze örülök, mert majd láthatom Louist, Niallt, Harryt és Zaynt is, de mi lesz, ha majd Liam meglát? Az hogy néz már ki? Ilyen gondolatokkal fogyasztottam el a reggelimet.
-Hol találkoztok Eszterrel?-kérdezte anyu.
-Az állomáson 10 óra körül.
-Akkor siess, mert 8 perc van 10-ig.
-Rendben-fejeztem be a reggelimet- akkor sietek!
És ezzel ki is rohantam a házból a táskámmal a vállamon. A barátnőm már ott állt a kasszánál, kezében a jegyekkel.
-Szia! Mióta vársz?-kérdeztem.
-Nem rég jöttem.Tessék-nyújtotta felém a vonatjegyet.
-Nem kellett volna kifizetni.
-Te V.I.P jeggyel viszel el egy One Direction koncertre. Ennyi jár neked. Jaj, el sem hiszem, hogy találkozhatok a fiúkkal -áradozott- Szerinted Harry haja élőben is olyan cuki?
-Igen, biztos-mondtam grimaszolva.
-Honnan tudod ennyire?
-Te nem hallottál róla?-kérdeztem meglepetten.
-Miről?-kézett rám nagy szemekkel.
-Én..Szóval... Jó, elmesélek mindent a vonaton-ígértem meg neki. Már éreztem előre, hogy hosszú utunk lesz.
-Nah, akkor kezdem- foglaltam helyet egy ülésen- Ugye nyáron Viki és én kint voltunk Londonban. A szállásunk szuper volt, minden megvolt ami a luxushoz kellett. Még sofőrünk is volt, Fill.Egyik nap elmentünk vásárolni az Oxford Streetre és nekem elkezdett csörögni a telefonom. Mondtam Vikinek, hogy kint veszem fel, mert ott nagy volt a zaj. Ahogyan rohantam ki, beleütköztem valakibe és a telefonom apró darabokra tört- itt vettem egy mély levegőt és rávettem magam, hogy folytassam- Amikor felnéztem, megláttam egy fiút. Egyből szerelmes lettem belé. Sajnos vissza kellett mennem Vikihez, de az állatkereskedésben megint találkoztam a fiúval.Elhívott fagyizni, én pedig elmentem vele. ekkor elmentem hozzájuk és bemutatta a zenekarát. Ezután még sokszor találkoztunk és járni kezdtünk. Egy nap, amikor nálunk aludtak, olyan derült ki, amire nem számítottam. A TV-ben elkezdődött  egy dal, ezzel a címmel: One Direction- One Thing. Ez az ő daluk volt-amikor ezt kimondtam, Eszter szája tátva maradt.
-Ez komoly? És kivel jársz akkor?
-Csak jártam-mondtam könnyezve.
-De kivel?-kérdezte, de erre nem tudtam mit mondani. Csak elővettem a telefonom és megmutattam egy közös képet rólam és Liamről. Igen, még nem töröltem ki.
-Hű!! Te jártál Liam Paynel?-ordította el magát.
-Sss, még valaki meghallja, hogy itt vagyok. Nem akarom az egész utat autogramok és fényképek osztogatásával tölteni!!-fakadtam ki.
-Jó, sajnálom... csak ez nekem nagyon jó hír! És... Harry tényleg jófej?
-Ezt inkább kérdezd meg Vikitől. Az ő barátja volt.
-Mi?! Járt Haryvel?
-Igen, de ezt ne nagyon emlegesd előtte. És Liamet előttem, rendben?
-Igen, bocsi. De akkor ezért nem akartál eljönni?
 -Igen-mondtam szinte sírva.
-Rendben, látom kicsit felkavart a dolog, ezért inkább hagyom a témát.
-Köszi, de úgy általánosságban beszélhetünk a fiúkról. Illetve, ha szeretnél.
-Rendben. Izé, Eleanor Caldert ismered? Tudod, Louis barátnőjét.
-Persze! Tegnap lejött Egerbe és elmentünk a plázába.
-Eleanor itt volt Egerben?-ájuldozott-Miért nem szóltál?
-Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire fontos.
-Oké, majd a koncerten bemutatsz neki?
-Persze!
Egész úton azt tervezte, hogy hogy fog a többieknek bemutatkozni. Nem tudom, hogy miért kell ezen annyit gondolkozni. De mindegy, azért örülök, hogy örül.

 VIKI SZEMSZÖGE:
 Nem tudom miért pont Én vagyok szobafogságban. Pont akkor amikor a fiúk jönnek Pestre koncertezni. Olyan régen láttam őket, de legfőképpen Niall-t. Vele a baleset óta csak egyszer beszéltem akkor is csak telefonon, mert már itthon voltunk. Persze mindenki nagyon hiányzik. Nagyon is. Ha mehetnék a koncertere végre láthatnám őket még ha csak két órára is. Igaz, hogy Harry-t nagy ívben kerülném, mert nincs semmi beszélni valóm vele. A kapcsolatunk egy nagy tévedés. Túl gyorsan ugrottunk bele. Talán jó esetben ha egy hónapnyi ismeretség után jöttünk össze. Elhamarkodott lépés volt. Mindkettőnek kelett valaki. Olyan hirtelen ért, hogy azt hittem ez az igazi szerelem. De nem az. Erre is csak akkor jöttem rá amikor elkezdtem gitározni. Annyira megszerettem ezt a hobbit, hogy még dalt is írtam ami szerintem pocsék lett, de Petra szerint nem, mert eljátszottam neki tegnap és azt mondta jó. Viszont ma mennek Eszterrel a koncertre. Örülök, hogy legalább Ő elment, de a barátnője... Eddig csak három, négy alkalommal találkoztunk de nem vagyunk valami nagy barátnők. Sőt. Eléggé ellenszenves a kapcsolatunk. Még is Ő találkozik a fiúkkal a koncerten. Amire mellesleg az Én V.I.P jegyemmel mehet el. És Én mit kapok cserébe? Talán egy videót a koncertről meg képeket amin vigyorog a bandával. De persze egyértelmű volt a számomra, hogy oda adom a jegyem, mert Petra csak így lett volna hajlandó elmenni. És hátha újra összejön Liam-mel. De még azt a gyereket is megfejelem amiért bántotta a barátnőm. Pontosabban a Danielle-s ügy miatt. Nagyon remélem, hogy megtudják beszélni és nem lesznek problémák. Én is szívesen elkísérném, de nem tehetem. De legalább az unokatesómnak jó lesz. A gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította félbe. Zayn hív. Ő még nem is tudja, hogy nem leszek ott a koncerten.

-Szia! - köszöntem neki.
-Szia! Már várom az estét.
-Sajnálom, de én nem leszek ott.
-Miért? Baj van?
-Nem csak még mindig szobafogságban vagyok. Ennyi az egész.
-És akkor Petra sem jön?
-De Ő elmegy egy másik barátnőjével.
-Értem. Hát kár. - hallottam a hangján, hogy elszomorodott.
-Tényleg sajnálom. De azt ugye tudod, hogy amikor Petra elmondja nektek akkor meg kell lepődnöd.
-Persze tudom,tudom. Ma még beszélsz vele?
-Igen. Majd nemsokára hívom, hogy hol vannak. Amúgy mit csináltok?
-Szünetünk van, de most próbálunk a koncertre.
-Akkor nem is zavarlak. Gyakoroljatok csak.
-Nem zavarsz. Meg mondom, hogy szünetünk van.
-Hát jó. És mikor is kezdődik az előadás?
-Este nyolckor szóval még van időnk.
-Az jóó. És mi van azzal a kacsacsőrű lila hajú barátnőddel?
-Nem is kacsacsőrű.
-Áá nem. Van a kedvenc kacsacsőrű emlősöm abból a meséből. Tudod. És jön ez a csaj majd gúnyt űz belőle. Felháborító! - mindketten jót nevettünk a ˝viccemen˝.
-Jaj Te. Nagyon, de nagyon hülye vagy. De már nagyon hiányzol.
-A hülyeség nem betegség hanem életérzés. És te is hiányzol bolond. - ez után nem mondott semmit csak néma csöndben fogtuk a telefont amikor hallottam, hogy nyitják az ajtaját.
-Zayn. Kivel beszélsz?
-Ööö senkivel!
-Zayn. Ne nézz hülyének. Hallottam, hogy beszélsz valakivel. Mond el...hisz barátok vagyunk. - Harry hangját véltem felfedezni a vonal másik végén. Talán pont most fogunk lebukni? Zayn csak Louis-nak mondta el, hogy tartjuk a kapcsolatot. Mondjuk engem nem nagyon érdekel ki tudja meg ki nem. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy én kivel és mikor beszélek. Nem is magam miatt féltem hanem Zayn miatt. Ők öten egy banda és ha ketten összevesznek tönkre is mehet a csapat. Először az egyik lép ki, majd a másik. És így tovább még fel nem oszlik a banda. - Te megcsalod Perrie-t? Hát nem hiszem el. Hogy teheted ezt vele?
-Miért pont Te oktatsz ki? Pont Te csináltad ezt Vikivel. Nem emlékszel? És én még csak telefonálok te más lányokat csókolgatsz.
-Aha. Szóval Vikivel beszélsz?
-Mi van akkor ha igen?
-Semmi!! - mondta majd hallottam, hogy becsapja az ajtót. Szóval el ment. Pont ettől tartottam. És tessék. Összevesztek. De legalább tudom, hogy már nem érdeklem Harry-t.
-Zayn... - még annyira sokkolt állapotban voltam, hogy csak suttogtam.
-Nyugi. Nincs és nem is lesz semmi baj.
-De...mi van ha tönkre megy a banda?
-Ezt meg honnan veszed?
-Mind egy. Hagyjuk. Hülyeséget mondtam.
-Az már biztos. De figyelj. Nekem lejárt a szünet és mennem kell.
-Rendben. Szia és sok sikert!
-Köszi. Majd még beszélünk. Szia! -mondta majd letette. Most már érte is aggódhatok. Remélem e miatt nem fog rosszul elsülni a koncert. Rögtön hívtam is Petrát, hogy elmondjak mindent.
-Szia. Hol vagytok? -kérdeztem
-Haliiii. hát még a vonaton. De valami baj van: Feszültnek tűnik a hangod.
-Mondhatjuk annak is. -kezdtem bele- Az előbb beszéltem Zayn-el de Harry bejött és rájött, hogy velem beszél.
-És mit mondott?
-Semmit csak elment.
-Reméljük nem lesz semmi baj.
-Hát igen. Amúgy mi van Eszterrel?
-Jól van. Nagyon örül, hogy jön a koncertre. Amit ráadásul neked köszönhet.
-Nem érte tettem.
-Hát akkor?
-Jajj de sötét vagy. Tudtam hogy ha Ő sem megy el veled Te kizárt, hogy egyedül elmentél volna.
-Akkor köszönöm.
-Igazán nincs mit!
-Figyelj most le kell tennem de majd ha hazaértem még beszélünk.
-Rendben. Szia!
-Sziaaaa. -most maradtam egyedül, mert a szüleim dolgoznak így inkább felmentem a szobámba gitározni.

PETRA SZEMSZÖGE:
Körülbelül 12 óra körül értünk fel Budapestre. Kerestünk egy taxit, ami elvitt minket a Szent László Sportarénába, ahol már több száz Directioner várt kint és alig akartak beengedni. Amikor beléptünk, láttam, hogy a fiúk még csak most kezdik a próbát. Mivel nem akartam, hogy észrevegyenek, leültem a lelátó egyik sorába. Eszter teljesen odavolt attól, hogy láthatta őket háromszor is elpróbálni a koncertet és bevallom, nekem is nagyon tetszett. Mire végeztek, már lassan fél hatra járhatott az idő. Milyen gyorsan eltelt ez a pár óra. Mivel a koncert hattól kezdődött, a srácoknak öltözniük kellett. Az öltözésről jut eszembe, hogy ma egy piros-pink-fekete színű kockás inget vettem fel, egy zöldes színű nadrággal és a kék Conversemmel. Eszter egy ejtett vállú fehér pólót húzott magára, amire rá volt nyomtatva a fiúk képe.

A próba után egyből engedték be az embereket és a lelátók sorai pár percen belül megteltek. Mi is elfoglaltuk a helyünket, ami az első sor 9-es és 10-es számú széke volt, ami pont a lépcső mellett helyezkedett el. Az egész arénában a sikítozás lett úrrá. A koncert kezdetén lejátszottak egy kisfilmet , majd amikor vége lett, a fiúk már a színpadon is voltak.Jól elterelték mindenki figyelmét. Először a Stand Up-ot adták elő ami remekül megadta a hangulatot. Be kell, hogy valljam, nagyon hiányoztak. Liam is. Az amikor átölelt és az én szívem annyira dobogott, hogy attól féltem, hogy meghallja, de mindez a múlté. Ha ő boldog Daniellel, akkor nekem is annak kell lennem. Na, most kicsit eltértem a tárgytól. Szóval, a második dal amit előadtak az az I Want volt,azután jött a Little Things és a Live While We're Young.A LWWY allat viszont 
Liam észrevett és le sem vette rólam a szemét. Talán hülyén nézek ki?

Eddig teljes mértékben tetszett a koncert, de ezután nagyon furcsa és egyben nagyon jó dolog történt. Elkezdődött a More Than This és én egyszerűen elkezdtem sírni. Rendben, ez így tényleg hülyén hangzik, de abban a pillanatban összetörtem. Liam ott állt a színpadon és énekelt, Danielle pedig biztosan valahol a színfalak mögött van Eleanorral.

-Kicsit kimegyek levegőzni, rendben?-szóltam oda Eszternek, aki csak bólintott és nézte tovább a műsort. Felpattantam és felmentem a lépcsőn, egyenesen a kijárat felé, amikor egy biztonsági őr megállított.

-Bocsánat Kisasszony, de nem engedhetem ki!- mondta sajnálkozva az őr és utána a színpad felé bökött. En megfordultam és nagy meglepetésemre Liam leugrott a színpadról és egyenesen felém tartott. A sorokat elállták az őrök, nehogy utána jöjjenek. Most ezzel mit akar ez a fiú? Így is eléggé sírtam, de most már zokogtam.Dühös voltam rá, mert elhagyott egy másik lányért. Még mindig énekelt, aztán vége lett a számnak.

-Petra-emelte a kezéhez a mikrofont- akármit is szól ehhez bárki, de én...én szeretlek!

-Hát ezt miért nem mondod a barátnődnek?

-Éppen neki mondom.

-Nagyon tévedsz! Én nem vagyok a barátnőd!

-Ugyan már! Nincs semmi és Danielle között- ahogy ezeket a sorokat kimondta, a közönség nagyon meglepődött- Hidd el, mert tényleg nincs semmi. Nem akarom miatta elveszíteni a szerelmemet!

Itt egy kicsit magamhoz tértem és teljesen ledöbbentem.

-Tényleg nincs semmi köztetek?-kérdeztem megsemmisülve, de erre ő úgy reagált, hogy magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.Abban a pillanatban, jöttem rá, hogy csak most vagyok én teljes egészében. Ha ő nincs, akkor az életem egy feketelyuk.Csak akkor eszméltünk fel, amikor a közönség fütyülni kezdett. Ekkor engedtük el egymást és én visszafutottam a helyemre és a koncert folytatódott.

-Úristen! A barátnőm barátja Liam Payne! És nézd-tolta Eszter elém a fényképezőjét, melyen megörökítette a csókunkat.

*

A koncert végén a V.I.P kártyáinkkal bementünk a fiúkhoz és én egyenesen Liamhez rohantam és ő felemelt a levegőbe.

-Ugye, tudod, hogy hiányoztál?-kérdeztem.

-Te jobban nekem! És milyen volt a koncert-kérdezte miközben letett.

-Fantasztikus!És hallottam az új albumot-váltottam kicsit a témán.

-Igen?-tudakolta sunyi mosollyal.

-És nagyon tetszett. Találd ki mi a kedvenc számom!

-Huhh, ez nagyon nehéz lesz... Talán a Rock Me?-kérdezte nevetve.

-Ne hülyülj!-böktem vállon-Tudod, hogy a Summer Love.

-Rendben. Megyünk az öltözőbe? Nagyon átszeretnék végre öltözni.

-Persze!-vágtam rá és elindultunk kézenfogva az öltöző felé, ahhol a fiúkat találtuk és Esztert.

-Ó-rohantam oda a barátnőm mellé-Fiúk ő itt Eszter a barátnőm.

-Igen, már bemutatkozott-mondta Louis.

-Szóval, Viki nem tudott eljönni, ezért odadta neki a jegyét.

-Tényleg?-lepődött meg nagyon Zayn.

-Szia Eszter!-lépett oda Harry és kezet fogott vele. Öhm.. kicsit fura volt, mert a fiúk szoktak kezet fogni, de Harry mindig is fura volt. Bár Eszter majd' elolvadt. Ezalatt a barátom átöltözött és kicsit kimentünk beszélgetni... úgy mindenről ami eddig velünk eddig.

-És hol leszel karácsonykor?-kérdeztem.

-Hát az ünnepeket a családommal szeretném tölteni, de Szilveszterkor a szerelmemmel szeretnék lenni.

-Tényleg?-örültem meg a hírnek- Akkor gyere hozzánk! Anyuék biztosan nem bánják!

-Rendben!Megbeszéltük.

Amikor mentük vissza az öltözőbe senkit sem találtunk bent csak Harryt és Esztert akik éppen..éppen..MEGCSÓKOLTÁK EGYMÁST!

-Ó te jó ég!

I.kötet. 18.Fejezet~ Eleanor

Amikor meghallottam, hogy Viki átjöhet hozzám, nagyon örültem. Hogy miért? Végre tudok vele élőben is beszélni. Oké, láttam az ablakon keresztül és beszéltünk telefonon, de az nem olyan. Most is tanulni fogunk, de beszélni is beszélhetünk. Senki sem fogja tudni, hogy mit csinálunk, mert anyuék dolgoznak.
Reggel nekem is korán kellett kelnem, mert az uncsitesóm 8-ra jön át és egészen 5-ig maradhat. Amikor megjött én nagyon meglepődtem, mert hozta a gitárját is.
-Amikor azt mondtad, hogy tanulni jössz, akkor ugye nem a gitárra gondoltál?
-Neem, de mutatni szeretnék valamit-mondta, majd felviharzott a szobámba és én pedig mentem utána.
-Na mit akartál mutatni?-kérdeztem kíváncsian.
-Ezt-mondta, majd a gitárját a kezébe vette és lefogta az első akkordot.Teljesen le voltam nyűgözve.Mióta tud gitározni? És mióta ír dalt? Ezen nagyon meglepődtem, de kellemesen csalódtam. Gyönyörűen játszott és a dal is gyönyörű volt.

-Te ezt hol tanultad?
-Sehol, otthon unatkoztam, ezért elkezdtem gitározni.
-Ó, értem. Na elkezdjünk tanulni?
-Igen, de ugye beszélgetni is fogunk?-kérdezte Viki “kiskutya” szemekkel.
-Persze, de előbb essünk túl a kötelezőn.Milyen óráid lennének ma?
-Töri, Biosz, Fizika, Nyelvtan, Angol és Tesi-sorolta.
-Rendben. Melyikkel szeretnél kezdeni?
-Talán a Törivel-mondta majd előhalászta a tankönyvét és megmutatta, hogy hol tartanak.
Egész gyorsan végeztünk az összes anyaggal, mert már 3-ra készen voltunk, ezért úgy gondoltuk, most jöhet a beszélgetés.
-Zayn már többször is hívott és beszélgettem is vele-mondta Viki mosolyogva.
-Igen? És rákérdeztél Perrie-re?
-Nem, de mindegy. Amúgy beszéltél Eszterrel a koncertről?
-Igen, szívesen eljön, de én sem nagyon szeretnék menni.Tudod. Ott lesz Liam, meg lehet, hogy Danielle is.
-Ugyan már! attól még, mert láttál róluk egy képet nem biztos, hogy járnak! Sőt, elég kicsi az esélye!
-Jó, légyszi váltsunk témát.
-Rendben. Akkor elmész a koncertre?
-Igen, mert Eszter nem akar menni nélkülem.
-Rendben. Azért képeket mutatsz majd ugye?
-Persze! Ez alap-mondtam, majd megöleltem- Amúgy, eljátszod megint azt a dalt? Nagyon tetszett.
-Persze!-pattant fel lelkesen és a gitárjáért nyúlt. Eljátszotta megint és el kell mondanom, hogy szerintem őstehetség. Nem is tudom, hogy miért nem próbálkozott vele előbb! Hiszen tiszta sztár.
-Ez olyan gyönyörű. Szerintem nagyon tehetséges vagy!
-Köszi, de azért még van mit gyakorolnom.
-De már így is nagyon jó.
Elég sokat beszélgettünk még és 5 órakor pedig mennie kellett.
Amikor Viki elment én nem nagyon tudtam mit csinálni, ezért felmentem egy kicsit a netre és átböngésztem a sztárhíreket. Egy cikken nagyon megakadt a szemem, mert teljesen elfelejtettem.. Ma jelent meg a fiúk új albuma, de nem is ezen lepődtem meg, hanem attól, hogy a riporter megkérdezte Liamtől:
“-Liam, neked melyik a kedvenc dalod az új albumotokról?
-Egyértelműen a Summer Love.
-Miért?
- Ezt nem szeretném kiszivárogtatni, de az akinek tudnia kell, az tudni fogja. Csak a szövegét kell néznie és rá fog jönni.”

Nem nagyon értettem az elején, de rákerestem az interneten és rájöttem. Rákattintottam a videóra és amint elkezdődött a szöveg könnyezni kezdtem. Hiszen ez a dal gyönyörű. Várjunk csak! Nyár, szerelem, búcsúzás… ez a dal… nekem szólna? Nem vagyok benne biztos, de ha igen, akkor miért csinálták ezt? Azonnal fel kell hívnom Vikit.Már nyúltam is a telefonomért, és tárcsáztam Viki számát. Foglalt volt. Biztosan megint Zaynnel beszél. Most kivel beszéljem meg? Aztán beugrott! Olyan régen beszéltem Eleanorral,ezért fel is hívom.
-Szia Eleanor!
-Szia! Úristen, de régen beszéltünk! Hogy vagy? És milyen újra Magyarországon?
-Köszi, jól! És kicsit fura, mert már nagyon megszoktam Londont.
-Nem baj, nemsokára úgy is találkozunk!
-Tényleg?
-Igen, mert megyek én is a koncertre, ami ugye holnap lesz!
-De jó! Akkor biztosan találkozunk!
-Igen, de amúgy miért hívtál?
-Öhm…-kezdtem, de nem tudtam mit mondani, mert azért kicsit fura lett volna megkérdezni, hogy egy dal rólam szól-e – Csak tudni akartam, hogy hogy vagy!
-Ó, akkor jól vagyok.És hallottad már az új albumot?
-Igen. Miért? Tudsz róla valamit?-kérdeztem talán kicsit átlátszóan.
- Hát akkor gondolom hallottad a Summer Love-ot.
-Igen, miért?
-Öhm.. Nem vettél rajta észre semmi érdekeset?-kérdezte meglepődve.
-De, de biztosan hülyének néznél, ha elmondanám.
-Hát ha arra gondolsz, hogy olyan, mint a ti történetetek, akkor nem vagy hülye! Mondjuk eleve nem vagy az.
-Akkor tényleg rólam szól?
-Igen. Liam írta, neked. Nagyon hiányzol neki és bántja, hogy nem veszed fel a telefont.
-Jó, légyszi beszéljünk másról.
-Rendben. Mondjuk, nincs kedved most délután elmenni vásárolni?
-Mi? Hogyan tudnánk elmenni?
-Hát, a koncert holnap lesz és ma még a fiúknak próbájuk lesz. Ezért már itt vagyunk Magyarországon.
-Mi? Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.Egerben vagy, igaz?
-Igen. De pedig Pesten. Ez nem fog összejönni.
-Hát pedig de, mert már itt vagyok a vonaton. Meg akartalak lepni, de már úgy látszik, nem lesz az. Na megmutatod Eger legjobb boltjait?
-Persze!-lelkesedtem be.
-Rendben, körülbelül egy félóra múlva az állomáson leszek.
-Kimenjek eléd?Itt lakom nem messze tőle.
-Rendben, de most leteszem! Akkor félóra múlva. Szia!-köszönt el. Teljesen feldobott, hogy újra láthatom Eleanort és ezt el is akartam újságolni Vikinek, de még mindig foglalt volt. Ennyit beszél Zaynnel? Na mindegy, remélem, hogy jól elvannak.
*
Pontosan negyed hatkor találkoztam Eleanorral. Nagyon örültem, hogy látom, mert nyár óta nem is beszéltünk. Elvittem a a plázába, bár az elég kicsi, de vásárolni teljesen megfelelő volt. Mindkettőnket felismertek, ezért néhány képen kellett pózolnunk és kellett osztani még autogramot is. Vásárlás után beültünk egy étterembe és beszélgettünk.
-És..milyen ismertnek lenni?-kérdezte mosolyogva.
-Kicsit fura, hogy mindenki felismer…-vallottam be.
-Elhiszem, de először nekem is nehéz volt. Hidd el, meg fogod szokni-nyugtatott meg.
-Igen, csak ez mindig arra emlékeztet, hogy……
-Nem kell kimondani! Értem, hogy mire gondolsz. De ha bánt akkor miért nem békültök ki?
-Miért? Jól megvan Daniellel.
-De hiszen csak barátok!
-Honnan tudod?-kérdeztem kicsit nyugodtabban- Mindenki ezt mondja, de barátok nem fogják egymás kezét.
-Onnan tudom, hogy Danielle jó barátom és ő maga mondta, hogy nincs köztük semmi.
-Jó, de mindegy. Nem akarok róla beszélni
-Rendben, de a koncertre akkor eljöttök?
-Viki nem tud jönni-mondtam szomorúan.
-Hogy? Miért nem?
-Szobafogság. Az új külseje miatt.
-Milyen új külső? Bocsi, de valamiről nagyon lemaradhattam-mondta, majd leesett. És még puffant is.
-Ó, te még nem láttad, hogy Viki külsőt váltott!-csaptam a fejemre.
-Tényleg? És milyen lett?
-Nekem tetszik. Bár kicsit szokatlan. Ilyen emo-s, de mégis szokott élénk színeket hordani.
-Az nem is olyan vészes. Biztos jól áll neki. De kár, hogy nem tud eljönni. Akkor egyedül jössz?
-Nem, Viki odaadta a volt osztálytársamnak, Eszternek a jegyét. De csak akkor jön, ha nem gond.
-Neem, jöjjön nyugodtan. Csak Vikit is régen láttam. Bár képzelem mennyire hiányozhatok neki.
-Á, biztosan hiányzol neki. Mélyen. Nagyon mélyen-kezdtem zavarba jönni.
-Igen, tényleg nagyon hiányozhatok neki-nevetett fel- De nincs teljesen egyedül, mert ha jól hallom mindennap beszél Zaynnel.
-Igen, megadtam neki az új számát-mondtam, majd elgondolkoztam- Várj, te ezt honnan tudod? És Harry is tudja?
-Dehogy! Zayn csak nekem és Louis-nak mondta el.
-Tényleg, mi a helyzet Lou-val? Régen láttam mindenkit-idéztem fel a nyár végét.
-Megvagyunk. Most lesz az 1 éves évfordulónk! Elmegyünk vacsorázni.
-És Niall hogy van?
-Teljesen jól. Étvágya is rendesen van szóval nagy baja nem lehetett-nevettünk fel.
Egész délután beszélgettünk, majd fél kilenc körül Eleanor indult vissza az állomásra. Örülök, hogy láttam egy kicsit, de neki is és nekem is kell készülnöm holnapra.
Otthon anyuék már vártak rám, ezt onnan sejtettem, hogy mindketten a nappaliban teljesen átlátszóan nézték a TV-t.
-Ti mit csináltok?-kérdeztem.
-Nézzük a TV-t. -válaszolt anyu.
-Akkor talán be kéne kapcsolni-mondtam nekik.
-Figyelj. Tudom már nagy vagy meg minden, de ki ez az Eleanor?-kérdezte apu.
-Csak Londonban ismertem meg. Ő Louis barátnője.
-Rendben. Biztosan nagyon kedves. És holnap mikor fogsz kelni?
-Szerintem 8-körül, mert kicsit még pakolnom kell a koncertre. Meg még találkoznom kell valahol Eszterrel is-mondtam anyuéknak és már a holnapi nap gondolatától is elálmosodtam- Na, megyek aludni! Jó éjszakát!

Lezuhanyoztam, majd belebújtam a nyuszis pizsamámba és leültem az ágyamra. Igazából nem tudom, hogy miért de vagy 5 percig mozdulatlanul ott ültem. Amikor észbe kaptam elég hülyén éreztem magam. Milyen már, hogy mozdulatlanul ülök az ágyon? Tiszta hülye vagyok. Miután ezt megállapítottam bevackoltam magamat az ágyba és pár percen belül el is aludtam.

I.kötet. 17.Fejezet~ A változás ára

PETRA SZEMSZÖGE:
-Ki hívott?-kérdeztem nem túl meglepetten, mert tudtam, hogy ki hívta.
-Zayn.De honnan tudja a számomat?
-Én adtam meg. Tudtam, hogy nagyon hiányzik a banda és ő volt az egyik legjobb barátod.
-Köszi-mondta meghatottan.
-Ugyan… Bárcsak nekem lenne új számom…
-Miért?-kérdezte Viki meglepetten.
-Hívott.
-És mit mondott??????????
-Semmit, mert nem vettem fel-mondtam könnyes szemmel.
-Miért nem? Tisztáznotok kéne ezt a Danielle-ügyet.
-Nem kell ezen semmit sem tisztázni.Szereti és kész.
-Oké te tudod….És tényleg az volt a csomagban amit láttam?
-Igen, a fiúk jönnek Magyarországra és küldtek két VIP jegyet.Amúgy..-kezdtem- tudtad, hogy Zaynnek van barátnője?
-MI?!-lepődött meg-Ezt eddig miért nem mondta? Hogy hívják? Hogy néz ki?
-Hát, a neve Perrie Edwards és a Little Mix énekesnője. Eddig szőke haja volt, de most ha jól tudom lila haja van.
-Lila?! Komoly? És Little Mix? Az mi?
-Asszem egy brit banda.
-Oké, de lila? Zaynnek hol van az esze? Várjunk csak! Most gondolom át a dolgokat és én hogyan fogok elmenni a koncertre?
-Öhm… A szüleid nem engednének el?
-Nem. Ezt el is felejthetjük. És ha megszöknék?
-Nem, mert akkor nagyobb bajba kerülnél a szüleid előtt.
-Igaz. Akkor nem megyek. Talán odaadhatnám a jegyemet valakinek, hogy valakinek öröme legyen.
-Kinek? Várjunk! Nekem van egy barátnőm aki talán megemlítette, hogy Directioner. Tudod Eszter, a volt osztálytársam.
-Igen, rémlik valami. Akkor menj el vele.
-De veled jobb lenne.És biztosan odaadnád neki?
-Persze. Akkor legalább nem látom a jegyet és nem bosszankodok, hogy nem bírtam elmenni.
-Figyu, le kell tennem, mert sok lesz a telefonszámlám. Szia!
-Szia!-köszönt el, majd letettem és egyből tárcsáztam Eszter számát.
-Szia!Ugye említetted, hogy Directioner vagy.Na igen, és lenne egy jegyem amit oda tudnék adni, mert a fiúk jönnek Magyarországra. Igen, tényleg nem viccelek, csak légyszi ne sikíts!Rendben. Szia-mondtam, majd letettem.Alig, hogy ledobtam a telefonom, elkezdett csörögni. Remek, megint Liam hív. Miért nem tudja megérteni, hogy vége?Mint máskor most is foglalt jelzést küldtem. Miért kéne beszélnem vele?
VIKI SZEMSZÖGE:
Petrával befejeztem a beszélgetést, mert már sok lesz a számlája. Miután leraktuk már feküdtem is.
*
Hétfő reggel. Ezt a napot utálom a legjobban. Korán kelni a pihenős hétvége után majd bemenni a suliba és ott gyötörni magad az órákon. Utálom. És még az érettségim hátra van. Elmentem zuhanyozni és megmostam a hajam. Ki sminkeltem magam és minden kiegészítőm felvettem. Felvettem egy fekete pulcsi szerű pólót és egy piros nadrágot. A kék-lila Vans cipőmbe bújtam bele. Felkaptam a táskám és leindultam. Megnéztem a telefonomon mennyi az idő és szóltam apámnak, hogy indulhatunk. Beszálltunk a kocsiba majd kivitt a sulimhoz.

-Az óráid után jövök érted. A kapunál várj. -mondta majd el is hajtott. Lassan és nyugodtan sétáltam be a terembe.  Leültem a padomhoz ami leghátul van az ablak mellett.A tanár még nem jött, ezért kicsit még telefonoztam, majd halottam, hogy csapódik az ajtó.Az osztályfőnököm jött a terembe, aki a történelem tanárom is egyben.
-Jó reggelt!-nézett végig az osztályon, majd megakadt a szeme rajtam-Viki! Te meg hogy nézel ki?! Most azonnal menj az igazgatóhoz!
Feltápászkodtam és unottan elsétáltam az igazgatói irodába.
-Viktória, mégis mit képzel? Hogy néz ki? Felhívom az édesapját!-osztott ki, majd a telefonjáért nyúlt és tárcsázta apa számát.
- Igen, Viktória kinézetéért hívom. Ezzel a külsővel ki kéne csapnom az iskolából, de nem teszem, mert minden diáknak kell esély, hogy tanulhasson. Igen az remek ötlet, akkor legyen magántanuló! -egyezett bele az igazgató, mire én elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Nos -kezdte miután letette a telefont- Akkor az édesapjával úgy egyeztem meg, hogy magántanuló lesz!Értette?
-Igen-mondtam unottan.
-Most viszont várjon a kapu előtt, mert az édesapja pár percen belül itt lesz önért és hazaviszi.
-Ok. Viszlát. -válaszoltam majd ki is mentem az igazgatóm ajtaján. Mikor leértem a kapuhoz még nem volt ott az apám szóval vártam. Egy két perc múlva viszont ott állt előttem a kocsival. A táskámat beraktam a hátsó ülésre majd Én beültem az anyós ülésre az az apa mellé. Az egész hazafelé vezető úton nem szólt semmit. Ez pont olyan mint a vihar előtti csend. Amikor hazaértünk akkor adta ki magából amit eddig tartogatott nekem.
-Most mond meg. Ez mire volt jó? Majdnem kicsaptak az iskolából csak ezért az emós külsőd miatt. És ez is amiatt a fiú miatt van.
-Apu. Az nem emós hanem emo-s. És képzeld igen. Részben miatta, de részben miattatok is. Miért nem tudjátok megérteni?
-Holnap visszamegyünk a fodrászhoz és megcsináltatjuk a hajad. Meg vedd ki az orrodból az a kis csillogó micsodát.
-Nem.
-Hogy mi?
-Nem veszem ki és nem csináltatom meg a hajam. Én ilyen maradok ha tetszik ha nem. Most pedig felmegyek a szobámba ha nem nagy gond. -mondtam majd távoztam.  Anyum olyan délelőtt tízkor ért haza a bevásárlásból. Apa tévézett szóval mentem ajtót nyitni.
-Szia anya.
-Szia lányom. -mondta majd ment tovább. -Várjunk. Mi? Mit keresel Te itthon?
-Hát a külsőm miatt ki akartak rúgni de apa megbeszélte az igazgatóval, hogy lehetek magán tanuló.
-Ahha. És hol van apád?
-A nappaliban tévézik. Beszélj vele szerintem. -mondtam majd távoztam. Felmentem a szobámba és megint gitároztam egy kicsit. Véleményem szerint egyre jobb leszek. Sőt már egy saját dalszöveget is írtam. Igaz még annyira nem tudok jól gitározni, de senki sem egy csattintással tanulta meg. Következőleg délben láttam a szüleim amikor ebédeltünk. Olyan anya féle húslevest ettünk meg sima rántott húst. Ebéd után is elvonultam. Most elővettem a könyveim majd azokat bújtam mikor eszembe jutott valami. Le is rohantam a szüleimhez.
-Lenne egy ötletem. -kezdtem bele a témába
-Mondjad. -válaszolt anya kíváncsi szemekkel apa viszont olyan képet vágott mintha ezt mondaná: ˝Bármit akarsz NEM.˝
-Mivel magántanuló lettem nem lehetne, hogy Petrához megyek tanulni? És akkor az érettségihez is feltud készíteni.
-Na ez nem rossz ötlet. -adott véleményt anya
-Szerintem viszont rossz ötlet. Legjobb barátnők vagytok. Honnan tudjam, hogy tényleg tanultok és nem trécseltek?
-Ebben apádnak igaza van.
-Ennyi erővel azt honnan tudjátok, hogy itthon fogok tanulni? Ugyanannyi sőt nagyobb az esélye hogy egész nap elleszek tanulás nélkül…
-Legyen. Beszéld meg vele, hogy hánytól hányig leszel nála. De csak tanulás. Értve vagyok?
-Ja. -mondtam majd felmentem a szobámba és reméltem, hogy Petra otthon van. Megcsörgettem a telómról majd kinyomta. Egy-két perc múlva felcsapódott a szomszéd redőny és megláttam Petrát. Kinyitottam az ablakom, mert visszakaptam a kulcsát azzal a ténnyel, hogy a telefon számlám növeljem mikor így is tudunk beszélni? Szóval megbeszéltem vele, hogy holnap nyolcra megyek át teljesen délután ötig. Ebben az időben benne lesz a rendes órák anyaga meg az érettségire való készülések is.