I.kötet. 18.Fejezet~ Eleanor

Amikor meghallottam, hogy Viki átjöhet hozzám, nagyon örültem. Hogy miért? Végre tudok vele élőben is beszélni. Oké, láttam az ablakon keresztül és beszéltünk telefonon, de az nem olyan. Most is tanulni fogunk, de beszélni is beszélhetünk. Senki sem fogja tudni, hogy mit csinálunk, mert anyuék dolgoznak.
Reggel nekem is korán kellett kelnem, mert az uncsitesóm 8-ra jön át és egészen 5-ig maradhat. Amikor megjött én nagyon meglepődtem, mert hozta a gitárját is.
-Amikor azt mondtad, hogy tanulni jössz, akkor ugye nem a gitárra gondoltál?
-Neem, de mutatni szeretnék valamit-mondta, majd felviharzott a szobámba és én pedig mentem utána.
-Na mit akartál mutatni?-kérdeztem kíváncsian.
-Ezt-mondta, majd a gitárját a kezébe vette és lefogta az első akkordot.Teljesen le voltam nyűgözve.Mióta tud gitározni? És mióta ír dalt? Ezen nagyon meglepődtem, de kellemesen csalódtam. Gyönyörűen játszott és a dal is gyönyörű volt.

-Te ezt hol tanultad?
-Sehol, otthon unatkoztam, ezért elkezdtem gitározni.
-Ó, értem. Na elkezdjünk tanulni?
-Igen, de ugye beszélgetni is fogunk?-kérdezte Viki “kiskutya” szemekkel.
-Persze, de előbb essünk túl a kötelezőn.Milyen óráid lennének ma?
-Töri, Biosz, Fizika, Nyelvtan, Angol és Tesi-sorolta.
-Rendben. Melyikkel szeretnél kezdeni?
-Talán a Törivel-mondta majd előhalászta a tankönyvét és megmutatta, hogy hol tartanak.
Egész gyorsan végeztünk az összes anyaggal, mert már 3-ra készen voltunk, ezért úgy gondoltuk, most jöhet a beszélgetés.
-Zayn már többször is hívott és beszélgettem is vele-mondta Viki mosolyogva.
-Igen? És rákérdeztél Perrie-re?
-Nem, de mindegy. Amúgy beszéltél Eszterrel a koncertről?
-Igen, szívesen eljön, de én sem nagyon szeretnék menni.Tudod. Ott lesz Liam, meg lehet, hogy Danielle is.
-Ugyan már! attól még, mert láttál róluk egy képet nem biztos, hogy járnak! Sőt, elég kicsi az esélye!
-Jó, légyszi váltsunk témát.
-Rendben. Akkor elmész a koncertre?
-Igen, mert Eszter nem akar menni nélkülem.
-Rendben. Azért képeket mutatsz majd ugye?
-Persze! Ez alap-mondtam, majd megöleltem- Amúgy, eljátszod megint azt a dalt? Nagyon tetszett.
-Persze!-pattant fel lelkesen és a gitárjáért nyúlt. Eljátszotta megint és el kell mondanom, hogy szerintem őstehetség. Nem is tudom, hogy miért nem próbálkozott vele előbb! Hiszen tiszta sztár.
-Ez olyan gyönyörű. Szerintem nagyon tehetséges vagy!
-Köszi, de azért még van mit gyakorolnom.
-De már így is nagyon jó.
Elég sokat beszélgettünk még és 5 órakor pedig mennie kellett.
Amikor Viki elment én nem nagyon tudtam mit csinálni, ezért felmentem egy kicsit a netre és átböngésztem a sztárhíreket. Egy cikken nagyon megakadt a szemem, mert teljesen elfelejtettem.. Ma jelent meg a fiúk új albuma, de nem is ezen lepődtem meg, hanem attól, hogy a riporter megkérdezte Liamtől:
“-Liam, neked melyik a kedvenc dalod az új albumotokról?
-Egyértelműen a Summer Love.
-Miért?
- Ezt nem szeretném kiszivárogtatni, de az akinek tudnia kell, az tudni fogja. Csak a szövegét kell néznie és rá fog jönni.”

Nem nagyon értettem az elején, de rákerestem az interneten és rájöttem. Rákattintottam a videóra és amint elkezdődött a szöveg könnyezni kezdtem. Hiszen ez a dal gyönyörű. Várjunk csak! Nyár, szerelem, búcsúzás… ez a dal… nekem szólna? Nem vagyok benne biztos, de ha igen, akkor miért csinálták ezt? Azonnal fel kell hívnom Vikit.Már nyúltam is a telefonomért, és tárcsáztam Viki számát. Foglalt volt. Biztosan megint Zaynnel beszél. Most kivel beszéljem meg? Aztán beugrott! Olyan régen beszéltem Eleanorral,ezért fel is hívom.
-Szia Eleanor!
-Szia! Úristen, de régen beszéltünk! Hogy vagy? És milyen újra Magyarországon?
-Köszi, jól! És kicsit fura, mert már nagyon megszoktam Londont.
-Nem baj, nemsokára úgy is találkozunk!
-Tényleg?
-Igen, mert megyek én is a koncertre, ami ugye holnap lesz!
-De jó! Akkor biztosan találkozunk!
-Igen, de amúgy miért hívtál?
-Öhm…-kezdtem, de nem tudtam mit mondani, mert azért kicsit fura lett volna megkérdezni, hogy egy dal rólam szól-e – Csak tudni akartam, hogy hogy vagy!
-Ó, akkor jól vagyok.És hallottad már az új albumot?
-Igen. Miért? Tudsz róla valamit?-kérdeztem talán kicsit átlátszóan.
- Hát akkor gondolom hallottad a Summer Love-ot.
-Igen, miért?
-Öhm.. Nem vettél rajta észre semmi érdekeset?-kérdezte meglepődve.
-De, de biztosan hülyének néznél, ha elmondanám.
-Hát ha arra gondolsz, hogy olyan, mint a ti történetetek, akkor nem vagy hülye! Mondjuk eleve nem vagy az.
-Akkor tényleg rólam szól?
-Igen. Liam írta, neked. Nagyon hiányzol neki és bántja, hogy nem veszed fel a telefont.
-Jó, légyszi beszéljünk másról.
-Rendben. Mondjuk, nincs kedved most délután elmenni vásárolni?
-Mi? Hogyan tudnánk elmenni?
-Hát, a koncert holnap lesz és ma még a fiúknak próbájuk lesz. Ezért már itt vagyunk Magyarországon.
-Mi? Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.Egerben vagy, igaz?
-Igen. De pedig Pesten. Ez nem fog összejönni.
-Hát pedig de, mert már itt vagyok a vonaton. Meg akartalak lepni, de már úgy látszik, nem lesz az. Na megmutatod Eger legjobb boltjait?
-Persze!-lelkesedtem be.
-Rendben, körülbelül egy félóra múlva az állomáson leszek.
-Kimenjek eléd?Itt lakom nem messze tőle.
-Rendben, de most leteszem! Akkor félóra múlva. Szia!-köszönt el. Teljesen feldobott, hogy újra láthatom Eleanort és ezt el is akartam újságolni Vikinek, de még mindig foglalt volt. Ennyit beszél Zaynnel? Na mindegy, remélem, hogy jól elvannak.
*
Pontosan negyed hatkor találkoztam Eleanorral. Nagyon örültem, hogy látom, mert nyár óta nem is beszéltünk. Elvittem a a plázába, bár az elég kicsi, de vásárolni teljesen megfelelő volt. Mindkettőnket felismertek, ezért néhány képen kellett pózolnunk és kellett osztani még autogramot is. Vásárlás után beültünk egy étterembe és beszélgettünk.
-És..milyen ismertnek lenni?-kérdezte mosolyogva.
-Kicsit fura, hogy mindenki felismer…-vallottam be.
-Elhiszem, de először nekem is nehéz volt. Hidd el, meg fogod szokni-nyugtatott meg.
-Igen, csak ez mindig arra emlékeztet, hogy……
-Nem kell kimondani! Értem, hogy mire gondolsz. De ha bánt akkor miért nem békültök ki?
-Miért? Jól megvan Daniellel.
-De hiszen csak barátok!
-Honnan tudod?-kérdeztem kicsit nyugodtabban- Mindenki ezt mondja, de barátok nem fogják egymás kezét.
-Onnan tudom, hogy Danielle jó barátom és ő maga mondta, hogy nincs köztük semmi.
-Jó, de mindegy. Nem akarok róla beszélni
-Rendben, de a koncertre akkor eljöttök?
-Viki nem tud jönni-mondtam szomorúan.
-Hogy? Miért nem?
-Szobafogság. Az új külseje miatt.
-Milyen új külső? Bocsi, de valamiről nagyon lemaradhattam-mondta, majd leesett. És még puffant is.
-Ó, te még nem láttad, hogy Viki külsőt váltott!-csaptam a fejemre.
-Tényleg? És milyen lett?
-Nekem tetszik. Bár kicsit szokatlan. Ilyen emo-s, de mégis szokott élénk színeket hordani.
-Az nem is olyan vészes. Biztos jól áll neki. De kár, hogy nem tud eljönni. Akkor egyedül jössz?
-Nem, Viki odaadta a volt osztálytársamnak, Eszternek a jegyét. De csak akkor jön, ha nem gond.
-Neem, jöjjön nyugodtan. Csak Vikit is régen láttam. Bár képzelem mennyire hiányozhatok neki.
-Á, biztosan hiányzol neki. Mélyen. Nagyon mélyen-kezdtem zavarba jönni.
-Igen, tényleg nagyon hiányozhatok neki-nevetett fel- De nincs teljesen egyedül, mert ha jól hallom mindennap beszél Zaynnel.
-Igen, megadtam neki az új számát-mondtam, majd elgondolkoztam- Várj, te ezt honnan tudod? És Harry is tudja?
-Dehogy! Zayn csak nekem és Louis-nak mondta el.
-Tényleg, mi a helyzet Lou-val? Régen láttam mindenkit-idéztem fel a nyár végét.
-Megvagyunk. Most lesz az 1 éves évfordulónk! Elmegyünk vacsorázni.
-És Niall hogy van?
-Teljesen jól. Étvágya is rendesen van szóval nagy baja nem lehetett-nevettünk fel.
Egész délután beszélgettünk, majd fél kilenc körül Eleanor indult vissza az állomásra. Örülök, hogy láttam egy kicsit, de neki is és nekem is kell készülnöm holnapra.
Otthon anyuék már vártak rám, ezt onnan sejtettem, hogy mindketten a nappaliban teljesen átlátszóan nézték a TV-t.
-Ti mit csináltok?-kérdeztem.
-Nézzük a TV-t. -válaszolt anyu.
-Akkor talán be kéne kapcsolni-mondtam nekik.
-Figyelj. Tudom már nagy vagy meg minden, de ki ez az Eleanor?-kérdezte apu.
-Csak Londonban ismertem meg. Ő Louis barátnője.
-Rendben. Biztosan nagyon kedves. És holnap mikor fogsz kelni?
-Szerintem 8-körül, mert kicsit még pakolnom kell a koncertre. Meg még találkoznom kell valahol Eszterrel is-mondtam anyuéknak és már a holnapi nap gondolatától is elálmosodtam- Na, megyek aludni! Jó éjszakát!

Lezuhanyoztam, majd belebújtam a nyuszis pizsamámba és leültem az ágyamra. Igazából nem tudom, hogy miért de vagy 5 percig mozdulatlanul ott ültem. Amikor észbe kaptam elég hülyén éreztem magam. Milyen már, hogy mozdulatlanul ülök az ágyon? Tiszta hülye vagyok. Miután ezt megállapítottam bevackoltam magamat az ágyba és pár percen belül el is aludtam.