Nem tudom elhinni. A legroszabb rémálmom vált valóra pár órája. Láttam Harry-t ahogy csókolgatja azt a lányt. De véglis ha azt nézzük nem kéne kiborulnom. Mi nem járunk. Mi szakítottunk még anno augusztus végén. Most október eleje van. Ennyi idő simán elég ahoz hogy ne foglalkozzon velem és találjon egy másik lányt aki legalább feleannyria szereti mint én szerettem…szeretem. Most éppen egy parkban vagyok. Nem tudom hány óra lehet. De valahogy visszakéne jutnom Petrához. Szépen lassan elindultam. Egyre ismerősebb házakat és épületeket láttam. Már mindjárt otthon vagyok. Az út alatt egyszer kétszer éreztem, hogy megbámulnak de ha idejön az a pasas esküszöm hogy tökön rúgom. Amíg karate teknikákon goldokodtam arra az esetre hogyha megtámadnának haza is értem. Bekopogtam az ajtón és Petra szüleinek megkönyebbült arcát láttam. Szorosan megöleltek de elnézést kértem és rohantam fel Petrához. Benyitottam a szobájába és ott ált az ablaknál.
-Petra! -szóltam neki mire felém kapta fejét és egy pillanat alatt ott volt előttem és szorosan öleltük egymást. -Bocsáss meg! Máskor nem rohanok el így. Ez iszonyat nagy marhaság volt tőlem.
-A lényeg, hogy itt vagy.
PETRA SZEMSZÖGE:
-Kérlek, tényleg ne hozd rám így a frászt! Már Liamnek is írtam sms-t.
-Jó, csak… Ott volt Harry és az a lány… – fakadt ki belőle.
-Viki, Harry elküldte a lányt.
-Mi?! Miért?
-Mert elmondtam, hogy te voltál az a lány és hogy miért váltottál külsőt. És azt is elmondtam, hogy még szereted…..-mondtam suttogva a végét.
-MI?! Miért mondtad el neki?
-Mert tudtam, hogy még ő is szeret!
-Akkor nem lett volna azzal a lánnyal!
-Azt sem tudod ki volt az!Mindegy hanyagoljuk a témát-mondtam, majd újra benyomtam a gépem és elkezdtem nézegetni a híreket, amikor megakadt egy új képen a szemem.
-Ez…
-Mi történt?-kérdezte Viki meglepettem, majd amikor meglátta ő is döbbenten meredt a képernyőre.
Ez a kép fogadott minket:
-Ugye ez nem….-kezdtem könnyezve.
-Biztosan nem! Biztos csak egy barátja.
-A barátok nem fogják egymás kezét!!!!-ordítottam el magam.
-Na jó, de ki ez a lány?-kérdezte Viki, majd elolvasta a hozzá tartozó cikket- A neve Danielle Peazer és ő Liam régebbi barátnője.
-Akkor lehet, hogy ez régebbi kép?-kérdeztem kicsit boldogabban.
-Nem, itt Liam-nek már rövid haja van és tudod, neki sokkal hosszabb haja volt. Sajnos ez tegnapi kép, illetve tegnapelőtti.
-Jaj ne! Ma este is beszélnénk. Lehet, hogy most akar velem szakítani?
-Ugyan! Ha akarna, azt akkor sem az interneten keresztül tenné meg, mert van annyira intelligens az a fiú! És miért akarna veled szakítani?Még veszekedni sem hallottalak titeket!
-Igaz, de…-kezdtem, de inkább hagytam ezt a témát.
-Na a lényeg az, hogy beszélsz ma vele!!Megértetted?
-Igen -mondtam félénken.
-Na, most beszéljünk másról. Olyan jó neked, hogy már túl vagy az érettségin -kezdte, mert neki hátra volt ez a hajrá.
-Ugyan, nem olyan nehéz.
-Neked..
-Simán meg lesz! Ha nekem is sikerült, neked is menni fog! Sőt még lehet, hogy jobbat fogsz kapni.
-Köszi, de nem tudom. Biztosan meg lesz, de félek.
-Én is így voltam, de ne izgulj. Rendben?
-Rendben.Amúgy már reggel 6 óra van.
-Ó, akkor aludjunk.Jó éjt-mondtam, majd mindketten bedőltünk az ágyamba és egyből el is aludtunk.
Anyuék csak délben ébresztettek fel, mert gondolták ebédelni azért keljünk fel.Megkérdeztem, hogy Viki marad-e reggelire/ vagyis ebédre/ és azt mondta, hogyha nem zavar akkor marad, mert nem akar a szüleivel találkozni. Megértem, hiszen eltiltották Harry-től és a fiúktól. Most az egyszer úgy éreztem, hogy a szüleim sem utálják már Liamet, sőt. Lehet, hogy már kedvelik, mert a baleset alatt sem hagyott magamra és még mindig tartjuk a kapcsolatot. Erről jut eszembe, hogy ma is fogunk beszélni. Azért kicsit félek, de már nem annyira, mert Daniellel biztosan csak barátok. Remélem, de bízok Liamben és ha mégis szereti még akkor sem haragszom rá, mert arról nem tehetne. Ilyen gondolatokkal fogyasztottam el az ebédemet, majd pedig felmentem és kicsit átböngésztem a sztárhíreket. Kár volt. Könnyes szemmel nyitottam meg egy bejegyzést, mert már a címe borzasztó volt. A cikkben ez állt: “Újra együtt az álompár, Liam és Danielle újra együtt.” Engem is megemlített a cikk írója, mert úgy gondolja. hogy én dobtam ki a fiúmat.De mi nem is szakítottunk!!! Akkor most mi van?
-NEE!!!-ordítottam el magam.
-Minden oké?? -kérdezte Viki, miközben benyitott a szobámba., majd ránézett a laptopomra és eltátotta a száját- Ez nem lehet igaz! És mi az, hogy te dobtad Liamet? Nem is! Ez egy nagy hazugság!
-És ha nem?Ha tényleg újra együtt vannak?
-Az kizárt! Ne is gondolj ilyenre!-mondta a barátnőm/ unokatestvérem kevés sikerrel, mert én teljesen le voltam törve- Amúgy mivel foglalkozik ez a Daniel?
-Az nem Danielle?
-Tökmindegy. Szóval ha jól látom táncos és 5 évvel idősebb Liamnél -kezdte el olvasni Viki a lány életrajzát- Akkor biztosan nem járnak!
-De, most már biztos.Mindegy este beszélek Liammel mindenképpen.
-Tudod, hogy mit fogsz neki mondani? Esetleg elpróbáljuk?
-Nem kell. Pontosan tudom, hogy mit fogok mondani.De azért köszönöm, hogy mellettem állsz, még így is, hogy Harryvel..-kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Viki nem hagyta.
-Légyszi ne mondd ki! Ha rágondolok az is elég rossz, de ha kimondod úgy mégrosszabb.
-Rendben, bocsi. de én még mindig nem szoktam meg -kezdtem mentegetőzni.
-Semmi gond, csakk….. Hiányzik. Nagyon-fakadt ki Vikiből és ezután elsírta magát.
-Gyere, menjünk el vásárolni a plázába és ürítsük ki a fejünket -tanácsoltam.
-Rendben. Csak két unokatestvér a nagy bevásárlóközpontban- dobódott fel- Mire várunk még? Gyerünk!
Nem mondom, ha minket beengednek egy ruhaboltba, akkor onnan nehezen lehet minket kizavarni. Konkrétan az egész plázát bejártuk és mindenhol vettünk valamit, aminek az eladók nagyon örültek. Amikor végeztünk minden boltban, megajándékoztuk magunkat egy korai vacsorával. Mindketten kínait ettünk, majd amikor végeztünk hazamentünk. Viki még maradt nálam, mert szerettem volna, ha kicsit még itt van velem. Meg amúgy sem akart a szüleivel lenni. Szerintem fel sem ismernék, mert még nem látták az új külsejét. Pontban 8-kor megcsörrent a telefonom, ami azt jelezte, hogy Liam vár Skype-on. A szívem összeszorult és nagy nehezen benyomtam a gépem és elfogadtam Liam hívását. eközben Viki kiment, gondolom a nappaliba, mert azt gondolta, hogy ez ránk tartozik.
-Szia- köszöntem neki.
-Szia! Meg van Viki?-kérdezte mire bólintottam- Minden rendben?
-Persze-mondtam feltűnően magas hangon.
-De látom, hogy bánt valami. Ha nem mondod el nem tudunk rajta segíteni.
-Figyelj, csak annyit akarok tudni, hogy szereted-e.
-Kit?
-Tudod jól.
-Honnan kéne tudnom? Most már tényleg nem értek semmit-értetlenkedett.
-Jól tudod, hiszen akkor nem fogtad volna a kezét.
-Várj, te most Danielle-ről beszélsz?
-Csak tudod te.
-Ugyan már! Csak barátok vagyunk.
-Igen persze. Csak barátok nem nagyon fogják egymás kezét, miközben vásárolni vannak-mondtam könnyezve.
-De honnan tudod ezeket?
-Attól még, hogy Magyarország gazdaságilag vagy 100 évvel le van maradva, attól függetlenül a hírek jól terjednek és egy angol oldalon olvastam -mondtam, majd belinkeltem a cikket.
-De ez a cikk teljes mértékben egy hazugság.Nem is szakítottunk!
-Hát… Eddig nem, de jobb lesz, ha…..-kezdtem, de nem bírtam befejezni, mert a sírás és Liam sem engedte.
-Nem! Nem szakítok veled, egy ilyen kis dolog miatt! És Daniellel csak barátok vagyunk.
-Igen. Túl jó barátok-mondtam ,majd egyszerűen kinyomtam a hívást. Nem bírtam volna tovább. Lementem a nappaliba ahol Viki a tv-t nézte a kanapén. Leültem mellé és egy darabig én is néztem a filmet amit nézett, de nem kötött le.
-Minden rendben?-kérdezte az unokatesóm félve.
-Megtettem.
-Mit?-kerekedett el Viki szeme.
-Sza…szak-próbáltam kimondani, de most sem sikerült.
-Ugye nem???
-De- tört ki belőlem.
-De miért?Ő szakított veled? Ha igen esküszöm, hogy nem tudom mit csinálok!
-Nem, én szakítottam vele-mondtam szipogva, majd megölelt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése