I.kötet. 21. Fejezet~Ajándékok

 Sziasztok. Megjött a 21. rész is. Köszönjük a 4 feliratkozót és több mint 1400 megtekintést :) Tudjuk eddig nem nagyon írtunk nektek, de mostantól számíthattok ilyen kis üzenetekre. A részről csak annyit, hogy ez most kicsit hosszabb de nincs benne olyan sok történés. Ha van benne helyesírási hiba kérlek ne vegyétek figyelembe :) A következő rész érkezését még homály fedi de igyekszünk :D Komizni ér szóval nyugodtan mondjátok el, hogy szerintetek milyen lett a rész. Jöhet hideg és meleg is.   Jó olvasást.

                                                   xx Viki & Petra

-Petra........-mondtam majd csörögni kezdett a telefonom.

Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Meglepett a dolog. A kis ajándékos dobozkában egy gyönyörű karkötő volt: 

Alatta egy kis papír amin ez állt:

˝ Very Happy 18th Birthday little sister.

I miss you and I hope the sooner we meet.

                                                      Xxx Zayn ˝

Petra csak ült az ágyon és mosolygott. Egyik kezembe tartottam a karkötőt a másikban pedig a telefonom. Természetesen Zayn hívott. Egész nap erre a hívásra vártam most nem fel se akarom venni. Persze örülök meg minden, de egész nap volt rá alkalma de csak este tizenegykor hív. Talán az a kacsacsőrű barátnője most hagyta békén. De most mégsem ez érdekelt.

-Petra. Te tudtad? -kérdeztem

-Igeen. Szerinted miért ide jött a csomagod? A szüleiddel is le volt beszélve, hogy itt alszol. De jajjj ne ezzel foglalkozz hanem azzal, hogy Zayn hív. Nem erre vártál egész nap? Naa nem veszed fel? 

-Jó, jó. -mondtam 

-De csak nyugodtan.

-Nem is vagyok ideges.

-Na de vedd már fel!! -kiáltotta le a fejemet.

-Szia! -szóltam a telefonba magabiztosan.

-Szia. Már azt hittem fel sem veszed.

-Lett volna rá okom. -válaszoltam semlegesen. Persze magamba igen is örültem annak, hogy felhív. Legalább vele tarthatom a kapcsolatot. Különös, Harry sohasem próbált elérni. Nem kérdezte Petrát nem próbált még üzzeni se. Pedig amikor elmentünk mondtam, hogy azért tartsuk a kapcsolatot. Ehhez képest Zayn igen is keresett és érdekelte mi van velem. Mondjuk ezt unokatesómnak is köszönhetem, mert ha akkor nem adja meg neki a számom nem beszélhetnénk majdnem minden második nap.

-Mégis mi? -kérdezte lepett hangon.

-Egész nap nem is kerestél.

-Ha jól tudom még ma is szülinapod van és igen is kereslek. Most. Szóval. -vett egy nagy levegőt. Éreztem, hogy valami iszonyatosan nagy baromságra készül ezért a telefont odébb vettem a fülemtől. Igazam lett. -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOOOT!! -ordított bele a telefonba

-Köszi. -válaszoltam spontán magyarul, de mosolyogva -De ácsiiiii. Te most magyarul köszöntöttél fel?

-Örülök, hogy észrevetted. Tudod Te meddig szenvedtem még rendesen megtanultam kimondani ezt a két szót??? TUDOD? 

-Ezt csak miattam tanultad meg? -tettem a szívemre a kezem és meghatódott hangon szoltam a telefonba. 

-Igen. Tudom a kiejtésem valami szörnyű, igaz nem olyan durva mint a Te angolod.

-Te aztán ne kritizálj engem, mert olyat tudok mondani, hogy azt hiszed urdu nyelven van. -válaszoltam neki csak azért is magyarul. Akkor tanulgasson még ha ilyen jól el tud viccelődni.

-Tessék? Ezt nem értem. Beszélnél esetleg angolul?

-Na akkor nem is olyan borzasztó az angol tudásom? -kérdeztem immáron az ő anyanyelvén.

-A Tiéd a legcsodásabb... erős magyar akcentussal. De ezzel nincs semmi baj. Most nem emiatt hívtalak.

-Sejtettem.

-Tetszik a karkötő?

-Igen...nagyon is. Pedig nem szoktam ilyeneket hordani de ezt most fogom és köszönöm. Kedves tőled.

-Igazán nincs mit. Örülök, hogy tetszik.

-Tényleg nagyon jó. Ez a szülinap is csak úgy lenne jó ha itt lennétek. És együtt ünnepelnénk, de sajnos Ti Londonban én meg itt Magyarországon.

-Ne szomorkodj. Ha más nem, de a nyáron biztos, hogy fogunk találkozni.

-De tudod Te az milyen messze van?

-Tudom. Sajnos. -nem tudom meddig beszélhettünk de mondtam neki, hogy itt vagyok Petrával szóval igazán le kéne tennem. Szóval olyan fél tizenkettőkor befejeztük a dumálást és elköszöntünk. De az mindig igaz, hogyha vele beszélek minden kimegy a fejemből. Az idő is csak úgy elszalad. Most is így volt,de tekintettel barátnőmre leraktuk. És épphogy csak eldobtam a telefonom az ágyon bejöttek a kereszt szüleim meg a rendes szüleim is. Kezükben egy torta amin 18 gyertya égett. Mindenki mosolygott majd Petra odaugrott szüleihez és közösen is felköszöntöttek majd mondták, hogy kívánjak. Megtettem. Nem tudom, hogy jött, de úgy érzem amit akkor éreztem az igen is valós. Valósan akartam. Igaz ezt még unoktestvéremnek sem mondhatom el. A kívásnságomra csak akkor fog fény derülni ha az be is teljesül. Azon az estén.
-Van számodra egy igen nagy meglepetésünk. -modták váratlanul szüleim.
-Haljjam vagy lássam? A lényeg...figyelek. -válaszoltam. Eléggé kíváncsi voltam, hogy mit is kaphatok. Mit tudnának nekem adni? Azt sem tudják milyen zenét szeretek vagy hasonlók. 
-Még az üknagyanyád és az Én anyukám is hagyott rám pénzt. Én ezt még nagyon kicsi koromban bankba rakattam a szüleimmel. Mindig amikor kaptam valamennyit azt is beadtuk a bankba. Így egyre több és több lett.
-Igen.... -türelmetlenkedtem egy kicsit.
-És ezt az összeget a Te számládra írattuk fel. -leesett az állam. Eleve pénzt kapok egy számlára ami ugye bankártyával jár...de ezt pont az Én szüleimtől? Meglepő.
-Nagyon szépen köszönöm. -mondtam nagy mosollyal az arcomon.
-A zsebpénzed amiket gyűjtöttél is ott vannak.
-Akkor azért nem találtam.....
-És nem is érdekel mennyi pénz jött össze kb 40 év alatt?
-De nagyon is érdekel, de úgy sejtem, hogy rengeteg pénz. -válaszoltam.
- Eltaláltad. Rengeteg pénz. -ekkor apukám elém állt és felém nyújtotta a kezét. - Üdvözöllek a milliomosok között.-rázott velem kezet.
-Na nee. Ez most komoly? Több milliót adtok csak úgy nekem?
-Nem csak úgy. Ez a 18. születésnapod.
-De régen soha sem tettétek volna. Nem értem.
-Jajj kincsem, dehogynem csak akkor még nem voltál 18. Ja és a pénzhez ugye jár egy bankkártya is-anyukám matatott a zsebében. -Tessék. -nyomta  a kezembe a kis vékony tárgyat. 
-Köszönöm. Tényleg. 
-Nincs mit, de aztán ésszel költekezni.
-Persze. Nem fogom rögtön elköteni a egészet. 
-Na azt ajánlom is. De mi most megyünk. Nem is zavarunk tovább. Aztán holnap azért gyere haza. 
-Oké. Sziasztok. -pusziltam meg szüleimet, majd lementek. Kereszt szüleim is magunkra hagytak így ketten maradtunk Petrával.
-Te ezt eltudod hinni? -kérdeztem
-Egy milliomos a legjobb barátnőm. Szerintem álmodok pedig nem is Én kaptam ezt a sok pénzt.
-Inenn nincs visszaút. -gondoltam. Mire barátnőm felkapta a fejét. Talán túl hangosan mondtam? Upsz.
-Tessék? Honnan nincs visszaút?
-Áá semmi semmi. Beszélek Én már össze-vissza. -mondtam majd ledőltem az ágyra és elkezdtem tévézni. Unokatesóm mit sem törődve előbbi mondatommal lefeküdt mellém és együtt néztük a filmet. Nem is emlékszem mikor, de elaludtunk. Arra ébredtem, hogy reggel 10 óra van.
-Petraaaaa. -költögettem barátnőm.
-Mi? Mi van?
-10 óra van. Keljél!
-Ó máris. -és tényleg szempillantás alatt felkelt. - Amúgy tegnap....láttam különösen örültél, hogy Zayn hív. Biztos az amit még a séta aladt mondtál? Mert ahogy elnéztem nem annyira barátian szereted...inkább szerelem az. Vagy tévedek? És most ezt nagyon komolyan kérdeze.
-Lehet, hogy az. Nem tudom.
-Viki. Szerintem meg igenis nagyon jól tudod. Csak még saját magadnak sem vallottad be. De szerintem éppen idelye lenne.
-Lehet, hogy igazad van. Sőt. Tényleg tudom de nem merem bevallani még magamnak sem.
-Ettől nem kell félni. Csak tedd amit érzel........ Szóval? Mi a válaszod?
-Szeretem....Igen is nagyon szeretem és.......szerelmből. Igen. Abból.
-Jujjj. Na végre. De mi most megyünk vásárolni. Ha nem baj.
-Persze nem baj. Én is megyek akkor haza. -felöltöztünk majd lementünk. -Köszönöm, hogy itt aludhattam.
-Bármikor. És még egyszer olgod születésnapot. Szia. -Mondték Petra szülei.
-Sziasztok. -mondtam majd megöleltem Petrát és puszival is elköszöntünk. Becsuktam magam után az ajtót és haza mentem. Kulccsal volt bezárva. Hát akkor szüleim is elmentek dolgozni. Bementem a házba majd Én is kulcsra zártam az ajtót. Felmentem a szobámba. Nem tudtam mit csinálni így csak feküdtem az ágyon mikor eszembe jutott, hogy tudom hova rakták el a laptopom. Lementem a nappaliba majd át a garázson és le a pincébe. Ott is a legmesszebbi sarokba és a legalsó dobozban volt benne. Egyszer már megkerestem, de nagyon sokáig tartott. Kivettem a laptopom majd vissza mentem a szobába. Törökülésbe ültem az ágyabon. Először felmentem Facebookra. Több mint 3000 bejelölésem volt. Azt sem tudtam kik ezek. Több mint egy óráig jelölgettem vissza a személyeket majd megnéztem az üzeneteim. Egy csomó üzenetben volt az hogy: Hi Vici. I love so much and I love Harry,too.
Az ilyen üzenetekre nem is válaszoltam. Mindent megnéztem de olyan idétlen szövege volt mindennek. Sok értelmét nem láttam, hogy fent legyek pedig régen órákig eltudtam lenni. Inkább felmentem Twitter-re. Itt is a követőim száma rendesen megnövekedett. Egy csomóan írtak ide is hogy kövessem vissza meg hasonlók. Olyan 400-500 embert vissza követtem, de most nem ezért jöttem fel. Okot viszont nem találtam arra, hogy miért követnek ennyien? Egyik One Direction tag sem követett be. Akkor csak azért, mert Én voltam Harry Styles barátnője? Furcsa az emberek szokása. Bezártam a Twittert, majd inkább felmentem Youtube-ra. Gitáros videókat néztem meg dalokat énekeltem. Az egyik videó melett ott volt hogy: One Direction - One Thing . Megnéztem újra hiszen nyáron is ezt láttuk. Ekkor jöttünk rá, hogy kikkel is vagyunk olyan jó barátságban. Végig halgattam az egész albumot majd a Take Me Home-ot is megnéztem. Egész jó számaik vannak. Hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem Zayn-t hívni.
-Szia. Baj van? -kérdezte kétségbeesett hangon.
-Szia. De hogy. Csak gndoltam beszélhetnénk. -válaszoltam.
-Oh akkor jó.
-Hát csak előkerestem a laptopom és meghallgattam a Take Me Home-ot.
-Igen? -hallottam, hogy meglepődött - És melyik dal a kedvenced?
-Hát azt hiszem a They Don't Know About Us.
-Azt Én is nagyon szeretem. 
-Hát azt eltudom képzelni. Végülis annak a kacsacsőrűnek írtad ha jól olvastam.
-Jól olvastad, de nem így van.
-Hát akkor, hogy van?
-Nem Perrie-nek írtam. 
-Akkor kinek?
-Egy lánynak aki sokkal fontosabb nekem mint Perrie. - ahha, szóval szerelmes, de nem Perrie-be. Én meg belé vagyok szerelmes. De Ő nem belém. Sokszor pofára esik az ember. Én is ezt tettem most.
-És ki az a lány? És akkor miért nem vele vagy? Ha egyszer nem szereted a lilfejűt hagyd békén. De ez csak az Én véleményem.
-Az a lány nagyon csodálatos és 100%-osan olyan mint Én. Megértjük egymást. De három okból sem lehetünk együtt.
-Na mi az a három ok?
-Az első, hogy ezt Ő maga sem tudja. Nem mondtam el neki mit érzek iránta. Csak azt tudja, hogy szerelmes vagyok. A második, hogy Ő nem szeret engem csak mint barátot. És a harmadik, hogy nincs itt.
-Értem. De szerintem ha legközelebb találkoztok mond el neki. Semmit nem veszítesz.Had legyen igazán szerencsés az a lány....ha már más nem lehet az. -mondtam kicsit súlyosabb hanglejtéssel. 
-Ezt meg, hogy értsem?
-Sehogy. Csak a lényeg, hogy ha találkozol mondd a szemébe, hogy szereted. 
-Bárhol leszek és Ő velem lesz ígérem megmondom neki.
-Jól teszed. És sok sikert.
-Köszi. De most mennem kell próbálni. Bocsi. És jó volt beszélni. Szia! -Meg se várta míg Én is elköszönök. És ki lehet az a lány? Bárki is az nagyon szerencsés. De ez is pont akkor történik amikor elismerem, hogy szeretem. És persze szomorú vagyok. Nincs mit tagadni. Amióta megismertem ezeket a fiúkat sokkal érzékenyebb vagyok. Sírok és ki is mutatom. Ezen már nincs mit tagadni. Megváltoztam. A régi Viki még mindig itt van de soha nem leszek ugyan az.