I.kötet. 14.Fejezet~Változások ideje

Amikor szálltunk le a repülőről, megcsörrent a telefonom. Elég furán meredtem a képernyőre és egy kis habozás után felvettem:
-Szia Louis! Baj van?
-Kérlek, ülj le.
-De, miért, mi baj van?Louis mondj már valamit!- kiáltottam bele a telefonomba.
-Na jó. Niall felébredt.
-Mi?! Ugye most csak szívatsz! -kérdeztem döbbenten
-Mi történt?-kérdezte Viki mellettem.
-Várj Louis kihangosítalak, hogy Viki is hallja -mondtam majd megnyomtam a telefonom kijelzőjén lévő kis mikrofont , és folytattam- Most mondd el még egyszer!
-Niall felébredt.
-Hogy mi?! -kiáltott fel az unokatesóm talán kicsit hangosabban a kelleténél.
-Hallgassátok meg! Niall mondj valamit Petrának és Vikinek!
-Hol vagytok lányok? És én hol vagyok?-kérdezte Niall kómásan.
-Nem lehet igaz , hogy 5 órával ezelőtt nem bírtál felébredni!!!! -mondtam kicsit dühösen -Oké nem tehetsz róla.
-Ennyit szerettem volna mondani -mondta Louis szomorúan- Na megyek, mert holnap próbánk lesz és ugye már este van..
-Rendben. Szia Lou -mondtuk egyszerre Vikivel és utána letettem.


-Ez nem lehet igaz, nem is tudtunk elköszönni Niall-tól -kezdte az unokatestvérem, miközben elindultunk a reptér kijárata felé. A bőröndjeink, miatt nem akartunk busszal menni a vasútállomáshoz, ezért hívtunk egy taxit ami elvitt minket oda.Az út hosszan és csendesen telt, ugyanis egyikünk sem bírt megszólalni a meglepettség miatt egészen az állomásig.Utána mindkettőnkből egyszerre tört ki minden, amit sírás kísért.
-Bárcsak tovább maradhatnánk Londonban-mondtam könnyezve és összeszorult szívvel. Hogy miért akartam tovább maradni? Nos, ennek több oka is van. Az egyik: Liammel akartam maradni, mert vele érzem jól magam és, hát egyszerűen szeretem.Erre nincs jó magyarázatom. A másik oka az, hogy így még el is tudtunk volna köszönni a mi kis ír manónktól.
-Igen. Én is maradni szerettem volna. Akkor talán nem kell sza…-kezdte Viki, de én közbevágtam, mert látszott rajta, hogy nem meri és nem is akarja kimondani amit akart.
-Nem kell kimondani. Harry még mindig szeret és ezért nem kell magadat okolni. Csak fura lesz, mert annyira összeillettetek. Ráadásul ahogy megvédted az örült rajongó elől. Én nem tudom, hogy megmertem-e volna tenni.
Eközben felszálltunk a vonatra és leültünk egy kétszemélyes ülésre. Még mindig nagyban beszélgettünk amikor egy kalauz jött ellenőrizni a jegyeinket. A táskánkba nyúltunk és csodálkozva néztuk, hogy a jegyünk nincs benne.
-A jegyeiket!-mondta mogorván a kalauz.
-Öhm..Nem találjuk! Pedig emlékszünk, hogy itt volt!-kezdtem.
-Mondom a jegyeiket! Nem kifogást, hanem jegyeket!
-De kérem higgye el, hogy mi vettünk jegyet! Biztos valaki ellopta!- vetette fel Viki.
-Jegyek nélkül nem vihetjük tovább önöket. A következő megállónál le kell szállniuk! Felügyelni fogom önöket!
-De..de.-dadogtam össze-vissza.
-Ez nem lehet igaz! Biztosan ellopták! Tisztán emlékszem, hogy idetettem-mutatott a táskája kis rekeszébe.
-De ha kitesznek minket, akkor hogy megyünk tovább?-ilyeneken gondolkoztunk, mikor nagy sikítás ütötte meg a fülünket. Hátrafordultunk és láttuk ahogy egy kislány fut felénk.
-ÁÁÁÁ Petra és Viki!!-kiáltotta, majd odajött hozzánk és folytatta- Kérhetek egy autogramot?
-Persze! de miért is?-kérdezte az unokatesóm.
-Hát ti vagytok Liam és Harry barátnője, nem?
-De, félig-meddig-mondtam, majd Vikire néztem aki szomorúan a földet bámulta.A kislány nagyon szeretett volna aláírást, ezért kapott is, de még egy képet is akart.
-Na, rendben! Mi folyik itt? Miért osztogatnak aláírást?-kérdezte a kalauz.
-Hiszen a bácsi nem ismeri őket?Ő itt Liam Payne barátnője -mutatott rám- Ő pedig Harry styles barátnője-folytatta a kislány, de ekkorra már Vikire mutatott, aki még mindig a földet bámulta.
-Várjunk csak. Harry és Liam a One Directionból?-meredt ránk a “bácsi” döbbenten.
-Igen-mondtam félve.
-Hiszen az unokahúgom nagy rajongójuk! Kaphatok esetleg egy aláírást és egy közös képet?És felejtsék el amit mondtam! elvisszük önöket ameddig csak akarják!
-Köszönjük- mondta Viki, majd aláírtunk neki egy papírt és csináltunk is egy közös képet.A vaku villanására az összes utas felfigyelt, aki eddig esetleg nem látott minket, ezért mindenki fel is ismert. Az út autogramok írásával és fotózkodással telt, ami kicsit megviselte Vikit. Végig arra gondolhatott, hogy hazudik, mert Harryvel épp szüneteltetik a kapcsolatukat.
*
Csak hajnalban értünk haza. Annyira nagy szerencsénk van, hogy a házunk egymás mellett van,mert így egyikünknek sem kellett elkísérnie a másikat messzebbre. A szobám ablaka pont a Vikiéhez esik, szóval bármikor tudunk beszélni, mint most is. Amikor beléptem a házba anyu és apu boldogan fogadott. Már elfogadták a “barátom egy popsztár ” helyzetet, szóval most minden rendben van. Mikor már mindketten megölelgettek, felküldtek a szobámba aludni, mert elég régen keltem már.Persze nekem eszemben sem volt elaludni, inkább Vikivel beszélgettünk az ablakban és csak reggel 6-kor bírtam álomba esni.

VIKI SZEMSZÖGE:
Már az ajtóban álltam. Otthon édes otthon. Gondoltam magamban. Várjunk? Mégsem!! Ez az a hely amiatt szakítanom kellett életem szerelmével. Miért is kéne örülnöm, hogy itt vagyok? Az ablakból semmit nem láttam. Szóval a szüleim alszanak. Nagyon jó. Hazajövök és horkolással üdvözölnek. Teljesen normálisan kinyitottam az ajtót majd hangosan be csaptam magam mögött had ébredjenek fel.
-MEGLEPETÉÉÉÉS!!!!!!!!! -kiáltották mikor feloltottam a villanyt az előszobában.
-Hipp-hipp hurrá hazajöttem!! -vágtam egy gúnyos mosolyt majd a csomagjaimmal együtt otthagytam a ˝vendég˝ sereget.Felmentem a szobámba majd ott is becsaptam az ajtót.Levágtam a bőröndjeimet az ágyamra, majd elkezdtem pakolászni. Alig lehettem bent pár perce, kopogtak.
-Nincs itt senki -válaszoltam
-Kislányom.Kérlek szépen engedj be. Beszélgessünk! -hallottam anyám hangját az ajtó másik oldaláról.
-Gyere.
-Mi a baj? Miért vagy ilyen? Nem is köszöntél a nagymamádnak. Pedig direkt ideutazott.
-Az a bajom, hogy itt vagyok.
-De miért?
-Hagyjál békén kérlek. Nem fogok róla beszélni.
Kiment. Bezártam az ajtót és odamentem az ablakomhoz. Fogtam egy pálcát és átkopogtattam a szomszéd ház ablakához. A redőny felcsapódott és Petrát láttam meg. Megkértem, hogy várjon amíg lezuhanyzok. Miután végeztem még hajnalig beszélgettünk.
*
Már egy hónapja itthon vagyunk. Harry-vel egyszer sem beszéltem de egy este megnéztem a Twitcam-jét. Kérdeztem is tőle, hogy mi van a barátnőddel. Persze álnéven. Mikor elfogadta a kérdésem és elolvasta az arca elkomorult és elköszönt mindenkitől. De remélem tudja, hogy ez jobb így neki.Szüleimmel nem vagyok hajlandó beszélni. A suli is elkezdődött. Persze mindenki tudja, hogy Harry Styles barátnője vagyok….vagy inkább voltam. Aztán felismernek. Online írogatnak nekem. Egyszerűen nem tudok élni. Ma is egy ilyen nap volt. A pénteki órarendem elég laza lett. Csak 8 órám van. Egész nap nem figyeltem az órákon inkább gondolkodtam és meghoztam egy döntést. Suli után hazamentem levágtam a táskám a földre vettem ki pénzt a pénztárcámból majd át kopogtam Petrához.
-Petra gyere le! Elmegyünk sétálni -mondtam neki mire csak bólintott és elment. Én lent csak elordítottam magam hogy elmentem és ne várjanak hamar.A ház előtt találkoztunk és elkezdtünk sétálni. – Elkísérsz a fodrászhoz? -kérdeztem
-Miért?
-Szeretnék időpontot kérni tőle.
-De hogyhogy levágatod a hajad?
-Ki beszélt itt vágatásról? Egészen mást akarok.
-Hát rendben, te tudod.
-És lesz még egy kitérőnk előtte. -Értetlenül nézett rám de én csak mentem és ő jött velem. Egy 10 perce sétáltunk mire megérkeztünk a helyre ahova jönni akartam. Petra tátott szájjal bámult rám mikor rájött, hogy hova megyek.
-Ez komoly? Ezért kellett eljönnöm?
-Nem csak nem szeretném egyedül csinálni. -válaszoltam majd besétáltunk a helységbe
-Sziasztok! Miben segíthetek? -kérdezte egy agyon tetkózott kopasz csávó.
-Helló! Egy orrpiercinget szeretnék.
-Rendben. És mekkorát?
-Öhm.. elsőnek egy kicsit.
-Oké. Ilyen köves jó lesz? -kérdezte
-Igen persze. És ez mennyi lesz?
-Hmm csak azért mert igen normális kiscsajok vagytok 5000Ft. – Beültetett a székbe majd elég gyorsan belőtte nekem az orrpiercinget.
-Köszönöm szépen. És itt a pénz. Sziasztok! -köszöntem el a többi eladótól is.
-Most már meg sem merem kérdezni miért mész fodrászhoz. -mondta Petra
-Tudod már nagyon elegem van abból hogy minden második sarkon leszólítanak, hogy ˝Nézd! Az ott Harry Styles barátnője. Menjünk oda és kérjünk autógramot!˝ . Nem akarom, hogy felismerjenek. Nem akarom, hogy tudják ki vagyok. Érted? Egyszerűen ahányszor alá kell írnom egy papírt vagy szalvétát eszembe jut, hogy ott van Harry akit szeretek és nem lehetek vele. Ki tudja mit csinál. Az is lehet, hogy most pont azzal a csajjal van akit megtéptem. Nem akarok emlékezni erre a nyárra mert fáj. Nagyon fáj. -kiadtam magamból mindent és egy kicsit meg könnyebbült a szívem is. De rögtön a sírás is elkapott. Megálltunk és Petra megölelt én meg a vállán sírtam mint valami kisgyerek.
-Amúgy megjöttünk. -erőltettem mosolyt az arcomra. Bementünk a fodrászhoz és kértem időpontot. Mondta a csaj, hogy akár most is megcsinálja a hajam mert van szabad két órája. Itt is beültem a székbe majd elmondtam milyen hajat szeretnék. Egész végig bólogatott majd azt is mondtam, hogy szeretném ha meglepetés lenne nekem is meg Petrának is. A tükröket letakarta meg Petrának valami fekete szemre való izét adott hogy ne lásson. Ténylegesen két óra alatt kész lett a hajam. Az uncsitesóm levette az az izét mi meg leszedtük a tükrökről a fekete törülközőket. Pontosan olyan lett a hajam mint amilyennek akartam. Így biztos nem fognak már megismerni. Még barátnőmnek is tetszett.
Itt is kifizettük a fodrászt majd Petra felvetette azt az ötletet, hogy aludjak nála. Felhívtam apámat és mondtam neki, hogy ma nem alszok otthon, mert Petránál leszek. Éppen odaértünk hozzájuk amikor cmegcsörrent a telefonja.
-Liam az. Skype-olunk…ha nem baj.
-Nem baj. Én is szeretnék majd vele beszélni. -mondtam neki hiszen Én nem is beszéltem vele azóta mióta hazajöttünk.Felmentünk a szobába majd bekapcsoltuk a laptopot. Letelepedtünk ez ágyra majd vártuk Liam hívását. Nem kellett sokáig várnunk már láttuk is a képernyőn. Mosolygott köszönt Petrának majd öszehúzott szemöldökkel meredt a képernyőre. Gondolom észrevett.
-Petra. Ő kicsoda? -kérdezte. Barátnőm rámnézett majd csak bólintottam, hogy neki elmondhatja.
-Liam…..Ö Viki.
-Viki?? Mi van a hajaddal? És az ott egy orrpiercing? Mi történt veled?
-Szia Liam. Igen én vagyok. És nem igazán szeretném kifejteni.
-Hát rendben de ne szomorkodjunk. Beszélgessünk vidámabb témákról. -mondta. 20 perce beszélgettünk. Pontosabban Petra és Liam. És meg csak néztem a képernyőt. Egyszer csak ajtónyitódást hallottunk mire rómeó felkapta a fejét majd rémült arccal nézett vissza rám. És igen. Nem kellett 2 másodperc sem, mert megtudtam miért. Ott állt Harry egy…..egy lánnyal akit csókolgatott. Észrevette Liam-et lepacsiztak majd meglátott minket. Köszönt Petrának majd ez volt a következő mondata:
-Ez meg ki?
Már eddig is sírtam de most még jobban. Már bőgve rohantam ki unokatesómék házából valahova az utcára. Nem tudtam merre megyek csak futottam és futottam.
PETRA SZEMSZÖGE:
-Vikii! -kiáltottam a barátnőm után, de addigra ő kirohant a szobámból.
-Viki is ott van?-kérdezte Harry meglepetten.
-Ő rohant most ki.
-Mi?! Az Viki volt? Mi történt vele?
-Rendben. Elmondom, de csak egyszer!-kezdtem- Elment fodrászhoz, mert nagyon unta, hogy mindenki felismeri és mindenki autogramot és fényképet kér. Elege volt abból, hogy nem tudott élni, ezért külsőt váltott. Ma délután elkísértem és csináltatott egy orrpiercinget, utána pedig elment a fodrászhoz is.
-De ez.. ez miattam van! -fakadt ki Harry-ből.
-Nagyon utálta, hogy a rajongók emlékeztették arra, hogy nem lehet veled, mert még nagyon szeret-mondtam, majd egy nagy könnycsepp csordult végig az arcomon, miközben Liamre néztem. Igen én sem lehetek vele.
-De miért nem hívott fel? Én sem tudtam elérni!
-A szülei eltiltották tőled, mert azt gondolják, hogy a baleset is miattatok van. Új telefonszámot kapott, amit csak a szülei és én tudok.Bocsi, most megyek és megkeresem! Sziasztok!-köszöntem el tőlük és utána kinyomtam a gépem, de még hallottam, hogy Harry elküldi a csajt.Nem is baj.Megkérdeztem anyuékat, hogy látták-e hogy hová ment Viki, de csak azt mondták, hogy kirohant az utcára.
-Jaj, ne!Hová mehetett?-kérdeztem inkább magamtól,mint a szüleimtől és kifutottam a ház elé. Megnéztem az udvaron, de nem volt ott, ezért kifutottam az utca közepére és elkiáltottam magam:
-Viki!!