2013. február 17., vasárnap

I.Kötet 26. Fejezet~Mit mondtál?

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn hozzuk az új részt, de sajnos nem nagyon tudtuk írni. Egyszerűen nem jött az ihlet, de most már sikerült befejezni. :) Ismételten, ha találtok benne helyesírási hibát, akkor ne vegyétek figyelembe :) Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást!
xx Viki és Petra

 PETRA SZEMSZÖGE:

"Talán 1 óráig még ezt énekeltük. Pont a dal közepén tartottunk amikor valaki bejött.
-Lányok.......-hallottam meg Zayn hangját."


-Ö, szia! Milyen volt a buli?-kérdezte Viki, majd felállt és megölelte a barátját.
-Jó, de a Give Your Heart A Break-et énekeltétek igaz?
-Igen, bár Viki egyedül sokkal jobb -keltem fel az ágyról.
-Ez nagyon jó volt! Nem is tudtam, hogy tehetségesek vagytok!
-Én sem -nevetett fel az unokatesóm mellőle.
-Amúgy mennyi az idő, hogy már megjöttetek? Vagy csak te jöttél?-kérdeztem.
-Már éjjel fél 1 van. Húha, mióta zenélgettek ti?Ja, és a többiek mindjárt itt vannak, de a még lent kicsit beszélgetnek pár vendéggel, akik hazakísértek minket.
-Oké, akkor megvárom Liamet a szobájában. Vagyis, előtte megkeresem a szobáját és akkor várom meg-mondtam, mire mindketten felnevettek és utánam kiabálták, hogy csak a szomszédszobába kell mennem.
Benyitottam és egy nagy franciaágyat láttam meg, aminek egyszerűen nem bírtam ellenállni. Ráugrottam az ágyra, ami visszadobott és ezzel játszottam, addig amíg valaki be nem nyitott.
-Rossz az ágy? Nekem nem tűnt fel-nézett rám furán Liam.
-Öö, nem csak szeretem a franciaágyakat-oké, ez volt a legbénább magyarázat az egész Földön. Komolyan, van olyan aki rajong a franciaágyakért? Biztosan nincs! Én totál hülye vagyok.
-Erre reagáljak normálisan?-kérdezte nevetve.
-Á, tudom, hogy hülye vagyok. És milyen volt a buli?
-Jobb lett volna, ha ott van még két személy.
-Tudod, hogy nem hagytam volna Vikit magára.
-Persze, hiszen szinte testvérek vagytok. Mindent tudtok egymásról.
-Ez igaz. Na, de csak történt valami izgalmas azon a bulin!
-Hát, Harry kicsit részeg lett, de ezen kívül semmi sem volt.
-És a "kicsit részeg lett" alatt azt érted, hogy nagyon?
-Öhm..Igen-mondta nevetve.
Ezután, az este további részében beszámolt Harry beszólásairól, mint például amikor Paul szólt neki:
"Te részeg vagy!" , mire Harry így felelt: "Nem, én Harry vagyok!". Elvileg ezen röhögtek a legtöbbet, de Harry ittas állapotban, nem tudom, hogy mire képes. Én is majd' megfulladtam a röhögéstől, de biztosan volt még pár ilyen beszólása.
Miután már sírtam és nevettem egyszerre, letusoltam és bedőltem az ágyba, mert hulla fáradt voltam. Liam is nemsokára odajött mellém, majd még beszélgettünk és elaludtam úgy, hogy ő átölel engem.

*

Reggel arra ébredtünk, hogy valaki dübörög az ajtón. Félkómásan kikeltem az ágyból és kinyitottam. Harry, Eszter, Louis és Niall volt.
-Haladjatok, mert azt mondták a konyhán, hogy nem hozzák fel a kaját és ha nem akarunk úgy enni, hogy közben mindenki fotóz, akkor korán kell mennünk!-mondta a répafiú.
-Jó, de még 5 perc!-csaptam vissza az ajtót és visszadőltem az ágyba Liam mellé, aki már szintén fel volt. Pár másodpercen belül újra kopogtak.
-JÓ, MEGYÜNK MÁR!-kiabáltam. Gyorsan kirángattam Liamet az ágyból, majd a fürdőszobában átöltöztem, majd a barátom is és már mentünk is ki a szobából.
-Na végre, hogy kijöttetek! Majd éhen halok!-nyavalygott Niall. A lift felé vettük az irányt, majd egy kis cetli fogadott a lifeten: " Nem működik, kérjük használják a lépcsőt".
Remek akkor mehetünk a lépcsőn. Tudom, hogy ez ilyen nagyon lustán hangzik, de már megszoktam a liftet. Gyorsan leosontunk a lépcsőn és elfutottunk az ebédlőig, mert nem akartuk, hogy bárki is meglásson az ott dolgozókon kívül. Szerencsére még mindenki aludt, mert senkinek sem jut eszébe hajnali 4 órakorreggelezni, csak nekünk.
Svédasztalos reggeli volt, ezért mindenből ettünk egy kicsit, bár szerintem Niall-t nem kellett volna ennyi kaja közé engedni, mert szinte mindent felzabált, ami után nagyon megfájdult a hasa. Miután majdnem megettük az összes ételt, felmentünk a szobánkba, pihentünk egy kicsit, majd Louisnak támadt egy ötlete.
-Srácok, mi lenne, ha elmennénk egy műjégpályára? Olyan régen koriztam már és le tudnánk mozogni ezt a sok kaját!
-Ez mind szép és jó, de nem tudok korizni-mondtam.
-Majd mi megtanítunk!-mondta Lou-Na, mire várunk még? Induljunk!
-Rendben, szólok Paulnak, hogy segítsen kijutni, mert a kijáratot biztosan megint elállták-kapta elő Liam a telefonját. Miután mindent lerendezett Paullal, el kezdtünk készülődni, majd fél óra múlva el is indultunk. A kapunál ugyan egy darabig még várnunk kellett, de aránylag hamar sikerült kijutnunk. Beszálltunk a fiúk kisbuszába, ami elvitt minket a műjégpályára.A pálya egy stadionszerű épületben volt. Megvettük a jegyünket és mivel senkinek sem volt itt korcsolyája, béreltünk magunknak. Amikor az öltözőben felkínlódtam magamra, egyből le is akartam venni, de a többiek nem engedték. Nagyon kényelmetlen és szokatlan volt. Egyszerűen magas volt és egyensúlyozni kellett rajta ami borzasztó volt. Először rá sem akartam menni a jégre, de a többiek szó szerint berángattak.
-Gyere már, jó lesz!-biztatott Eszter, aki utána Harry-vel kézen fogva el is ment. Nem is tudtam, hogy Eszter tud korcsolyázni. Egész jól ment Harry-nek is, szóval ő is biztosan volt már jégen.
Zayn és Viki is boldogult, úgy ahogy Niall és Louis is. Engem Liam próbált elhúzni a korláttól, de én meg sem akartam moccanni.
-Korizni jöttél vagy csak álldogálni?-kérdezte a barátom- Gyere, ne félj!-amikor ezt kimondta olyan biztatóan mondta, hogy eszem ágában sem volt ott maradni. Végül is miért ne bíznék benne?
-Ugye tudod, hogy nagyon félek attól, hogy elesek?
-Nyugi, nem fáj annyira, mint hiszed.
-Jó-mondtam, majd megfogtam Liam kezét és elindultunk. Nem volt annyira félelmetes, mert ő volt mellettem és éreztem, hogy vigyáz rám.


Már egy ideje gyakorolhattunk, amikor Louis egyszer csak felordított, mire mindenki odanézett. Kiderült, hogy csak felesett, mert a következő pillanatban már majd' megpukkadt a nevetéstől, de utána észrevette mögöttünk valamit, ezért abbahagyta a nevetést. Mi is érzékeltük, hogy valami nincs rendben, ezért hátrafordultunk, ahol az unokatesóm a jégen feküdt, mellette pedig Zayn térdelt és próbálta Vikit felemelni, hogy kivigye. Harry és Liam is megindult, hogy segítsenek Zayn-nek, én meg ledermedve álltam a pálya közepén. Kiderült, hogy amikor Louis felordított Viki hirtelen megijedt és hátra akart fordulni, hogy megnézze mi történt, de közben felesett. Amikor magamhoz tértem már csak én voltam a pályán, ezért gyorsan kibotorkáltam. Az öltözőben volt mindenki, ahol Viki az egyik padon volt, Zayn közvetlenül mellette kezében telefonnal. Ha jól hallottam a mentőket hívta, de nem figyeltem, mert egyből az unokatesóm mellé mentem. Ahogy rá néztem megláttam az arcán egy kis heget, amitől egyszerűen előtört belőlem a sírás. Viszont nem csak én küszködtem a könnyeimmel, hanem Zayn is, aki még a mentőst is könnyezve értesített. Szerencsére sürgősségi autóval ki is jöttek az orvosok akik be is vitték a barátnőmet a kórházba.
Utálok a váróban ülni. Már ültem itt egy párszor és akkor is nagyon ideges voltam. Liam mellettem ült, aki mellett Zayn foglalt helyet. Viki barátja mellet Niall, mellette pedig Louis,Harry és Eszter ült.
Zayn-en is láttam, hogy nagyon ideges, mert már az ujjait ropogtatta és az ajkát harapdálta.
-Zayn, nyugi már! Megőrülök attól, hogy itt ropogtatod az ujjadat!-szólt rá Harry.
-Bocsánat, hogy aggódom a barátnőmért!-felelte Zayn, mire mindenki szeme elkerekedett.
-Hogy kid miatt aggódsz?-kérdezte Hazza meglepetten, mire én lesütöttem a szememet.

2013. február 10., vasárnap

I.Kötet ~25.Fejezet~ Rejtett tehetség

Hali. Tudom sokára hoztam a részt de nem igazán volt időm :( Lehet e miatt is lett ilyen rövid :/ sajnálom :( Azért remélem majd tetszik.
                                                                            XxViki 


˝ -Nem tudom. Mindegy is, menjünk vissza a többiekhez!-mondta, majd kisétáltunk a nappaliba, ahol elkerekedett szemmel néztem Harryre és Eszterre, akik éppen csókolóztak.
-Mi a franc?-kérdezte Viki, majd felém fordult, de én csak elhúztam a számat. ˝

VIKI SZEMSZÖGE:

-Te erről tudtál? -mutattam az éppen egymás szájában matató Eszterre és Harry-re. - TUDTAD? -ordítottam Petrával. Erre Harry-ék elváltak egymásról és ilyedten néztek rám. Hirtelen a szememből előtörtek a könnyek. Hihetetlenül szarul esett. Ki tudja mióta vannak együtt? Végignéztem mindenkin. -Ki tudta még? -kiáltottam el magam. Mindenki lesütötte a szemét. Nem mertek rám nézni. Könnyeim patakban folytak. -Zayn. Te is? -kérdeztem sírva és megrogyva elhaló hangon. A földet pásztázta. - Köszönöm, hogy hónapokig átvertetek. Kösz Petra. Nagyon köszönöm. -mondtam majd kirohantam az ajtón azt becsapva magam után.

PETRA SZEMSZÖGE:

-Gratulálok. Nem bírtátok ki, hogy ne essetek egymásnak ugye? -kérdeztem Eszteréktől.
-Utánna megyek.- mondta Zayn.
-Nem! Én megyek. -mondtam és Viki után rohantam.

VIKI SZEMSZÖGE:

 Amikor kiléptem az ajtón minden előtört belőlem. Bent sem tudtam tartani magam, de itt már az is előtört belőlem amit sikerült visszafolytanom. Nem vártam a liftre inkább lerohantam a lépcsön. De a kanyarban megcsúsztam és levágódtam a lépcső aljába. A nadrágom elszakadt és a térdem is vérzett. Neházkesen feláltam és kirohantam az épületből. Nem olyan messze volt egy kis park. Oda rohantam. Megkerestem a legnagyobb fát és annak a tövébe leültem. Lábaimat felhúztam magam elé. A seb a térdemen semmi nem volt ahhoz képest amit éreztem. Mindenki átvert. Az unokatestvérem. A szerelmem, és a barátaim. Ki tudja mióta. És ekkor ugrott be. Amikor Eszter ment el az én jegyemmel a novemberi koncertjükre. Csak is akkor találkozhattak. És Én még ennek a cafkának küldtem repjegyet. És, imért nem mondták el? Ha azt hitték úgy jobb lesz óriásit tévedtek. És Petra. Egy szót sem szólt semmiről.
Fájós térdem leengedtem a másikra pedig homlokom támasztottam. Lehet, hogy már nem vagyok szerelmes Harry-be, de attól még rohadt rosszul esik, hogy átvertek. Csak ezen járt a fejem és azon, hogy ha most nem küldök Eszternek jegyet akkor mikor is derült volna ki? Talán az esküvő előtt elmondják?
-Viki? -hallottam Petra hangját mellőlem. -Jól vagy? -kérdezte nagyon szomorú hangon.
-Igen persze. Semmi bajom. -takartam el szemeim.
-De hisz vérzik a lábad. Mi történt?
-Ugyan mi? -kaptam fel a tekintetem. -Az, hogy hónapokig titkoltátok. Inkább hazudtatok. Mindenki átvert. -mondtam.
-Nem akartunk neked rosszat. Pont az ellenkezője.
-És mikor jöttek össze? Novemberbe? -Barátnőm csak lesütötte szemeit. -Szóval igen. -nyeltem nagyot.
-Sajnálom.
-Hidd el Én is. -mondtam majd nagy nehezen felálltam és elindultam.
-Hova mész? -szaladt utánnam.
-Nem tudom.
-Gyere menjünk vissza a hotelba. - tanácsolta
-Nem.
-De vérzik a lábad és nem kéne, hogy elfertőzödjön. Gyere. -nyújtotta kezét felém.Megfogtam majd karom átrakta vállain. Így segített menni. 10 perc alatt vissza is értünk a Hotelhoz. Lassan, de annál biztosabban mentünk fel az emeletre. Nehézkesen, de eljutottunk az ajtóig. Petra kinyitotta előttem majd besétáltam. A kanapén ott ült Eszter szorosan Harry mellett és a kezük össze volt kulcsolva. Niall sokkolt volt. Liam Petrához futott. Zayn pedig idegesen magyarázott valamit a többieknek. Arra figyelt fel, hogy Eszter ilyedten néz rám. Összekulcsot kezeire pillantottam majd eleresztettem egy ˝Chh˝-t és megforgattam szemeim. Szerelmem aggódóan nézett rám majd végig pásztázott a tekintetével. Mikor meglátta térdemet szemei tágra nyíltak és rögtön oda jött hozzám.
-Jól vagy? -kérdezte suttogva.
-Hát ahhoz képest már jól. -néztem szemeibe.
-Gyere. -húzott volna maga utánn de nem hagytam magam.
-Most nézd meg. Itt szorongatlya a kezét. Szánalmas. -Mondtam hátrafordulva Petrának miközben Eszterre mutattam.
-Na azért nem kéne így beszélned. -szólt rám Harry.
- Pofádlapos! Te csak maradjál csendben és húzd meg magad és addig örülj még Zayn fog. -kaptam a fejem a göndör fejű felé.
-Figyelj. Azért ez tényleg nem kéne. Mit képzelsz ki vagy Te, hogy így beszélsz velünk? -förmedt rám Eszter.
-TUDOD KI VAGYOK? Ne, hogy már neked álljon felljebb!! Az én koncert jegyemmel mentél el arra a koncertre! Megköszönted egyszer is? NEM! -kiáltottam el magam. -Én küldtem neked repjegyet!! Nem Harry. ÉRTED? Megtehettem volna, hogy neked nem küldök mivel csak Petra a barátnőm. De nem tettem, mert tudtam, hogy Te is a barátnője vagy! -Rántottam ki karom Zayn kezei közül.  -NEKEM KÖSZÖNHETED AZ, HOGY ITT VAGY. És megköszönted? NEM!! Szerinted nekem milyen érzés? És még van bőr a képeden itt fogdosni a kezét. -böktem Harry felé. -Elegem van belőletek. -mondtam mindenkinek majd bementem a szobámba és azt bezártam. Hátra vetettem magam az ágyra. Nagyon ideges voltam. Valaki kopogott az ajtón.
-Akárki vagy nem akarok veled beszélni. Menj innen!!!! -mondtam hangosan, hogy az ajtó másik oldalán álló személy is hallja.
-Viki. Engedje be. -hallottam Zayn lágy hangját. -Tudom, hogy haragszol ránk, de engedj be.........Kérlek. -mondta. Nehézkesen de felálltam az ágyról és résnyire kinyitottam az ajtót. Mikor megbizonyosodtam, hogy senki sincs mögötte berántottam. Visszazártam az ajtót és leültem az ágyra.
-Mit akarsz? -kérdezte, de nem néztem a szemébe.
-Nem tudom miért haragszol. -guggolt le elém majd kezeivel megfogta gyengéden állam ás felemelte. Pont, hogy a szemébe nézzek.
-Talán azért, mert Te sem mondtad el, hogy mivan Harry-ék között! -mondtam szomorúan.
-Nem akartam, hogy Én legyek az aki elveszi a kedved. -tényleg érezhető volt a megbánás a hangjában. -Mert szeretlek. -suttogta és szenvedélyesen megcsókolt. Feljebb csúsztam az ágyon. Zayn jött velem. Szorosan megöleltem míg homlokunk egymásnak volt támasztva.
-Én is szeretlek.- súgtam vissza neki és egy apró, de annál többet mondó csókot leheltem ajkaira. Lefeküdt mellém és Én a fejem melkasára tettem. Hajamat a fülem mögé türte közben pedig fejemet puszilgatta.
-Akkor haragszol még? -kérdezte. Felemeltem fejem, hogy lássam az arcát.
-Nem. -pusziltam meg és vissza tettem a fejem a melkasára. De sajnos valaki megint kopogott. Zayn gyorsan felkelt az ágyról majd Én is kinyitottam az ajtót. Petra állt előttem.
-Bejöhetek vagy valamit megzavartam? -nézett a mögöttem álló fiúra.
-Gyere. -török ülésben leült az ágyra én meg vele szemben. -Bocsi. Nem akartam, hogy ilyen legyen az első napod. Nem akartam ennyire felkapni a vizet, de..... -nem tudtam mit mondani. Egyszerűen csak rosszul esett.
-Ez nem a te hibád. Lehet el kellett volna mondani. Akkor nem tartanánk itt. -mondta. -Amúgy Zayn. Gratulálok. -szerelmem szemi elkerekedtek majd nevetve nézett rám.
-Elmondtad?
-Amikor azt mondtam senkinek...akkor a legjobb barátnőm nem számított bele. -kacsintottam felé.
-Jó-jó. De Én inkább most kimegyek. Beszélgessetek csak. -mondta majd még adott egy gyors csókot és kiment.
-Olyan szép pár vagytok. Jól mutattok egymás mellett.
-Köszi.- válaszoltam. Még talán 2 óráig beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy jöttünk össze. Persze szórul szóra. Majd Ő is elmondta mi volt otthon még nem voltam otthon. Vagyis, hogy kb milyen most oda haza a helyzet. -Amúgy ma lesz Harry-nek a szülinapi bulija. Ha nem baj Én nem megyek. Eleszel majd te Eszterkével is ugye? -kérdeztem tőle.
-Dehogy is!!!! Nélküled nem megyek! Inkább maradjunk itt.
-Öhm oksi. Kimegyek csinálok kávét. Kérsz?
-Köszi nem, de megyek veled.-mondta és kimentünk a konyhába. Mikor a nappalin mentünk keresztül senkire sem néztem rá. Barátnőmmel megcsináltuk a kávém és vissza mentünk. De most helyet foglaltam a szobában ahol a többiek vannak.
-Viki. Petra. Nem készülődtök? Lassan indulunk. -szólt oda nekünk Louis.
-Nem. El sem megyek. -mondtam
-Hogy mi? De akkor Petra Te sem jössz?
-Öhm inkább itt maradok Vikivel.Ha nem nagy baj. -mondta és szomorúan pillantott Liam-re.
-De mondom, hogy Te menj el. Miatt ne maradj itt.
-Jól mondja. -szólt be Eszter amire csak egy szúrós pillantással válaszoltam jelzésképp, hogy maradjon csöndbe.
-Nem. Én itt maradok veled és kész.
-Oké oké. Jó szórakozást. -mondtam és bementem a szobámba. Petra még kint beszélgetett. Mikor elmentek bejött hozzám. -Öhm szeretnék mutatni valamit. Tudom, hogy nagyon rossz de igyekszem. -mondtam és előkerestem a gitárom. Eljátszottam és mellé énekeltem személyes kedvencemet a Give Your Heart A Break-et. Igazából nagyon szeretem ezt a dalt. És tudom, hogy Petra is ezért is féltem a reakciójától. Miután vége lett a dalnak kíváncsi szemekkel figyeltem unokatesóm.
-Ez...valami.....
-Tudom, tudom. Szar. -biggyesztettem le a szám.
-Nem. Ez eszméletlen jóó. -örültem, hogy neki tetszik. -De öhm....meg próbálhatnám Én is elékenelni?
-Ez kérdés? Persze!! -újra elkezdtem a dalt gitározni és unokatesómmal együtt énekeltünk. Nem is tudtam, hogy ennyire jó hangja van. -Nagyon ügyes vagy. És iszonyatosan jó a hangod is! -dicsértem meg.
-Köszi, de ez nem igaz...
-De hogy nem ! Megpróbáljuk mégegyszer?
-Perszeee. -örült az ötletemnek. Talán 1 óráig még ezt énekeltük. Pont a dal közepén tartottunk amikor valaki bejött.
-Lányok.......-hallottam meg Zayn hangját.

2013. február 1., péntek

I.Kötet ~24.Fejezet~ Irány az USA!

Sziasztok olvasók! Kitaláltunk egy nagy marhaságot, de ha nincs ellenetekre akkor Dopponereknek hívunk titeket:) Ha zavar akkor nyugodtan mondjátok meg:) Na szóval tudjuk kicsit későn hoztuk az új részt, de tanulnunk is kellet és Vikinek lett egy új oldala a(z) http://imcrazyandcrazylove.blogspot.hu/. amit remélem majd sokan fogtok olvasni:)Nekem is van , viszont azt nem fogom olyan gyakran frissíteni
wearefriendsboyfriendandgirlfriend.blogspot.hu/. Erről a részről csak annyit mondok, hogy elég eseménydús lesz, mert Petra és Eszter elmegy az Egyesült Államokba Viki után. Vajon Harry hogyan fogadja az exbarátnője és a barátnője együttlétét? Olvassátok el a fejezetet:)
xx Viki és Petra

Vikinek meg kellett ígérnem, hogy nem mondom el a szüleinek, hogy hová ment, de ez nehezebb, mint hittem.
 A szülei mindig engem kérdezgetnek és én mindig tagadom, hogy bármit is tudok. Hazugságban élni borzasztó. Nem oszthatom meg ezt senkivel, még a szüleimmel sem. Ha ők megtudnák, egyből elmondták Viki szüleinek és az csakis az én hibám lenne. Ráadásul akkor nem csak én lennék bajban, hanem ő is, mégpedig nagyon nagy bajban.
A barátnőm már lassan 2 hete elment New York-ba, azóta pedig már valahol Los Angeles környékén lehet. A fiúk turnéja elvileg hatalmas siker az Egyesült Államokban, aminek nagyon örültem, mert ki nem örülne annak, hogy a barátja ennyire sikeres? Persze mindig aggaszt, hogy bármelyik pillanatban történhet vele valami, én pedig nem lehetek ott. Meg persze a rajongóktól is féltem kicsit. Ez a távolsaág ami köztünk van megőrjít.

*

Ma reggel álmosan ébredtem, mert nem bírtam aludni. Egész éjszaka kattogott az agyam és legszívesebben fel sem keltem volna, ha nem csöngetnek.
Lerohantam pizsamában, nyuszis mamuszban és félkómás fejjel, felkaptam a pulcsimat és kinyitottam.
-Jó napot!-köszönt a postásunk- egy kis csomagja érkezett New York-ból. Kérem írja alá!-tolt elém egy átvételi papírt, amit aláírtam és a kezembe nyomta a kis csomagot-Viszlát!-köszönt, majd el is ment.  ki küldte.Becsuktam az ajtót. A csomagot a kezemben szorongattam, majd rávettem magamat, hogy megnézzem.

" Viktória Tonkin
         New York City

Petra Stewart
        Hungary "

Valahogy eddig soha nem gondolkoztam el azon, hogy Viki vezetékneve sem magyar. Nekem azért Stewart a vezetéknevem, mert a nagypapám amerikai volt, csak Magyarországra költözött és végül itt is házasodott meg Magdi mamával. Vikinek is pontosan ez az oka, csak eddig nem szúrta ki a szemem.Miközben ezen gondolkoztam, azon kaptam magamat, hogy az előszobában állok, kezemben a csomaggal." Hát én tiszta hülye vagyok!"-gondoltam magamba, miközben nyitottam ki a kis borítékot. Két repülőjegyet találtam benne, aminek először nagyon örültem, majd elgondolkoztam. Miért kell két jegy? Akkor ki jön még velem az Egyesült Államokba? Hirtelen megindulásból felkaptam a telefonomat és tárcsáztam az unokatesóm számát.
-Halló?
-Szia Vikiii!-köszöntem.
-Megkaptad a jegyeket?-tudakolta.
-Igen, pont erről szeretnék beszélni. Miért kell kettő jegy?
-Gondoltam a barátnőd, Eszter is szeretne jönni. Meg lehet, hogy vele jobban elengednének....-mondta és én lesütöttem a szemem. Mi fog történni, ha Eszter is kijön? Viki teljesen össze fog törni.
-Ó, akkor az ő nevében is köszönöm-mondtam elég magas hangon.
-Minden rendben? Olyankor beszélsz magas hangon, ha valami baj lesz!
-Nem minden rendben! Tényleg. Csak már nagyon várom az utazást-füllentettem.
-Oké. viszont most bocsi, de le kell tennem! Szia!-mondta, majd letette. Remek.
Rápillantottam a jegyemre, majd meglepődve láttam, hogy holnapra szól. Akkor hívhatom fel Esztert is. Újra felkaptam a telefonomat, majd tárcsáztam a számét.
-Szia! Nincs kedved holnap New Yorkba menni?-kérdetem röhögve, mert ez így nagyon hülyén hangzott.
-Szia! Várj, mi? Miért?
-Viki kint van, a fiúkkal és küldött jegyet neked és nekem is. Szóval megkérdezed?
-Perszee!!!-ugrált örömében.
-Rendben, majd akkor szólj, hogy jöhetsz-e. Izéé, szerinted mi lesz ha viki rájön, hogy te és Harry... Túl jó barátok vagytok?
-Nem tudom. Nagyon fog utálni?
- Szerintem.... fogalmam sincs-mondtam.
-Huhh, most félek. Viszont megyek és megkérdezem, bár úgy is elengednek. Azt állítják a szüleim, hogy így remekül tudok nyelvet tanulni. Holnap akkor hol találkozzunk? Az állomáson?-kérdezte.
-Igen, akkor az állomásnál 6-kor.
-Olyan korán?
-Igen, mert ki kell érnünk a reptérre már 10-re.
-Ó,rendben, szia!-köszönt el. Amikor letettem a telefonom, rájöttem, hogy ma van január 31. Két nap és itt van Harry szülinapja. Teljesen pánikba estem. Mit vegyek neki? Ő egy olyan jó nyakláncot vett, szóval én sem okozhatok csalódást. Mi lenne, ha adnék neki egy saját készítésű pólót? A pólóra egy cicát terveztem. Harry mindig is megőrült a cicákért, ezért egy viccnek teljesen jó lesz. Nem is kell, hogy hordja, de legalább tetsszen neki. Hirtelen felkeltem az ágyamról és a fiókom felé indultam, ahol a pólómatricát tartottam. Kinyomtattam a cicát egy ilyen papírra és elrohantam venni egy pólót. A boltban nagyon nagy sor volt, ezért vagy délig a pénztárnál vártam. Valahogy mindenki most akart vásárolni. Szabadnapot vettek ki a szülők vagy mi? Na mindegy. Fél egyre hazaértem, majd bekapcsoltam a vasalót és megcsináltam a pólót. A végeredmény jobb lett, mint hittem.
Miután megvoltam a pólóval, gyorsan bekészítettem a cuccomat, holnapra és úgy nem tudom, hogy mennyi időre.



Anyuék csak 6 órakor értek haza, szóval nekem még el kellett kéredzkednem.
-Egyedül? Holnap?-kérdezte apu.
-Nem, jönne Eszter is. Elvileg...
-Hát, nem szívesen teszem, de menjetek. De legközelebb légyszíves szólj hamarabb! És mikor fogsz hazajönni?
-Öhm.. Nem tudom. Akkor amikor Viki-mondtam, majd felrohantam a szobámba telefonálni Eszternek.
-Szia! Elengedtek?-kérdeztem aggódva.
-Szia! Persze! Anyuák nagyon örülnek, hogy gyakorolhatom az angol tudásom!
-Rendben. Akkor holnap 6-kor -tettem le.
*
Remekül aludtam. Nagyon boldog voltam, hogy utazhatok az Egyesült Államokba, Eszterrel. Újra láthatom Liamet is, és még Harry szülinapján is ott leszek. Bár attól nagyon rettegek, hogy kiderül Eszter és Harry viszonya. Ezeken gondolkoztam, miközben elköszöntem a szüleimtől és az állomás felé mentem. Eszter már ott volt és a vonat is már jött, szóval már indulhattunk is. Egész úton, nagyon jókat nevettünk és beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is egy pólót ad Harrynek, ami szintét macskás. Ez érdekes lesz, mert most már lesz neki kettő cicás pólója.
A repülőt még éppen elértük, de hamarabb indították, ezért csak beestünk a gépre, aho még éppen volt két ülőhely, amit el is foglaltunk. Itt folytattuk a beszélgetésünket és zenét is hallgattunk. Megmutattam neki a Little Mix-et és nagyon tetszett neki is. Azt hiszem, hogy a DNA lett az egyik kedvenc száma, mert egész úton azt hallgattuk.
Már nagyon álmos voltam, de tudtam, hogy nem aludhatok el, mert a repülőn nem túl szerencsés szunyókálni. Így viszont nagyon álmosan szálltam le a gépről, és ha ez még nem lenne elég, fotósok hada várt rám a repülőtér kijáratánál. Csináltak rengeteg képet rólam és Eszterről is, akinek ez még nagyon új volt, de én már nyár óta megszoktam.
A hotel előtt, ahol a többiek voltak, rengeteg ember, illetve rajongó ácsorgott. Alig bírtam bejutni, de szerencsére egy kis lökdösődéssel sikerült. Bent már egy ismerős arcot ismertem fel, ezért egyből odaléptem hozzá.
-Fill, maga mit keres itt?-néztem a nyáron fogadott gondnokunkra.
-Miss. Stewart? De régen láttam. Képzelje, ebben a szállodában kaptam állást.
-Remek. Vikit is látta már?-kérdeztem.
-Miss. Tonkin is itt van?
-Igen, csak kicsit megváltozott. nem haladt itt el egy barna hajú, kicsit emo-s lány?
-De! Miért?
-Ő volt Viki-mondtam, mire fél elképedt. Alig tért magához, de én azt nem vártam meg, hanem Eszterrel együtt elindultam az emeletre. Az első emeleten volt a fiúk szállása. Nem is kellett sokat keresgetni a szobájukat, mert egyből tudtuk, hogy ott vannak ahol a legnagyobb a zaj, vagyis a 12 számú szobában.
-Hahóóó! Szobapincér!-kopogtam be viccből.
-Nem kell takarítás!-hallottuk Harry hangját.
-De ingyen van! És van nálam egy hamburger!-mondtam..
-Ember, van nála kaja!-mondta Niall, majd hallatszott ahogy az ajtóhoz jön.
-Meglepetééééééééés!-kiáltottuk a barátnőmmel, majd megöleltem a szőkeséget.
-Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdezte Louis meglepetten.
-Miért nem örülsz?-kérdeztem tettetett szomorúsággal.
-Dehogynem örülök!-mondta, majd őt is megöleltem.Ahogy Liamhez értem, a nyakába ugrottam, majd hosszasan megcsókoltam.
-Nagyon hiányoztál-suttogta a fülembe.
-Nekem is!-mondtam, majd odamentem Harryhez.
-Hát kinek lesz holnap szülinapja?-kérdeztem.
-Nekem biztosan nem! Nem leszek én 19 éves meg ilyenek....-mondta nevetve, majd őt is átöleltem. Ahogy megláttam Vikit, egyből megöleltem, mert már elég régen láttam.
-Legközelebb szólj, mielőtt elszöknél!-mondtam.
-Rendben, de beszélhetnénk?-kérdezte, majd kiráncigált a konyhába.
-Még nem is köszöntem Zaynnek!-mondtam szomorúan.
-Rendben, de van valami amit el kell mondanom! De te ezt senkinek sem mondhatod el!
-Liamnek sem?
-Jó, de csak neki! Szóval...-kezdte.
-Igen?? Viki mondjad mááááááár!-kérleltem.
-Szóval.... Zayn és én..... járunk.
-Hogy mi? Ez komoly?-kerekedett el a szemem- Hiszen ez remek! Annyira összeilletek! Már a nyáron össze akartalak hozni vele, emlékszel?
-Igen, de akkor biztosan nem vagy rám mérges vagy valami?
-Miért lennék mérges?
-Nem tudom. Mindegy is, menjünk vissza a többiekhez!-mondta, majd kisétáltunk a nappaliba, ahol elkerekedett szemmel néztem Harryre és Eszterre, akik éppen csókolóztak.
-Mi a franc?-kérdezte Viki, majd felém fordult, de én csak elhúztam a számat.