Sziasztok! Megjött a 22.fejezet is! Tudjuk most kicsit hamarabb hoztuk, mint szoktuk, de az előző rész nem volt olyan eseménydús, ezért kicsit siettünk vele. Ha találtok benne helyesírási hibát, légyszíves ne haragudjatok érte, de siettünk:) Kommenteket elfogadunk, jöhet jó is rossz is, mert a rossz kritikák segítenek nekünk jó úton haladni.:) Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást!
xx Petra és Viki
Ma reggel izgatottan ébredtem, ugyanis ma van december 31. Ma reggel ér ide Liam a repülővel és körülbelül délre már itt is lesz a vonattal.Remélem a rajongók, hagyják rendesen utazni és nem kell végig autogramot osztogatnia.
Amúgy a karácsony remekül telt. Zayn küldött Vikinek egy pulcsit, aminek a hátára fel van írva, hogy Malik. Mit ne mondjak, Viki majd' kicsattant a boldogságtól. Én kaptam rengeteg ruhát a szüleimtől és pénzt is. Ó, és még mielőtt elfelejteném 24-én volt Louis szülinapja is. Sajnos csak telefonon tudtunk beszélni, de nagyon örült, hogy felhívtam és be kell vallanom, hogy én is örültem neki, mert elég közeli barátom. Na meg Eleanorral is nagyon jóba vagyok. Mindketten a közeli barátaimhoz tartoznak. Persze én nem gondoluk úgy erre, hogy "Úristen One Direction!", hanem egyszerűen ők a barátaim.
*
Körülbelül fél tizenkettőkor csöngettek az ajtón és én már le is rohantam kinyitni. Természetesen Liam jött és én egyből a nyakába ugrottam, eközben pedig kiestek a csomagjai a kezéből.
-Neked is szia!-köszönt mosolyogva, majd adott egy "rég láttalak" csókot.
-Te ideköltözöl?-néztem a sok csomagjaira, amik a földön hevertek- Mert én nem bánom, csak szólhattál volna.
-Á, nem, csak nem lesz már időm hazamenni, mert januárban már kezdődik a turnénk és New York-ba megyünk.
-Jaj, tudom a Take Me Home turné. Nagyon jó lett az album-mondtam mosolyogva, miközben segítettem behozni a cuccait.
-Tényleg tetszik?Melyik a kedvenc számod?
-Egyet találhatsz, de nem a Summer Love...
-Öhm... akkor a Summer Love?-nevetett fel.
-Wow, hogy találtad ki?
-Jaj, nagyon nehéz volt!-mondta nevetve, majd meglátta a szüleimet.
-Szia!-köszöntötte anyu angolul, majd Liam elképedve nézett rám.
-Igen, megtanult angolul......
-Ó, rendben, akkor Jó napot!-köszönt Liam.
-Apu, te nem köszönsz?-kérdeztem.
-Öhm.. köszönnék, ha tudnék angolul-mondta apu sajnálkozva.
-Köszönj magyarul, majd Liam meg köszön angolul. Az is köszönés.
-Rendben,akkor szia!-fogott kezet apu a barátommal. Miután túl voltunk a köszönéseken, felmentünk a szobámba és lepakoltuk Liam csomagjait.
-Na, hogy tetszik a szobám?
-Hát olyan rózsaszín és... lányos..
-Gondolom ennek az az oka, hogy lány vagyok.
-Jó jó nem is azért mondtam- nevetett fel, majd megpuszilta az arcomat-Olyannak vagy jó amilyen vagy.
-Na és mit szeretnél csinálni? Menjünk el sétálni, vagy esetleg nézzünk valamilyen filmet?
-Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk a Toy Story-t. el is hoztam az összes részt DVD-n.
-A Toy Story-t? Rendben bár még nem láttam-mondtam, majd Liamnek leesett az álla.
-Nem láttad a Toy Story-t? Ezt sürgősen be kell pótolnunk!-felelte és már tette is be a filmet a lejátszómba, majd felölt az ágyamra és elindította a filmet. Én leültem mellé, de inkább mindketten ledőltünk és fekve néztük végig az összes részét. Annyira nem volt rossz film, de kicsit úgy éreztem, hogy ezt kisebb koromban kellet volna megnéznem. Akkor biztosan a kedvencem lenne.
*
Mire megnéztük a TS összes részét, már fél 5 körül lehetett. Felültem és megkérdeztem Liamtől:
-Te nem vagy éhes?
-De egy kicsit.
-Rendben, rendelünk pizzát?-vetettem fel-Persze pepperónisat!-mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy azt szereti.
-Köszi. És Viki ma mikor fog átjönni?
-Majd 7 körül és akkor együtt kimegyünk a Dobó térre, rendben?
-Oké.
Ezután megrendeltem a pizzát és egy negyed óra múlva meg is jött. Szinte pár perc alatt elfogyasztottuk, közben pedig beszélgettünk, szinte mindenről. Arról, hogy milyen rossz volt, amikor külön voltunk, vagy hogy a pepperónit ki találta fel. Komolyan nem tudom, hogy hogyan kötöttünk ki ezen a kérdésen, de végül megvitattuk és úgy döntöttünk, hogy ezt nem kellett feltalálni, ez csak úgy van. Oké kicsit sem vagyunk hülyék. Melyik normális pár beszélget fél óráig a pepperóniról?
Háromnegyed hét körül csöngettek és én egyből tudtam, hogy az unokatesóm jött. Annyira örülök, hogy Szilveszterre elengedték a Dobó térre velünk. Nélküle nem lenne jó az új év, mert ezt mindigis vele ünnepeltem. Viszont annak szintén nagyon örülök, hogy Liam itt lehet.
-Szia!-nyitottam ki az ajtót-Készen állsz a szilveszterre?
-De még mennyire! Lesz rajtam kalap, hogy senki se ismerjen fel.
-Mi inkább csak kapucnit teszünk fel-mondtam neki.
-Rendben, akkor megyünk?
-Majd kicsit később, még fel kell öltöznünk. Addig viszont gyere be!
-Jaj, oké-mondta majd felviharzott a szobámba, én pedig utána mentem.
-Szia Liam!-köszöntötte Viki.
-Neked is szia! De rég láttalak!-mosolygott Liam majd köszöntötte egy öleléssel.
-De haladjatok, mert ha jól hallottam lesz zene is meg minden!-kérlelt tovább Viki.Felvettük a kabátunkat és egy meleg cipőt, és már indulhattunk is. Apu szerencsére elvitt minket kocsival, nem is azzal volt a baj, hogy hideg volt, mert szerintem elég kellemes volt az idő, hanem, hogy elég messze lakunk a Dobó tértől.
-Na akkor majd szóljatok és jövök értetek-állt meg apukám egy közeli parkolóban.
-Rendben, szia!-köszöntem el és már siettünk is be. A város közepén fekszik a tér, ami nagyon hangulatosan volt kidíszítve. Több helyen is igazi nagy tűzön sütöttek különböző ételeket, ezért nem is volt hideg, mert a tűz felmelegítette az egész teret. Szétszórva volt pár hangszóró, amelyből zene szólt és a legtöbb fiatal párokban vagy csoportokban táncolt. Néhány fa még ki is volt világítva.
-Na mit csináljunk?-kérdeztem.
-Iszunk egy forrócsokit?-kérdezte Liam, majd bólintottam és megindultam egy bódé felé.
-Jó napot! 3 forrócsokit kérek!-mondtam kapucniban és lehajtott fejjel, ami arra szolgált, hogy senki se lásson.Megkaptuk az italainkat és leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Nagyon-nagyon sokáig beszélgettünk, de közben vettünk enni is és evés közben sem fejeztük be az eszmecserét.
Fél 12 körül kicsit beálltunk táncolni, de azt hamar meguntuk, ezért inkább visszaültünk beszélgetni egészen éjfélig, ugyanis akkor beálltunk táncolni, majd pedig a visszaszámláláskor együtt néztük a tűzijátékot. Liam az egyik oldalamon Viki pedig a másikon. Azt hisze, hogy ha bármelyikőjük is hiányozna, akkor ez az este nem lenne az igazi. A tűzijáték után átöleltem mindkettőjüket és adtam a barátom szájára egy puszit.-Boldog Új évet!-öleltem át egyszerre mindkettejüket.
-Neked is!-mondta az unokatestvérem.
*
Ma van január 11. Az életem megint üres lett, mert Liam 5-én repült New York-ba. Reggel elaludtam,ezért délben keltem fel. Anyuék ugye már rég elmentek dolgozni, Már csak egyet nem értek, hogy Viki akkor miért nem jött tanulni? Minden hétköznap szokott jönni, akkor most hol van? Ezen gondolkoztam, miközben felöltöztem és megreggeliztem, amit inkább ebédelésnek hívnék. Fél egy körül aztán átcsengettem Vikiékhez, mert tudtam, hogy a szülei szabadnapot vettek ki, ezért valaki biztosan lesz otthon.
-Szia Petra! Sajnálom, de Viki elaludt-köszöntött az anyukája.
-Ó, rendben, akkor inkább pihenjen és majd visszajövök délután.Illetve-néztem az órámra- majd este felé.
Mivel Viki még aludt, nem tudtam mit csinálni, felnéztem egy kicsit a netre. Twitteren már 1 millió követőm volt és hát lehet, hogy ez kicsit hülyén hangzik, de örültem neki. Ez azt jelenti, hogy elfogadták Liammel a kapcsolatunkat. Igyekeztem mindenkit visszakövetni, de sajnos nem sikerült mind az 1 millió embert. Facebookon is lett elég sok ismerősnek jelölésem, de nem igazoltam egyet sem vissza, mivel senkit sem ismertem. Miután meguntam a közösségi oldalakat, egy kicsit nézelődtem a Youtube-on és rátaláltam a Little Mix Vevo csatornájára. Akaratlanul is rámentem az egyik videójukra és be kell, hogy valljam, nagyon tetszett. Nem is gondoltam, hogy Perrie-nek ennyire jó hangja van. Miközben ezeket nézegettem, rápillantottam az órámra, és az idő 6 körül járt.
Gondoltam, hogy Viki most már biztosan felkelt, ezért megint átcsöngettem, de az anyukája azt mondta, hogy még mindig alszik.
-De menj fel nyugodtan hozz, már ideje lesz felkelnie!
-Rendben, köszönöm-mondtam és már rohantam is fel a lépcsőn. Viki szobájába belépve sötétség fogadott, ezért a telefonom fényével próbáltam elkászálódni az ágyig, amin egy nagy kupacot láttam.Próbáltam ébresztgetni, de meg sem moccant, ezért lerántottam a takarót az ágyról. Kiderült, hogy ez a kupac egy párnakupac volt.
-Viki nincs az ágyában!-ordítottam, miközben lefutottam a lépcsőn és megálltam a szülei előtt.
-Micsoda?!
Gyorsan kövit! :D
VálaszTörlésIgyekszünk:) xx Petraaa
VálaszTörlés