I.kötet. 16.fejezet~Váratlan csomag

VIKI SZEMSZÖGE:
Vigasztaltam Petrát de úgy éreztem rajta már én nem segíthetek. Szorosan öleltem még mindig a nappaliba mikor elkezdett csörögni a telefonom.
-Hallo? -kérdeztem már teljesen közömbös flegma hangon.
-Azonnal gyere hazafele. Mit képzelsz Te? Ordibálsz, hogy nem leszel itthon majd telefonálsz, hogy a kis hippi barátnődnél alszol? Na azonnal jössz! Két percet kapsz.
-Mi vagy Te nekem, hogy parancsolgatsz?
-Az apád. -majd kinyomta a telefont.
-Petra….-kezdtem a mondandómba
-Menjél nyugodtan. Megértem. El leszek én. -mosolygott halványan. -De helyzet jelentést kérek.
-Rendben. Majd hívlak. Puszi. -megpusziltam majd rohantam haza….ami a szomszédban van. Petráék ajtaján kiléptem és halál nyugodtan mint egy csiga mentem a házunkhoz.Kinyitottam az ajtót majd becsaptam magam után.
-Megjöttem! Boldog vagy? -kérdeztem apámtól.
-Te meg ki vagy? -kérdezte. Ja igen el is felejtettem, hogy még nem látták az új hajam, meg a piercingem.
-A lányod…..sajnos -válaszoltam de a végét csak úgy hozzá fűztem miközben elfordítottam a fejem mintha nem is neki mondanám.
-Mi a szent **** van a fejeddel? Barbi!! Azonnal gyere le és nézd meg mit tett magával a gyereked.
-Mi történt? -sétált le anyukám a lépcsőn majd befordult a konyhába ahol éppen tartózkodtunk. -Jézus Szent Mária. Veled meg mi történt kicsim?
-Nem vagyok a kicsid és az az én dolgom, hogy mit teszek magammal.
-Hát pont nem. A mi lányunk vagy és engedélyt kell kérned.
-Ahha most a gyereked vagyok de amikor valami bajom van vagy szomorú vagyok csak oda szólsz anyának, hogy a gyerekednek baja van. Gratulálok szép apa vagy mondhatom. Még jó, hogy nincs testvérem, mert őt is tönkretennéd idegileg.
-Hogy merészeled? – már ordítottunk egymással. – Ez a nyár nagyon megártott neked. Főleg az a fiú. Jól tettük, hogy eltiltottunk tőle. Sőt az egész csürhétől. Ők tettek ilyenné.
-NEM! EZT CSAK IS TI TETTÉTEK VELEM. ÉRTED? TI ************EL AZ ÉLETEM. AMÍG KINT VOLTAM NEM VOLT SEMMI BAJOM! ELTILTOTTATOK HARRY-TŐL AMIKOR ROHADT JÓL TUDJÁTOK, HOGY Ő VOLT ÉLETEM SZERELME. ILYEN NEHÉZ VOLT ELFOGADNI, HOGY VALAHA IS BOLDOG VOLTAM? – kiadtam magamból mindent. A torkom már fájt az ordibálástól.
-Pfúúúú. Most azonnal felmész a szobádba és életed végéig szobafogátok kapsz. Csak is kizárólag iskolába mész. Oda is viszlek meg hozlak. -Mondta tetetett nyugodtsággal.
-Nem. -válaszoltam majd elindultam az ajtó felé, hogy elmegyek de visszahúzott.
-Maradsz. És most felmész a szobádba. Anyád veled megy elveszi a telefonod és a laptopod. -Innen nem volt tenni felmentem. Mindenem elvették. Az ablakom bezárták. Most, hogy beszélek Petrával? Egy kis idő után barátnőm felhúzta a redőnyt és értetlenül nézett rám. Én fogtam egy papírt és egy filcet majd ráírtam: ˝BEZÁRTAK˝ erre ezt a választ kaptam: ˝HÍVJ FEL˝ . Most komolyan ilyen hülyének néz? ˝SZOBA FOGSÁG?˝ láttam a következő papírt. Erre elkezdtem bólogatni. Láttam rajta nem érti így a fejemre mutattam. Leesett neki. Szuper. Hallottam, hogy mennek a szobám előtt így gyorsan intettem Petrának. Eldőltem ez ágyon de nem tetettem, hogy alszok.

-Kicsim. Bejöhetek? -kérdezte anyukám.
-Gyere anya.
-Úgy gondolom ezt oda adom. Valaki keres.
-Ki? -csodálkoztam
-Nem mondta, de nagyon szeretne veled beszélni. De gyorsan mert apád tervezi, hogy feljön és meglátogat.
-Oké.
-10 perc. Megpróbálom lefoglalni addig. -mondta ezt már inkább magának mert közben kiment. A telefon ott volt a kezemben és fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Így beleszóltam.
-Hallo? -váltottam stílust.
-Olyan a hangod mint régen. -egy szempillantás alatt kiesett a telefon a kezemből. A memória kártya a sim kártya minden kiesett a készülékből. Nem voltam képes felfogni, hogy felhívott. Egyáltalán honnan tudta a számom? Sírás keringetett ahogy visszagondoltam a múltra. Fájt. Nagyon. Egy könnycsepp is elhagyta a szemem mire felpofoztam magam. ˝Ez nem én vagyok. Folyton sírok és érzelmes vagyok. Ezt többet nem engedhetem meg magamnak, hogy ennyire elgyengüljek. A külsőm már meg van. A személyiségem kéne visszaállítani. ˝ Ezek a gondolatok jártak a fejemben míg elhatároztam a holnapi napom és azt, hogy ha már szobafogságban vagyok azt töltsem értelmes dolgokkal. Még előkerestem a gitárom amit még két éve kaptam a nagyimtól. Volt mindenem hozzá. Egy kis CD is amiről tanulni lehet. Előkészítettem mindent. Gyorsan összeszedtem a telefonom darabjait és eldugtam a párnám alá. Amióta csak van telefonom oda rakom. Ezek után átöltöztem pizsamára majd eldőltem és ténylegesen aludni kezdtem. Ekkor jött be apám.
-Rendben alszol. Jóét. -mondta és már ki is ment. 10 perc elteltével anyum beosont és elvette a telóm. Én csak bólintottam. Majd elég lassan tudtam elaludni.
*
Reggel van. Nyújtóztam egyet az ágyban. Felkeltem majd lementem a konyhába. Senki sehol csak egy papír fecni ezzel a szöveggel: ˝Este jövünk csak. Légy jó! Puszi: Anya˝ Nagyon jó. Szóval egész nap egyedül. Rögtön mentem a bejárati ajtóhoz. Zárva. Pótkulcs keresése. Nincs meg. Felmentem a szobámba és kezdtem keresni a saját kulcsom a táskámban de nincs. Hát ezt nem hiszem el. Leültem az ágyamra majd elővettem a gitárt a CD-vel amit beraktam egy magnóba. Próbálgattam és egész jól ment. Amennyire tudtam behangoltam és énekeltem is de csak annyira hogy én halljam. Már vagy két órája gitároztam azaz akkor már dél van. Félretettem a hangszert majd lementem ebédelni. Valami makaróni félét ettem és közben eszembe jutott a tegnap este. Megint kezdek gyenge lenni. Megráztam a fejem és elpakoltam magam után. A lépcsőn sétáltam felfelé amikor kopogtak. Kinéztem és a postás volt az.

-Vigye át a szomszédba! Én be vagyok zárva. -mondtam
-De miért? Ide küldték a csomagot.
-Mondtam, hogy be vagyok zárva és nem tudom átvenni. -bólintott majd átfordult a szomszédhoz azaz Petráékhoz.Semmi más nem történ egész nap. Még tanultam is egy kicsit..vagyis csak elolvastam és kész. Este a szüleim hazajöttek. Elmondtam nekik a napom. Bólintottak, hogy rendben.
-Apa. Legalább a telefonom visszakaphatnám?
-Miért? Indokold meg.
-Azért, mert rajtatok kívül senki nem tudja a számom. -itt anyára néztem. – Na kérlek legalább csak azt.
-Tomi szívem. Igaza van. Rajtunk kívül más nem tudja a számát csak Petra. De az ő segítsége viszont kell az érettségihez.
-Rendben. -kiment a konyhából majd visszajött a telómmal.
-Köszönöm. -mondtam majd felmentem a szobámba oda öltem az ablakhoz és elkezdtem hívni Petrát.
-Sziaaaa. -mondta
-Mitől vagy ilyen vidám? -kérdeztem
-A csomag amit neked küldtek…..pontosabban nekünk jött. Azaz neked és nekem.
-Mi? Mi van benne?
-Mivel nekem nem hinnéd el inkább megmutatom. – odaállt ős is az ablakhoz és az üvegnek nyomta a két papírt. Tényleg nem hittem a szememnek.
-De volt még itt valami. -mondta – ez a kis papír darab. -Mi a baj Viki?
-Tegnap este felhívott.
-Ki?
PETRA SZEMSZÖGE:
Amikor Vikit felhívta az apukája, sejtettem, hogy lesz egy-két szava az új külsejéhez, de , hogy ilyen szigorú szobafogságot fog kapni….. Felcsaptam a redőnyömet és az uncsitesóm bánatos arcát pillantottam meg. Mivel nem értettem, hogy miért szomorú, ezért egy papírra felírta, hogy bezárták. Az is kiderült, hogy elvették a telefonját. Egész éjszaka forgolódtam, mert egyszerűen nem bírtam aludni, de valamikor hajnal 2 körül csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőt meglátva, azonnal lecsaptam a telefonomat. Liam hívott. Miért kéne vele beszélnem? Mindet tudok amit kell.
Reggel/vagy is nekem a dél az reggel/ nagyon fáradtan ébredtem és egyből felhúztam a redőnyömet, hogy átlássak Vikihez. Láttam, hogy nincs a szobájában, ezért gondoltam, hogy biztosan ebédel. Én is gyorsan elfogyasztottam a ebédemet és benyomtam a laptopom, amikor csöngettek. remek, egyedül vagyok itthon, akkor ki lehet az?
-Nyitom!-ordítottam amikor éppen szaladtam le a lépcsőn.Amikor kinyitottam az ajtót a postás nézett rám.
-A szomszédban a lány, azt mondta, hogy ezt a csomagot hozzam ide, mert nem bírja átvenni-mondta, majd a kezembe nyomott egy kisebb csomagot és el is ment. Otthon elgondolkoztam, hogy kibontsam-e vagy ne, de végül kibontottam. Az ámulattól először le is sokkoltam, de valójában nagyon örültem. Pár perccel később megint megcsörrent a telefonom. Gondoltam megint Liam az, de nagy meglepetésemre Viki volt. Elmesélte, hogy visszakapta a telefonját, mire én elmondtam, hogy mit kaptunk, mert, hogy a csomagot közösen kaptuk. Az ámulattól alig fért a bőrébe.
-De ma hívott ő is.
-Ki?-kérdeztem, de sejtettem, hogy ki hívta, mert én adtam meg neki az új számát.