I.Kötet 29. Fejezet~Minden előről

MEGLEPETÉÉÉS ^^ Több mint egy hónap után visszatértem. Igaz nektek pá rész volt a történetben, de oka volt annak, hogy Petra írt és, hogy így lett írva. Azt nem részletezem mi, mert a lényeg: akárhogy is, de visszatértem. Ugyan is Én Február 10.-én írtam utoljára ide. De azóta nekem lett egy külön blogom amit egyedül írok. Ha érdekelne titeket: Vampire Forever And Ever
Amúgy remélem tetszeni fog amit írtam :) 

                                              XxViki

˝-Jó napot!-lépett be egy ápolónő- Khm..Szóval, meghoztam a teszt eredményeit ami azt mutatja, hogy Miss Tonkinnak amnéziája van.
-MI?!-kérdezte szinte üvöltve Harry-Az nem lehet!
-Tényleg sajnálom-mondta a nővér, majd pedig lerakta az asztalra a papírt amin az eredmények voltak, aztán kiment.
-Most már tényleg nem értek semmit! Mi folyik itt?-kérdezte Viki, mire mindenki ránézett.˝


 *VIKI SZEMSZÖGE*

Összesen tizenhat kíváncsiskodód szempár figyelt engem. Elvileg innen közeli barátom, sőt családtagom mégsem emlékszem semmire. Komolyan mondom nem tudom minek néznek, de ez így nagyon rossz vicc. Ahogy minden lélegzetvételem figyelték és idegesen járkáltak fel s alá. Azt hittem bedilizek. Annyira frusztráló volt az egész. Csak feküdtem és a plafont bámúltam mikor kitőrt belőlem:
-Azért bemutatkozhatnátok ha már így ide csöppentetek. - Pont mikor kimondtam kinyílt az ajtó és egy szakállas ember jött be rajta. Kiküldött mindenkit majd leült az ágyam mellé.
-Mondja csak Miss Tonkin. Tudja, hogy ki vagyok? -Én csak körbeforgattam fejemet, hogy ugyan kihez beszél, de nem ott rajtam kívűl senki.
-Öhm...most kihez beszél? -Kérdeztem félénken.
-Hát Önhöz.
-De engem nem Miss Tonkinnak hívnak. -Döbbentem le.
-Hát akkor, hogy hívják? -Kis ideig gondolkoztam.
-Nem tudom. -A szívverésem hírtelen a magasbaugrott. Azt hittem mindjárt kiugrik a torkomon.
-Hát ez nagy gond. -Jegyzetelt. -De Én most azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam, hogy miért van itt velem. -Én csak nagyokat pislogva figyeltem. -Balesete volt. Pontosabban beverte a fejét és elájult. Először csak külső sérülésnek, esetleg agyrászkódásnak tünt az egész, de amint azt a vizsgálatok is megmutatták az ütés egy olyan érzékeny ponton érintette a fejét, hogy ettől kómába esett. Nagyjából egy hétig volt kómában. Sajnos ez a baleset nem csak ezzel járt, hanem mint az észrevettük amnéziája van. Ráadásul a súlyosabb. Ilyennel még nem volt dolgunk, hogy egy hét után ekkora veszteséget szenvedett volna valaki, de reméljük minnér hamarabb visszajönnek azok a kis kósza emlékei. -Mondta majd egy köszönés után távozott. A dolgok amiket mondott...pánikba ejtett. Egész testemben remegtem. Azt sem tudom, hogy ki vagyok Én!! Nincs életem. Nincs semmim a multamról.

*Egy héttel később*

Egy hét plussz viszgálatok után azt mondták kiengednek. Fogalmam sem volt, hogy most mi lesz. Őszintén megmondva szinte senkivel nembeszéltem. Sőt nem is beszéltem. Az elvilegi barátaim folyton benn voltak, de inkább tettem úgy mintha alszok, de nem lett volna erőm beszélni. Bármit mondtak inkább tettem úgy mint aki nem hallja. Ez a reggel is ilyen volt. Feküdtem és bámultam ki a fejemből mikor valaki bejött.
-Az orvos azt mondta, hogy mehetünk haza. Mármint, hogy hazavihetünk és ömmm gondoltam behozok pár ruhát, hogy tudj válogatni. Ide lerakom és ömm akkor Én ki is megyek.
-Petra! -Szóltam utánna. -Tudnál segíteni? -Húztam félmosolyra számat. Láttam nagyon meglepődött, de mosolyogva visszajött. Mivel valami extra spéci korteremben voltam volt egy fürdőszoba szerűség is. Megcsinálta a hajamat meg a sminkemet is plusz kamtam egy manikürt is.. Mikör tükörbe néztem igazán tetszett majd válogattama  ruhák közül. -Amúgy ezek a ruhák.....kié?
-A tiéd. -Mosolygott.
-Óh milyen jó érzékem van a stílushoz. -Ersztettem egy halvány mosolyt. Felvettem egy világoskék farmert egy szürke pólóval. A lábamrahúztam egy rózsaszín párducmintás Vans cipőt. Néhány kiegészítőt is adott petra majd megfogtam a kabátom a sapkám a sálammal együtt. Másik kezembe megfogtam a táskát amiben a cuccaim voltak.

Lassan és óvatosan nyomtam le a kilincset. Gyengén kiléptem az ajtón. Mindenki ott ült a szoba előtti széken. Jöttömre mindenki felpattant a helyéről. Harry odarohantom hozzám majd a tásák kivette kezemből és egy halvány mosolyt mutatott felém. Arcán gödröcskék jelentek meg.
Zayn áhitattal nézte minden lépésem. Én elindultam a lift felé mikor kiszállt belőle az orvos.
-Óhh látom épp indulnak. Már csak annyit akartam mondani, hogy nyugodtan csinálhat bármit. A vizsgálatok kimutatták, hogy semmi gond nincs, kivéve ugye az emlékek. De a lényeg, hogy nyugodtan kimozdulhat...sőt!! Ki is kell mozdulnia és most felhívom erre a barátainak a figyelmét. Vigyék szórakozni érezze jól magát. -Mondta a doki és már el is viharzott. Mi elindultunk véglegesen a kijárat felé. Mikor széttárultak az automata ajtók sikítást, csak sikítást lehetett hallani. Hirtelen fényképezők kattogását is felfedeztem, na meg a vakut. A kábatomat összehúztam magamon. Miközben a kocsi felé tartottunk rengetegen kértek képet,aláírást,vagy csak egyszerűen beszélni akartak velünk....velük. Az újságírok is folyton kérdeztek mire Zayn ottmaradt és válaszolt néhány kérdésre. Pár per után Ő is beszállt a kocsiba és elindultunk oda...oda ahol élni fogok. De mikor megérkeztünk meglepetten ismertem be, hogy ez egy hotel. Később elmagyarázták, hogy éppen turnén van a banda.
Mikor felértünk Petra megmutatta, hogy hol is fogok aludni és oda be is raktam a cuccom. A nap tobábbi részében ki sem mentem. Petra jött be hozzám beszélgetni, de semmi több. Vele is csak ebéd előtt beszéltem utoljára. Most este hat van. Gondoltam engedek magamra egy kis meleg zuhanyt így levettem ruháimat és egy köntöst kaptam fel mikor valaki kopogott.
-Gyere. -montam majd belépett az ajtón Zayn. Meglepetten figyeltem.
-Öh nem zavarok?
-Hát majd megyek zuhanyozni, de mond.
-Csak gondoltam beszélgethetnénk. -lenézett a kezéban lévő kis dobozra- Meg hoztam képeket. -Én csak intettem fejemmel, hogy üljön le mellém. Ő helyet foglalt.
-Tudom, hogy most nektek is nagyon nehéz lehet hisz elvileg Te a barátom vagy, Petra meg az unokatestvérem. De akárhogy próbálom nem tudok emlékezni. És úgy érzem ez most hatalmába kerít. Olyan idegennek érzek mindent és mindenkit.
-Nem tudom mit kéne ilyenkor mondani, de szerintem ez természetes. Hisz azt sem tudod, hogy kik vagyunk mégis velünk kell élned.
-De Én nem akarok egyedül lenni. Annyira frusztráló egésznao egyedül, de félek ha csatlakozok akkor ti beszélgetnétek, nevetnétek valami régi emléken amire Én nem emlékszem. Annyira rossz így nekem Zayn. -Az első könnycseppek legurultak az arcomon. A mellettem lévő nagy macit magamhoz vettem és szorosan megöleltem.
-Hidd el Én mindent meg fogok tenni annak az érdekében, hogy neked jó legyen. -Mondta majd végigsimított karomon. Teljesen felfeküdt az ágyra majd elővette  a képeket. Minden sorrendbe volt. Mindent elmesélt rólam, róluk, rólunk. Elmondta, hogy anno, hogy jöttünk össze és, hogy Én elszöktem otthonról. Volt egy pillanat mikor Ő mutatta az egyik közös képünket és nevetve mesélte a történetét. Akkor nem figyeltem mit mond vagy mit mutat. Csak is Őt néztem. Annyira ártatlanul és szívből próbált segíteni nekem. Fekete haja tökéletesen állt amit néha dobált. Akkor ott és abban a pillanatban azt éreztem, hogy megbízhatok benne. Tudtam, hogy Ő és Petra segíteni fog mindenben. Észrevehette, hogy nem igazán figyelek hanem Őt nézem ezért szemeit rám szegezte. Barna szemei csillogtak. Halvány mosolyra húzta száját és megölelt. Óvatosan, de megölelt.
-Ö ha nem gond Én gyorsan elmegyek zuhanyozni.
-Persze nem gond. -Állt fel.
-De megvárhatsz. Még jó lenne beszélgetni. -mosolyogtam én is egy kicsit. Csak bólintott egyett majd visszadőlt az ágyba Én pedig bementem a fürdőbe. Míg engedtem a testemre  a meleg vizet amitől 100%-osan ellazultam eldöntöttem, hogy nem fogok a szobában megrohadni! Igen is élvezni fogom az életem. Az emlékeim elvesztettem, de ha csak a szobában fekszek nem lesznek új emlékeim. Én pedig akarok magamnak emlékeket. Mikor végeztem megtörölköztem és felvettem a pizsamámat majd visszamentem a szobába. Zayn az ágyon feküdt és elaludt. Igazán aranyos volt, főleg, hogy ott volt mellette a maci.

Halkan az ágyhoz sétáltam és betakartam Zayn-t, majd Én is lefeküdtem. Nem aludtam el nagyon hamar. Inkább terveztem, hogy milyen próbáljak lenni. Annyit biztosra tudtam, hogy nyitott leszek az új dolgokra és az emberekre. Ezzel a gondolattal aludtam el.
*
*
*
Délelőtt tízkor ébredtem fel. Zayn még aludt amin meglepődtem. Óvatosan kelltem ki az ágyamból majd Őt is felköltöttem. Tekintetét ide oda kapgodta és nem tudta hol van. Elmagyaráztam neki, hogy este elaludt szóval azért van itt. Hirtelen a fejéhez kapott majd Ő is felkelt. Valamit keresgélt még a kis dobozban majd a kezembe adott valamit. A kezemben egy gyönyörű mégis egyszerű nyaklán volt amin ez állt: Believe in yourself.
-Ezt most miért kaptam? -Kérdeztem.
-Azért, hogy higyj magadban. Tudom, hogy nehéz, de Én itt leszek veled. -Mondta miközben megfogta kezeimet. Én megöleletem majd megszólalt. -Amúgy azt mondtad közösségbe akarsz menni és élvezni az életet?
-Igen. Miért?
-Óhh semmi érdekes. -Nevetett majd elrohant.

*Fél órával később*

-Sziasztok. -Mentem ki mosolyogva a konyhába. Mindenki tágra nyílt szemekkel figyelt. Petra mosolygott, de folyamatosan. Komolyan mondom már kezdett ilyesztő lenni ahogy folyton néz és vigyorog miközben Liam ott ül mellette és ugyan ezt teszi és mindeközben össze volt kulcsolva a kezük. Leültem velük szembe és elkezdtünk beszélgetni. Úgy mindannyian. Liam,Louis,Petra,Eszter,Harry,Eleanor,Niall. Egyszer csak Zayn jelent meg az ajtóban és kihívott.
-Na szóval csak, hogy tudd mit miért mondok és teszek. Nagyon régen pontosabban mikor előszőr találkoztunk beszélgettünk egy koncertől. Oda sajnos egyszersem tudtunk elmenni, de most úgy érzem jó kezdés lesz az új életedhez. -Mondta majd elővett a kabátjából két papírt.