I.Kötet ~25.Fejezet~ Rejtett tehetség

Hali. Tudom sokára hoztam a részt de nem igazán volt időm :( Lehet e miatt is lett ilyen rövid :/ sajnálom :( Azért remélem majd tetszik.
                                                                            XxViki 


˝ -Nem tudom. Mindegy is, menjünk vissza a többiekhez!-mondta, majd kisétáltunk a nappaliba, ahol elkerekedett szemmel néztem Harryre és Eszterre, akik éppen csókolóztak.
-Mi a franc?-kérdezte Viki, majd felém fordult, de én csak elhúztam a számat. ˝

VIKI SZEMSZÖGE:

-Te erről tudtál? -mutattam az éppen egymás szájában matató Eszterre és Harry-re. - TUDTAD? -ordítottam Petrával. Erre Harry-ék elváltak egymásról és ilyedten néztek rám. Hirtelen a szememből előtörtek a könnyek. Hihetetlenül szarul esett. Ki tudja mióta vannak együtt? Végignéztem mindenkin. -Ki tudta még? -kiáltottam el magam. Mindenki lesütötte a szemét. Nem mertek rám nézni. Könnyeim patakban folytak. -Zayn. Te is? -kérdeztem sírva és megrogyva elhaló hangon. A földet pásztázta. - Köszönöm, hogy hónapokig átvertetek. Kösz Petra. Nagyon köszönöm. -mondtam majd kirohantam az ajtón azt becsapva magam után.

PETRA SZEMSZÖGE:

-Gratulálok. Nem bírtátok ki, hogy ne essetek egymásnak ugye? -kérdeztem Eszteréktől.
-Utánna megyek.- mondta Zayn.
-Nem! Én megyek. -mondtam és Viki után rohantam.

VIKI SZEMSZÖGE:

 Amikor kiléptem az ajtón minden előtört belőlem. Bent sem tudtam tartani magam, de itt már az is előtört belőlem amit sikerült visszafolytanom. Nem vártam a liftre inkább lerohantam a lépcsön. De a kanyarban megcsúsztam és levágódtam a lépcső aljába. A nadrágom elszakadt és a térdem is vérzett. Neházkesen feláltam és kirohantam az épületből. Nem olyan messze volt egy kis park. Oda rohantam. Megkerestem a legnagyobb fát és annak a tövébe leültem. Lábaimat felhúztam magam elé. A seb a térdemen semmi nem volt ahhoz képest amit éreztem. Mindenki átvert. Az unokatestvérem. A szerelmem, és a barátaim. Ki tudja mióta. És ekkor ugrott be. Amikor Eszter ment el az én jegyemmel a novemberi koncertjükre. Csak is akkor találkozhattak. És Én még ennek a cafkának küldtem repjegyet. És, imért nem mondták el? Ha azt hitték úgy jobb lesz óriásit tévedtek. És Petra. Egy szót sem szólt semmiről.
Fájós térdem leengedtem a másikra pedig homlokom támasztottam. Lehet, hogy már nem vagyok szerelmes Harry-be, de attól még rohadt rosszul esik, hogy átvertek. Csak ezen járt a fejem és azon, hogy ha most nem küldök Eszternek jegyet akkor mikor is derült volna ki? Talán az esküvő előtt elmondják?
-Viki? -hallottam Petra hangját mellőlem. -Jól vagy? -kérdezte nagyon szomorú hangon.
-Igen persze. Semmi bajom. -takartam el szemeim.
-De hisz vérzik a lábad. Mi történt?
-Ugyan mi? -kaptam fel a tekintetem. -Az, hogy hónapokig titkoltátok. Inkább hazudtatok. Mindenki átvert. -mondtam.
-Nem akartunk neked rosszat. Pont az ellenkezője.
-És mikor jöttek össze? Novemberbe? -Barátnőm csak lesütötte szemeit. -Szóval igen. -nyeltem nagyot.
-Sajnálom.
-Hidd el Én is. -mondtam majd nagy nehezen felálltam és elindultam.
-Hova mész? -szaladt utánnam.
-Nem tudom.
-Gyere menjünk vissza a hotelba. - tanácsolta
-Nem.
-De vérzik a lábad és nem kéne, hogy elfertőzödjön. Gyere. -nyújtotta kezét felém.Megfogtam majd karom átrakta vállain. Így segített menni. 10 perc alatt vissza is értünk a Hotelhoz. Lassan, de annál biztosabban mentünk fel az emeletre. Nehézkesen, de eljutottunk az ajtóig. Petra kinyitotta előttem majd besétáltam. A kanapén ott ült Eszter szorosan Harry mellett és a kezük össze volt kulcsolva. Niall sokkolt volt. Liam Petrához futott. Zayn pedig idegesen magyarázott valamit a többieknek. Arra figyelt fel, hogy Eszter ilyedten néz rám. Összekulcsot kezeire pillantottam majd eleresztettem egy ˝Chh˝-t és megforgattam szemeim. Szerelmem aggódóan nézett rám majd végig pásztázott a tekintetével. Mikor meglátta térdemet szemei tágra nyíltak és rögtön oda jött hozzám.
-Jól vagy? -kérdezte suttogva.
-Hát ahhoz képest már jól. -néztem szemeibe.
-Gyere. -húzott volna maga utánn de nem hagytam magam.
-Most nézd meg. Itt szorongatlya a kezét. Szánalmas. -Mondtam hátrafordulva Petrának miközben Eszterre mutattam.
-Na azért nem kéne így beszélned. -szólt rám Harry.
- Pofádlapos! Te csak maradjál csendben és húzd meg magad és addig örülj még Zayn fog. -kaptam a fejem a göndör fejű felé.
-Figyelj. Azért ez tényleg nem kéne. Mit képzelsz ki vagy Te, hogy így beszélsz velünk? -förmedt rám Eszter.
-TUDOD KI VAGYOK? Ne, hogy már neked álljon felljebb!! Az én koncert jegyemmel mentél el arra a koncertre! Megköszönted egyszer is? NEM! -kiáltottam el magam. -Én küldtem neked repjegyet!! Nem Harry. ÉRTED? Megtehettem volna, hogy neked nem küldök mivel csak Petra a barátnőm. De nem tettem, mert tudtam, hogy Te is a barátnője vagy! -Rántottam ki karom Zayn kezei közül.  -NEKEM KÖSZÖNHETED AZ, HOGY ITT VAGY. És megköszönted? NEM!! Szerinted nekem milyen érzés? És még van bőr a képeden itt fogdosni a kezét. -böktem Harry felé. -Elegem van belőletek. -mondtam mindenkinek majd bementem a szobámba és azt bezártam. Hátra vetettem magam az ágyra. Nagyon ideges voltam. Valaki kopogott az ajtón.
-Akárki vagy nem akarok veled beszélni. Menj innen!!!! -mondtam hangosan, hogy az ajtó másik oldalán álló személy is hallja.
-Viki. Engedje be. -hallottam Zayn lágy hangját. -Tudom, hogy haragszol ránk, de engedj be.........Kérlek. -mondta. Nehézkesen de felálltam az ágyról és résnyire kinyitottam az ajtót. Mikor megbizonyosodtam, hogy senki sincs mögötte berántottam. Visszazártam az ajtót és leültem az ágyra.
-Mit akarsz? -kérdezte, de nem néztem a szemébe.
-Nem tudom miért haragszol. -guggolt le elém majd kezeivel megfogta gyengéden állam ás felemelte. Pont, hogy a szemébe nézzek.
-Talán azért, mert Te sem mondtad el, hogy mivan Harry-ék között! -mondtam szomorúan.
-Nem akartam, hogy Én legyek az aki elveszi a kedved. -tényleg érezhető volt a megbánás a hangjában. -Mert szeretlek. -suttogta és szenvedélyesen megcsókolt. Feljebb csúsztam az ágyon. Zayn jött velem. Szorosan megöleltem míg homlokunk egymásnak volt támasztva.
-Én is szeretlek.- súgtam vissza neki és egy apró, de annál többet mondó csókot leheltem ajkaira. Lefeküdt mellém és Én a fejem melkasára tettem. Hajamat a fülem mögé türte közben pedig fejemet puszilgatta.
-Akkor haragszol még? -kérdezte. Felemeltem fejem, hogy lássam az arcát.
-Nem. -pusziltam meg és vissza tettem a fejem a melkasára. De sajnos valaki megint kopogott. Zayn gyorsan felkelt az ágyról majd Én is kinyitottam az ajtót. Petra állt előttem.
-Bejöhetek vagy valamit megzavartam? -nézett a mögöttem álló fiúra.
-Gyere. -török ülésben leült az ágyra én meg vele szemben. -Bocsi. Nem akartam, hogy ilyen legyen az első napod. Nem akartam ennyire felkapni a vizet, de..... -nem tudtam mit mondani. Egyszerűen csak rosszul esett.
-Ez nem a te hibád. Lehet el kellett volna mondani. Akkor nem tartanánk itt. -mondta. -Amúgy Zayn. Gratulálok. -szerelmem szemi elkerekedtek majd nevetve nézett rám.
-Elmondtad?
-Amikor azt mondtam senkinek...akkor a legjobb barátnőm nem számított bele. -kacsintottam felé.
-Jó-jó. De Én inkább most kimegyek. Beszélgessetek csak. -mondta majd még adott egy gyors csókot és kiment.
-Olyan szép pár vagytok. Jól mutattok egymás mellett.
-Köszi.- válaszoltam. Még talán 2 óráig beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy jöttünk össze. Persze szórul szóra. Majd Ő is elmondta mi volt otthon még nem voltam otthon. Vagyis, hogy kb milyen most oda haza a helyzet. -Amúgy ma lesz Harry-nek a szülinapi bulija. Ha nem baj Én nem megyek. Eleszel majd te Eszterkével is ugye? -kérdeztem tőle.
-Dehogy is!!!! Nélküled nem megyek! Inkább maradjunk itt.
-Öhm oksi. Kimegyek csinálok kávét. Kérsz?
-Köszi nem, de megyek veled.-mondta és kimentünk a konyhába. Mikor a nappalin mentünk keresztül senkire sem néztem rá. Barátnőmmel megcsináltuk a kávém és vissza mentünk. De most helyet foglaltam a szobában ahol a többiek vannak.
-Viki. Petra. Nem készülődtök? Lassan indulunk. -szólt oda nekünk Louis.
-Nem. El sem megyek. -mondtam
-Hogy mi? De akkor Petra Te sem jössz?
-Öhm inkább itt maradok Vikivel.Ha nem nagy baj. -mondta és szomorúan pillantott Liam-re.
-De mondom, hogy Te menj el. Miatt ne maradj itt.
-Jól mondja. -szólt be Eszter amire csak egy szúrós pillantással válaszoltam jelzésképp, hogy maradjon csöndbe.
-Nem. Én itt maradok veled és kész.
-Oké oké. Jó szórakozást. -mondtam és bementem a szobámba. Petra még kint beszélgetett. Mikor elmentek bejött hozzám. -Öhm szeretnék mutatni valamit. Tudom, hogy nagyon rossz de igyekszem. -mondtam és előkerestem a gitárom. Eljátszottam és mellé énekeltem személyes kedvencemet a Give Your Heart A Break-et. Igazából nagyon szeretem ezt a dalt. És tudom, hogy Petra is ezért is féltem a reakciójától. Miután vége lett a dalnak kíváncsi szemekkel figyeltem unokatesóm.
-Ez...valami.....
-Tudom, tudom. Szar. -biggyesztettem le a szám.
-Nem. Ez eszméletlen jóó. -örültem, hogy neki tetszik. -De öhm....meg próbálhatnám Én is elékenelni?
-Ez kérdés? Persze!! -újra elkezdtem a dalt gitározni és unokatesómmal együtt énekeltünk. Nem is tudtam, hogy ennyire jó hangja van. -Nagyon ügyes vagy. És iszonyatosan jó a hangod is! -dicsértem meg.
-Köszi, de ez nem igaz...
-De hogy nem ! Megpróbáljuk mégegyszer?
-Perszeee. -örült az ötletemnek. Talán 1 óráig még ezt énekeltük. Pont a dal közepén tartottunk amikor valaki bejött.
-Lányok.......-hallottam meg Zayn hangját.