II.kötet~2. rész~Again?

 És hát igen..Megjött a II.kötet 2. része is :) Nem is húzom az időt. Jó olvasást mindenkinek <3

xx Petra

*Petra szemszöge*
Egy számomra ismeretlen szobában ébredtem.A fáradságtól nagyon homályosan, rosszul láttam. Összesen annyit bírtam kivenni, hogy egy barnás falú szobában vagyok. Megpróbáltam felülni, hátha jobban látok valamit. Sikerrel jártam, mert rájöttem, hogy egy kihúzhatós pótágyon fekszem, egy nappaliban. A tőlem nem messze lévő kandallóban ropogott a tűz, amit néha egy fapiszkával megpiszkáltak. A kéz, mely a piszka botot tartotta, nagyon ismerősnek tűnt. Mellette még valaki fejét láttam fel-felbukkani a kanapéról.
Lehúztam magamról a takarót, mire a fotelen ülő két ember hátrafordult, és figyelmeztettek:
-Meg ne próbálj fel állni!-kiáltották, de már késő volt. Nagyon megijedtem, hogy vajon miért üvöltenek velem? Hát, nem kellett sok, hogy rájöjjek. Amikor felálltam, azzal a lendülettel vissza is csapódtam az ágyra, amihez rettentően közel volt a fal. Így nem nehéz kitalálni, hogy rendesen bevertem a fejemet is. A lábam sajgott, pont annyira, mint amikor el volt törve. Na, olyan fájdalmat sem kívánok senkinek.
Megint megkíséreltem felállni, de már okosabban, nekitámaszkodtam a közelben lévő szekrénynek, és a szobán végighaladó polcsoron keresztül, eljutottam a kanapéig, ahol mindkét ember végignézte a bénázásomat. Kicsit dühös voltam, mert látták, hogy alig bírok menni, és ők nem segítenek, de amikor megláttam a két arcot, egyből elillant a dühöm.
-Viki!!!-huppantam le a kanapéra hatalmas fájdalmat érezve a lábamban(és a szívemben is).
-Petra, nyugi! Ne nagyon erőltesd meg a lábadat!-kérlelte az unokatesóm.
-De mi ért fáj ennyire?-kérdeztem, mire a Viki bóbiskoló Zayn is felnézett.
-Jé, felébredtél?

-Kérdezed ezt te...-utaltam arra, hogy már szinte Álomvilágban jár.
-Na, de miről van szó?-eszmélt fel a 'bradfordi bad boy'.
-Miért fáj ennyire a lábam?-kérdeztem ismét döbbenten. Zayn és Viki összenézett és afféle 'mondjuk el neki' bólintással Zayn elkezdte a történetet.
-Zuhantunk. Én már mindenre felkészülve öleltelek át tieteket, mert éreztem, hogy a biztos halál már közelít. Ám nem így lett...-vett egy mély levegőt- A szálloda előtt sorfalat álltak, ezért senki sem bírt, se ki, se bemenni. Mi mindhárman két emberre estünk rá, akik úgymond a fickónak dolgozott, annak aki elfogta a többieket-magyarázta, mire egy könnycsepp szökött a szemébe. Nem csak neki. Mindhárman szomorúan, meggyötörten ültünk a kanapén, az előttünk lévő kandallót bámulva-Az egész jelentünket végignézte egy rendőr. Azt, ahogy kiugrottunk. Mivel látta, hogy te elájultál, odarohant és felkapott az ölébe, miután minket is felsegített. Ha ő nincs, akkor mi már tuti nem élünk. A két fickó, akikre estünk azonnal meghalt, és a társaik meg akarták bosszulni ezt. Mi futni kezdtünk a rendőrrel együtt, azok pedig utánunk eredtek. A hotel előtt álló Directionerek észrevették, hogy a két férfi pisztollyal fut utánunk és tudták, hogy baj van. Minket gyorsan elengedtek, de a két fickó útját elállták. Azok nem bírták elviselni, hogy a fanok többen voltak......ezért....elsütötték a pisztolyukat -mondta Zayn, mire lesütöttem a szememet.
-Hányat?-kérdeztem, arra utalva, hogy hány ember halt meg.
-Negyvenen súlyosan megsérültek és huszonketten meghaltak-felelte Viki a barátja helyett, aki teljesen ki volt készülve. A hír hallatán az én szívem is összeszorult. Hogy lehet valaki annyira örült, hogy tízen éves lányokat öl meg? Nem bírom felfogni.
-És...a lábad ....Szóval...amikor leugrottunk, te rosszul estél és...hát...azért fáj ennyire, mert megint eltört. Az orvos azt mondta, hogy ez nem fog rendbe jönni magától, csak műtéttel-avatott be az unokatesóm.
-Műtéttel?!-ijedtem meg szó hallatán. Te jó ég, nem fog rendbe jönni a lábam, csak műtéttel??
-Sajnálom-felelték egyszerre.
-Most már csak egy valamit nem értek. Vagyis kettőt-szóltam, mire bólintottak, afféle 'mondd' stílusban-Mégis, hol vagyunk és hogy kerültünk ide?
-Most éppen a világ egyik legrosszabb, ám mégis jelenleg a legbiztonságosabb hotelében ülünk. Ez az egyetlen hotel, ami elég messze van A HELYSZÍNTŐL-magyarázta Zayn, hangsúlyozva a 'helyszín' szót.
Az életem nem is tudom, hogy mióta ilyen őrült. Egy részem a régi énemet akarja, aki boldog és Magyarországon él, a másik pedig itt akar maradni, de boldog körülmények között. Nem tudom, hogy mi a sorsom, de biztosan úgy történik minden, ahogy az meg van írva. Hiszen minden pillanat szép lehet. Hiszen itt nézem az unokatestvéremet, aki a kandalló ropogó tüzét nézi, miközben a vállán Zayn a fejét pihenteti. Nekem is hiányoznak ezek a pillanatok. A pillanatok, amikor azzal lehettem akit szeretek.